|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.11. 17:02 - |
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
*Justin szavaira félrenéz, ahogy odajön hozzá egyből átöleli.*
- Elhiszem.. én is féltem volna..
*Öleli a fiút és közben elmereng. A kérdésre halványan elmosolyodik és rásandít. Erre nem tud mit mondani.. ám ahogy kitör belőle a sírás megcsóválja a fejét. Szerelme siettetésére felnéz, majd Justint a karjaiba véve feláll. Megigazítja, hogy stabilan fogja.*
- Jobb, ha megyünk..
*Néz le a fiúra, majd egy sóhajjal felnéz az égre. Elmereng, hogy mi lett volna ha nem érnek ide.. a gondolatba beleborzong és inkább eltereli gondolatait. Nem.. itt voltak időben, az a lényeg. Mély levegőt vesz és a lányra néz. Elindul a hotel felé vezető úton, de Justinra minden lépés után ránéz.*
- Kölyök..
*Kezd bele, de nem folytatja. Elmosolyodik és inkább az utat kezdi el figyelni.*
|
*Elengedi az öccsét és mosolyogva lepislog a fiúkra. Kicsit hátrébb lép, s felcsúsztatja tenyerét a karjain a vállaiig, majd egy megkönnyebbült sóhajjal lehunyja a szemeit. Már nincs baj.. időben jöttek..*
~Bele se merek gondolni hogy mi lett volna, ha később érünk ide..~
*Csóválja meg a fejét és lepislog a párosra. Viktor viselkedése nagyon tetszik neki, Justin kérdésére pedig mosoly szalad az arcára. Még akkor is szelíden mosolyog, amikor öccse elkezd sírni, s a kezeit leengedve hátranéz a válla felett.*
- Menjünk
*Jegyzi meg halkan, de hallhatóan, és menetirányba fordulva Viktorékra pillant.*
|
*Nővérét hallva felnéz rá, majd elgondolkozva maga elé. Ahogy Viktor leguggol elszakad Cornitól, és a vállára szorított tenyérrel, de megáll a lábain. Viktort a képen látható arccal hallgatja, és némi élettelen bambulás után lehajtja a fejét.*
- Pedig.. én.. féltem..
*Botorkál szorosan Viktor elé, homlokát a vállának dönti, és átöleli őt. Viktorhoz bújni valahogy megnyugtatóbb.. sóhajt egyet, bevackolja a fejét a fiú vállán, és felnézve, szusszanva elmosolyodik.*
- Ez nem vagány, igaz?
*Mosolyog játékos hangon, majd ez le is fagy róla ahogy megremeg. Arcát visszafúrja Viktor vállába, és felszakad belőle a sírás.*
|
*Luke beszédésre szemforgatva sóhajt, de nem méltatja válaszra sem. Legyint egyet, hogy jó, menjen csak, holnap lerendezik a számlát. A fiú után néz és karbatett kezekkel megcsóválja a fejét. Ekkor csapja meg valami a fülét.. Justin hangja. Odakapja a fejét és megrázza a fejét. Lassan elmosolyodik és odaballag hozzájuk. Közben visszahúzza karjára az ingujját, amit az imént felhúzott. Cornira néz és le Justinra.*
- Mit kellene sajnálnod? És miért kellene megbocsátanom? Nem a te hibád..
*Leguggol a fiúhoz és ha szerelme hagyja, hogy a "nagyok" beszélgessenek, akkor biccent neki egy hálás mosollyal. Justin vállára teszi óvatosan a kezeit és a szemeibe néz. Sóhajt.*
- Ha azt hiszed, másképp fogok rád ezentúl nézni, nagyon tévedsz.. semmi sem változott.
*Rázza meg kicsit a fejét és lassan lefonja kezeit a fiú válláról. Eltöpreng, mit tudna mondani, de.. nem jönnek a szavak. Justint kezdi el figyelni, majd végigméri.*
|
*Ha a tekintettel szúrni lehetne, akkor Luke valószínűleg már jóideje nem élne. Ahogy elindul követi a tekintetével, de ahogy Viktornak kezd el motyogni, arcizmai fellazulnak, és inkább gyanakvón néz a két párosra. Lábai még mindig nem viszik el, holott Viktor úgymond már el is köszönt. Ám aztán észbekapva tesz egy siető lépést, de öccse halk kijelentésére meg is torpan, és lepislog rá.*
- Hm?
*Billenti oldalra a fejét kíváncsian, de agya persze egyből kapcsol. Viktorra pislog, majd öccsére, és elmosolyodva, hüvelykujjával letörli arcáról a könnycseppeket, bár valószínűleg azok úgyis újratermelődnek'. Halkan szólal meg, úgy, hogy csak öccse hallja.*
- Egyáltalán nem haragszik rád. Nem a te hibád..
*Dönti homlokát Justin fejének, de a karjaiból még mindig nem szándékozik kiengedni. Majd ha Viktor odajön egy férfias beszélgetésre, akkor lefonja karjait öccséről, de addig féltve ölelgeti, és szerelmére pislant kérdőn. Most akkor hogy..?*
|
*Nővére letolása nem igazán jut el a tudatáig, amúgy is zsong most a feje ahhoz hogy a nem szimpatikus információkat befogadja. Kicsikét szédül, bár az ölelés és a dajkálás valóban lenyugtatja kalapáló szívét. Lábai gépiesen tolják fel nővérével együtt, ahogy Viktor végigsimít az arcán hosszú idő után pislog egyet, és becsukja félig nyitott száját. Egy pontra mered a földön, és bár a fiú egy szóval sem mondta, lelkére mégis ólom súlyként zuhan az önvád és a csalódás. Mélyre horgasztja a fejét, és behunyja a szemeit.*
- Saj..nálom..
*Suttogja alig hallhatóan, bár kicsit ki van száradva és ez méginkább rásegít. Megköszörüli a torkát, és fejét nővére mellkasára döntve hangosabban szólal meg.*
- Sajnálom!
*Ez persze Viktornak szól. Nem akar, vagy inkább nem mer rákérdezni arra, hogy példaképe csalódott-e benne valamilyen szinten, vagy ez meg sem fordult a fejében. Most csak arra tud gondolni hogy galibát okozott, és Viktor bizonyára csalódott benne. Piszkos arcán utat tör két könnyfolyó, melyet ruhája mohón felszív.*
- Bocsáss.. meg..
|
*Szemforgatva sóhajt ugyanarra az unalmas dumára. Család család, bla bla bla.. elkezdi az óráját nézegetni, és ahogy Viktor végre visszafordul hozzá, lassan elvigyorodik.*
- Ó, ha elárulnám, mi lenne a meglepi? De annyit elárulok, hogy próbára akarlak tenni. Érdekel, mennyire hiszel önmagadban. Bár..
*Gondolkozik el és Justinra nézve elhúzza a száját, majd megcsóválja a fejét.*
- Én nem hinnék benned, szerencsétlen kölyök baját is könnyedén el tudtam látni.
*Indul el Viktor felé, menet közben az órájára sandít, és ahogy elhaladna a fiú mellett, a vállára teszi a kezét, és vigyorogva ránéz.*
- De persze te nyugodtan higyj magadban. Ha szeretnél laposra verni, találkozzunk holnap sötétedés után a hotel mögött. Asszem' most nem érsz rám, menj inkább a... családoddal.
*Nyomja meg az utolsó szót mély gúnnyal, s ugyanilyen mosolyt ereszt meg. Lehúzza a kezét a fiú válláról és a zsebébe süppeszti, majd ha nincs ellenvetés, tovább ballagva eltűnik.*
|
*Luke szavaira eltáltja a száját, majd elkezd gondolkodni.. igen, Yamakasi sokat mesélt egy Luke Besson nevezetű egyénről. Ám a fiú szavai nem ütök meg. Megrázza gyengéden a fejét.*
- Nem, a család bátorít..
*Egy sóhajjal elnéz Justinék felé és odamegy hozzájuk. Visszanéz sietve Lukera, int neki, hogy rögtön jön. Justinhoz érve végigméri, majd Cornira néz.*
- Sietek! Most nagy szüksége van rád..
*Vándorol tekinrere Justinra és elhúzza a száját. Ahj.. Eddig is tele volt feszültséggel, de hogy így látja a kis "főnök"ét, mégjobban.. Luke felé fordulva felhúzza mindkét ingujját, figyelmeztetőként, hogy nagyon pipa. Végigsimít Corni karján, majd Justin arcán és visszamegy Lukehoz.*
- Azt már tudom ki vagy, de azt nem, hogy mit akarsz.. kíváncsian hallgatlak!
*Figyeli szikrázó szemekkel a fiút és elsandít Corniék felé.*
|
*Aggódva cikázik a tekintete öccse, Viktor, és Luke között. A fiú szavaira elkerekednek a szemei, és Justinra sandít.*
- De.. dehát..
*Néz vissza szerelmére nem titkolt aggodalommal. Félti Viktort, nagyon is.. ám ahogy öccse hozzábújik, józan esze rögtön egyet kezd érteni vőlegényével. Egy ideig könnytől ázott szemekkel néz le reszkető öccsére, majd egy sóhajjal szorosan magához öleli. A hátát és a fejét kezdi el simogatni.*
- Mit csináltál? Te gyerek vagy még, nem Viktor, és nem Narumi..
*Suttogja öccsének miközben még mindig szorosan öleli a földön térdelve, majd ez a kissé számonkérő aggódás is átmegy szelíd, gondoskodó anyáskodásba. Öccse hátát kezdi el apró mozdulatokkal paskolgatni, miközben nyugtató "tsss"vel másik keze a fején pihen. Közben dölöngél vele jobbra balra, ringatja, mintha az ikreket tartaná a karjaiban, közben szép lassan maga alá húzza a térdeit, és öccse fejét a mellkasán tartva feláll. Átkarolja Justint, és húzza őt is, majd Viktorra néz aggódó, riadt szemekkel.*
- Biztos hogy..?
*Kezd bele, de meg is torpan, és nagyot nyelve lenyeli minden félelmét. Lukera néz, és ha öccse nem lenne ilyen állapotban, tuti hogy ő maga esne neki! Az öccsét senki sem bánthatja rajta kívül.. Viktor is csak akkor, ha nagyon muszáj..*
|
*Reszketve várja, hogy a kéz elérje, de nővére hangja tiszta utat tör kavargó gondolatai között. Felnéz a lányra, az aggodalmát látva lassan pislog párat, majd a dühös Viktorra néz, végül Lukera, de a szavaik nem jutnak el hozzá.*
~Megint.. megint ők mentenek meg.. Cornelia és.. mi az..? Mi az, ami benne megvan, és bennem nincs? Mitől olyan különleges ő? Miért néznek fel rá ennyien?~
*Akad meg a tekintete Viktoron, és őt kezdi el üveges tekintettel nézni addig ameddig ismét el nem kapja a reszketés. Összekuporodva magához öleli a lábait, és nyöszörögve lehunyja a szemeit. Nem fog sírni.. nem sírhat!! Akkor beismerné, hogy gyenge! Valamiért ebben a pillanatban mégis olyan kicsinek és sebezhetőnek érzi magát, mintha ma született volna. Régi emlékek ezrei villannak be neki, s alig felemelkedve, de nővéréhez bújik. Kifejezéstelen szemekkel néz maga elé, miközben a mellkasához dugja a fejét, és a felsőtestéhez simul, mint egy kisgyerek vihar idején. Még mindig reszket.*
|
*Ujjai súrolják a fiú nyakánál a ruhát, pont ekkor vág a fülébe egy női hang. Odakapja a fejét, majd felegyenesedve, zavartan elvigyorodik.*
- Hupszi.. csak játszottunk..
*Vihog fel hozzá nem illő hangon, és lepislog a párosra, majd Viktorra nézve felcsillannak a szemei. Ez Medison! Ahogy odalép hozzá, sunyi mosolykával, higgadtan a szemeibe néz, és ahogy elengedi, még szélesebben vigyorog.*
- Ez a szánalmas kölyök mégiscsak segített megtalálni téged. Sajnálom, én csak rá akartam ijeszteni, ő kereste magának a bajt..
*Vonja meg a vállait ártatlan hangon, majd büszke, diadalittas mosollyal kihúzza magát. Eszébe jut valami, így önmagára mutat.*
- Mi még nem találkoztunk, Luke Besson vagyok! Igeeen, az a Luke akit Narumi kilógatott az ablakon, aki Yamakasi esküdt ellensége, Carmen örök hódolója, Kokoro új udvarlója, minden nő álma, a híííííres.. Luke Besson
*Hajol meg, majd sietve felegyenesedik, és Viktort kezdi el méregetni. Lehunyja az egyik szemét, majd cserél és a másikat, hümmög, végül megrázza a fejét.*
- Ne sértődj meg, de sokkal többet vártam a híres, de nem annyira híres mint én, Viktor Medisontól. Hát igen, a család legyengít
*Csóválja meg a fejét szánakozó hangon, és még sóhajt is egyet.*
|
*Corni mögött fut, nem marad le. Bár.. nem így tervezte a délutánt.*
- Nincs semmi baja, Corni! Nyugodj meg! Hééé!
*Néz a lány után, ahogy átgázol az úton, de siet utána. Ahogy meglátja Lukeot és Justint elkerekednek a szemei. Szikrázó tekintettel lassít le és lenéz Justinékra.*
- Justint senki sem bánthatja!
*Kapja tekintetét Lukera és odalépve elé elkapja a nyakánál a ruhát.*
- Mégis hogy képzeled ezt?! Kisebbeket bántani?! Könnyű.. velem állj ki, ha mersz!
*Justinékra néz egy sóhajjal, miközben elengedi a fiút.*
- Vidd vissza Justint a hotelbe, lásd el a sebeit! Addig én helyre rakom ezt a barmot..
*Néz lassan Lukera, de ha támadna, maga elé kapja a kezét.*
|
*Majd kiköpi a tüdejét, mivel amióta a mellettük elhaladó hölgyek a pár saroknyira levő "játékot" beszélték ki, szívébe valami furcsa görcs markolt bele, és úgy elkezdett rohanni, hogy lehet Viktor még sportoló létére is leszakad. Bár ezt nem hiszi.*
- Justin!
*Rohan át az úttesten nem zavartatva a pirosan vibráló lámpát, s az indulni készülő autók dudálva fékeznek le. Befordul a sarkon, Lukeot meglátva még nagyobbat dobban a szíve, s mielőtt újból öccséhez nyúlna, még nagyobbat kiált.*
- Justin!!
*Zuhan le öccse mellé, ha Luke még ott áll akkor őt félrelökve. Egy hosszú pillanatra zihálva a mellkasához nyúl, majd kerek, rémült szemekkel öccse testén kezd el cikázni a tekintete.*
- Jus..
*Nyúl ki felé, de minduntalan vissza is húzza a kezét, nem meri sehol sem megérinteni a fiút, nehogy fájdalmat okozzon neki. Azonnal Viktorra kapja a pillantását.*
|
*Tudta hogy érzékeny pontra tapint, de az hogy újból a földre kerül, megint ezt bizonyítja. Nagyot vágódik, és már a szájszegletén is apró vérpatak indul meg. Eléggé zsong a feje, és homályosan is lát, pont levegőt készül venni és maga alá húzza a karjait, mikor Luke cipője a gyomrába csap. Elkerekednek a szemei, és fulldoklásszerű köhögés tör rá, mintha az összes belsőszerve ki akarna jönni. Összeszorítja a szemeit, s ahogy kinyitja maga alatt a földön apró vércseppeket lát meg, melyeket sikeresen felköhögött. Térdelésbe kűzdi magát, aztán a hasát fogva visszazuhan.*
~Szóval.. ilyen nagynak lenni? Még sose.. apa se vert meg.. ennyire.. illetve az ő ütéseitől voltam néha kórházban, de most.. én most.. ~
*Mosódik el Luke felé nyúló keze, és kábán becsukja a szemeit. A hideg aszfalt fagyos perzselését már meg sem érzi.*
|
*Szánakozva nézi a fiút, ahogy feláll sóhajt egyet, ám a szavaira kigúbadnak a szemei. He? Mi? Hogy? Félni?? Ő félni??*
- Akkor érezgesd ezt!
*Lendül meg ismét az ökle a fiú arcra felé, most eléggé sikerült felhúznia magát ahhoz, hogy Justin után lépve jól bele is rúgjon, már ha a földön van, ami az állapotát nézve eléggé lehetséges. Hogy hasba, hátba, vállba vagy hova rúg, az teljesen mindegy, de jó erősen valahova mindenképp.*
- Sosem szoktam nálam gyengébbeket bántani, de te igazán kihúztad a gyufát! És én próbáltam kedves lenni
*Bólogat nagyon nagyon komolyan, lebiggyesztett ajkakkal, és a fiú ruhája felé nyúl.*
|
*A kés útját nem látja, csak a vállába hasító fájdalmat érzi. Odakapva ismét megérzi a meleg folyadékot, mely most vékony patakokban végigcsorog a karján. Rémülten elkerekednek a szemei, de szíve azonnal a torkába ugrik, amikor a nyakánál fogva felemelik. Feje jókorát koppan a falban, lábaival a talaj után nyújtózkodik, és tüdejébe is belemar a levegőhiány. A fiú szavai így csak késve jutnak el az agyába, összeszorított fogakkal kapaszkodik meg a csuklójában, de Luke hangja elmosódik, és mikor már majdnem az arca is, hátsóját fájlalva ugyan, de visszakerül a földra. Zihálva kap a torkához és felhúzza az egyik térdét, s kábán, hunyorogva felnéz Lukera. A szavai eléggé megcsapják, és még mindig levegőért kapkodva maga elé mered.*
~N-nem.. Lia mindig azt mondta, hogy én segítettem neki.. hogy én fedeztem őt.. hogy nélkülem nem bírta volna ki.. és Viktorral is.. ketten vagyunk vagányok.. még.. még Issei is beismerte, hogy.. és.. és Frencin.. *villannak be neki emlékképek, miközben a szemeibe könnyek szöknyek* ..én mindig is azt hittem, hogy érett vagyok a koromhoz képest.. nem pedig azt, hogy az egész életem csak egy.. mese.. hogycsak túl sok filmet nézek.. én azt hittem 14 évesen már.. már méltó vagyok arra hogy.. hogy.. és még sírok is..~
*Szorítja össze a szemeit és nehézkesen, de maga alá húzza a lábait, majd feltolja magát. Tenyerét a vállára szorítja, és felpislog Lukera, készülne mondani valamit, de aztán le is hajtja a fejét.*
- Szerintem te nagyon félhetsz az emberektől. Azért mutatod ki, hogy nincsenek érzelmeid, mert félsz attól, hogy megbántanak.. pedig érezni jó dolog!
*Néz fel Lukera dacos, kissé makacs szemekkel.*
 
 
|
~Miért kell mindig az ilyen makacs kölyköket kifognom? Elpazarlom a szókincsem, mire Medisonhoz érek..~
*Sóhajt fel szemforgatva, és a kését lendületből a fiú felé hajítja. Nem szeretné eltalálni, de lehet hogy súrolni fogja a karját. Odalépked hozzá, és megáll előtte, de nem tesz semmit. Mondjuk itt Luke egyértelmű előnyben van, Justin akármilyen bátor is. Nagyobb, erősebb, és.. hülyébb. Farkasszemezik egy ideig a fiúval, majd hirtelen elvigyorodik*
- Tyler, mi? A nővéred legalább hasznos, ér valamit az eszével. Nem teszek megjegyzést a többi tulajdonságára. De te? Hallottam ám rólad apádtól. Tudod miért kezdett el inni?
*Egy hirtelen mozdulattal elkapja Justin nyakát, és a falnak kenve a fiút felemeli úgy, hogy ne érjen le a lába a földre. Persze tartja... a nyakánál fogva.*
- Utált téged, öcsi.. már akkor egy púp voltál a hátán, amikor megszülettél. Ott van a nővéred, aki okos, csinos, de te egy semmirekellő hulladék vagy, aki sosem érhet másokkal egy vonalba. ~anyuuu, én ezt Yamakasinál akartam ellőni ;( anyuu ;( nem baj, megismétlem majd vele is~
*Azért ha a fiú feje lilulni kezdene, akkor persze elengedi és hagyja a földre esni. Kihúzza a falból a kését, megtörölgeti, majd elrakva, lenéző fintorral lepillant a fiúra.*
- Mit hittél, kölyök? Hogy csodagyerek vagy? Hogy tizenévesen meg tudod váltani a világot? Te csak egy ugyanolyan szánalmas gyerek vagy, mint bárki más, aki még a családját sem tudta megvédeni az apjától. A nővérednek kellett megvédenie téged.. egy lány kapta a veréseket, mert te kicsi vagy, felfogtad? Ceh..
*Köp Justin mellé a földre, és jókedvű dúdolgatással elkezdi törölgetni a körmeit. Uncsi dolog szemétnek lenni.*
|
*Teljesen megszeppen az ütéstől, és mire felfogná a dolgokat szépen felnyalja a padlót. Érzi, ahogy az arcán valami meleg folyik végig, s ahogy az orrához nyúl, megcsillan a tenyerén levő vér. Becsukja a száját, mivel Luke máris rántja fel. A szavait hallva összeszorítja a fogait és ökölbe a kezét, de a kést meglátva nagyot nyel. Nem ellenkezik az újabb talajéréstől, s maga mellett megtámaszkodva, féloldalasan felül. Üveges szemekkel néz maga elé, azon gondolkozva hogy 14 évesen hogy képzeli, hogy kiáll másokért? Egyáltalán képes - e arra, hogy valaha is Viktor nyomába érjen? Az orrához nyúl, és felszisszenve megtörli a felsője ujjában, majd felnéz Lukera, és talpra állva a mellettük tornyosuló ház falához csörtetve nekidől.*
- Egyáltalán nem foglak királyként kezelni, akármilyen fegyvert is tartasz magadnál! Szerintem te csak egy nagyszájú tuskó maradsz! Mondtam, hogy nem félek tőled!!
*Emeli meg a hangját, és lehunyja egy hosszú pillanatra az egyik szemét.*
 |
*Hát jó, a mai fiatalokra nem olyan könnyű ráijeszteni. A kevés eszére - ami igaz is - tett megjegyzésre elhúzza a száját és lehunyt szemmel hallgatja Justint. Alighogy befejezte ökle tiszta erőből lendül a kölyök arca felé, nem titkolt földre terítős szándékkal.*
- Unom az olyan nagyszájú kis görcsöket, mint amilyen te vagy! Öcsi, az életben fontos szabályok vannak.. *elindul a fiú felé, ha a földön van* egy; nem szólsz be a nagyoknak, neked én király vagyok, vili? *lehajol Justinhoz, elkapja a vállánál a ruhát és felhúzza* kettő; a korodbeliek estimesét olvasnak és szőrmókkal alszanak, nem pedig hősködnek! És három.. *villan meg a kése, melynek pengéjét a fiú alá tolja* ..befogod a kicsi szád, mielőtt kivágom a nyelved! Több most nem jut eszembe..
*Taszítja vissza a fiút a földre. Néhány járókelő megbotránkozva nézi őket, így elvigyorodva legyintget párat.*
- Csak játszunk.. szíí, szííí
|
*Szép lendülettel, háttal taknyolja fel a földet, még egy kis lendület és bukfencezik is egyet. A fiút látva a szíve a torkába ugrik és felrémlik előtte Issei arca, meg néhány lenéző mondata, majd ugyanúgy Viktor a komoly szavaival, végül a mosolygó Frencin. Összepréseli az ajkait, és feltápászkodik.*
- Egy kicsit sem félek tőled! Erőd lehet hogy van, de eszed semmi! Nem tudom hogy mit akarsz Viktortól, de nem érdemled ki azt, hogy beszélhess vele. Egy ilyen tuskót pedig nem engedek a nővérem közelébe!
*Húzza ki magát, és mérgesen karba teszi a kezeit. Makacsul néz fel a nála pár fejjel nagyobb srácra.*
|
[72-53] [52-33] [32-13] [12-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
