|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:42 - |
A társalgó egy olyan kis zug, ahol van néhány fotel, egy asztal, s rajta újságok. A tanulók általában ezt a szobát célozzák meg legelőször, mivel itt lehet a legjobban ismerkedni. :) |
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
- Szerenád? Milyen jó ötlet..
*Töpreng el holt komolyan, a szemrehányásra megrezzen, és behúzza a nyakát.*
- Hát, tudod, nem számítottam rá hogy pont ma fogsz betoppanni.. ha ezt tudom szedek virágot a kertből, szerzek valami jó ruhát és lefoglalok két jegyet valamelyik moziban.
*Kulcsolja össze háta mögött a kezét és nagyon szégyenlős, bűnbánó arcot vág. A javaslatra kihúzza magát és bólint.*
- Rendben! Légy jó..
*Kacsint rá ismét Gabyra, de megvárja hogy ő induljon el először. Azután futásnak ered, és pillanatokon belül már fent is jár a szobájánál.*
|
*A csókra megszeppen, de nem mond semmit. Hagyja, hogy megfogják a kezét, de azért odanéz egy pillanatra, majd fel a fiúra. Ahogy kilépnek sóhajt egyet. Lenéz a földre úgy ballag, a szavakra elneveti magát és felnéz rá.*
- Az igazat megvallva van egy fiú... álandóan udvarol... de én ügyet sem vetek rá!
*Fordítja félre a fejét, majd vissza.*
- De mindig próbálkozik.. virágokat küldözget, csokit, meg minden.. még jó, hogy szerenádot nem adott az ablakom alatt
*Sóhajt szemforgatva, s a fiúra néz.*
- De ne aggódj, hidegen hagy!
*Bólint egyet, s megszaporázza lépteit. Ekkor veszi észre, hogy Peter mezítláb van. Összehúzza szemeit, s megtorpan. Elszakad a fiútól, s elé állva csípőre teszi kezeit. Komoly arcot vágva pillant rá.*
- Miért nincs rajtad cípő?
*Néz gyanakvóan, majd sóhajtva leengedi a kezeit.*
- Na, te menj, vegyél fel cípőt, én elugrom Sallyért! Remélem még emlékszel rá..
*Halkítja le a hangját, s elnéz a folyosóra.*
- Aztán meg találkozunk az ebédlő előtt. Rendben?
*Fordul vissza egy sóhajjal, s választ várva elkezdi nézni a földet.*
|
- Nálad egyik lány sem lehet jobb.. és nem is vágyom másra, csak rád..
*Mosolyog, és egy gyors csókot ad a lánynak. Bólint egyet és utána siet az ajtóhoz, megfogja a kezét ha hagyja, és kinyitva az ajtót hagyja előremenni, utánasiet és be is csukja maguk után. Nem zavarja, hogy mezítláb van XD. Kocogva felzárkózik, és megindul az ebédlő felé.*
- És nálad? Biztos vagyok benne, hogy van pár fenék amit szét kell rúgnom, hogy eljussak hozzád.. bizonyára a lábaid előtt hever a fél gimi.
*Kacsint pimaszul, de inkább kíváncsian a lányra, remélve hogy most az egyszer nem lesz igaza. Bár, ő szívesen rúg szét néhány feneket hogy megnyerje szíve hölgyét ;)*
|
*A történetre néha elmosolyodik, néha elhúzza a száját.*
- A sulit nem kellett volna ott hagynod.. és ha a lányokat jobban megismered, biztos vagyok benne, hogy találtál volnba magadnak olyat, aki még nálam is jobb.
*Mosolyodik el, s ekkor szakad el tőle a fiú. Felnéz rá.*
- Az intézet.. remélem nem fog beadni..
*Néz le a földre, majd leugrik az asztalról. Leporolgatja ruháját, s a kérdésre felkapja a fejét. Lassan elmosolyodik.*
- Nem tudom mit forgatsz a fejedben, de benne vagyok! Ünnepeljük meg!
*Rohan a fiú mellé, majd az ajtóhoz siet.*
- Menjünk!!
*Fordul vissza egy mosollyal.*
|
*Hallgatja a lány szavait, és ahogy átöleli ő is megöleli Gabyt. A hátát simogatva hunyja le a szemeit, de ő sem akarja elengedni. Mély levegőt vesz, és mondana valamit, de a lány egy kérdést intéz hozzá.*
- Hát.. semmi dícséretre méltó dolgot.. *húzza el a száját, és felnéz a plafonra* először is otthagytam a sulit és abbahagytam a tanulást.
*Egy pillanatra megakad. Nem túlságosan büszke az utóbbi másfél évére, de.. szüksége volt az olyanfajta változásra.*
- Aztán szó szerint nem csináltam semmit. Lógtam a haverokkal és legyeskedtem a lányok körül. Mindegyikben téged kerestelek, de mivel egyik sem ért még csak a közeledbe sem.. *megint megakad, úgy dönt hogy inkább nem avatja be Gabyt abba, hogyan is bánt a leányzókkal, így ugrik egyet a sztorin* ..aztáán elkezdtem lovagolni, és megismertem Szik.. Aztecot. *Javítja ki magát egy mosollyal* Ő az egyetlen igaz barátom. Csak hát kicsit túlzásba vittem a semmit, és apám már nem tudott velem mit kezdeni. Intézetbe akart adni, de inkább ezt a gimit választotta amíg nagykorú nem leszek.
*Szakad el a lánytól egy mosollyal, és az ajtóra néz.*
- Mit szólnál hozzá, ha megünnepelnénk a találkozásunkat? Tudom, hogy a konyha már bezárt, de ez nem akadály..
*Ereszt meg egy sejtelmes vigyort, és kíváncsian várja a lány válaszát.*
|
*A fiúra néz mosolyogva. A szavait hallva lehajtja a fejét.*
- Hosszú volt.. és alig bírtam ki nélküled..
*Néz fel, s ekkor kap egy csókot a kézfejére. A kérdésre eltöpreng, s a plafonra mered.*
- Hát.. ahogy Floridába költöztünk megszoktam az új sulit, aztán anya ebbe a Gimibe küldött.. itt elkezdtem lovagolni, meg ilyesmi.. meg a barátnőimmel voltam, már csak azért is, hogy ne rád gondoljak.. próbáltam lekötni magam, de nem mindig sikerült.. amúgy azért kellezz elköltöznünk, mert.. apa kicsit durva volt anyával.. miattam.. és anya nem akarta, hogy engem is megüssön.. azért mentünk el egyik napról, a másikra.. sajnálom..
*Öleli át a fiút, ahogy befejezte az utolsó mondatát.*
- És veled mi volt? Mit csináltál?
*Kérdezi halkabban, de esze ágában sincs elengedni Petert.*
|
- Lovagolsz?
*Lepődik meg, de nem firtatja a dolgot. Elmosolyodva simít végig a lány hátán, és ahogy az asztalhoz megy, utána néz. A kijelentésére mosolya kiszélesedik, odamegy hozzá, s két kezét megpihenteti Gaby derekán, úgy mosolyog rá.*
- Olyan hosszú volt ez a másfél év nélküled.. így visszagondolva mégis csak egy röpke pillanatnak tűnik, most, hogy itt vagy velem...
*Sóhajt a plafonra nézve. Elvitázgat magában a gondolataival és az ellenérveivel, de végül elégedetten megállapítja, hogy legyőzte saját magát. Két kézbe fogja a lány egyik kezét, és egy csókot lehel a kézfejére.*
- Na és mesélj, mi történt veled amíg nem találkoztunk? Mivel kötötted le magad?
*Néz fel kíváncsian a lány arcára, de mosolyát már leoperálni se nagyon lehetne.*
|
*A szavakra elhúzza a száját, de nem szól semmit. Mikor elé lépked felnéz rá, a szavakra elmosolyodik. Mélyen a szemeibe néz, s nem tiltakozik a csók ellen se. Átöleli a fiút, s a vállára hajtja a fejét. A kérdésre elneveti magát, s felnéz rá.*
- Nem tanultam.. csak hát, ha Calypso, a lovan elvadul, akkor meg kell tartanom valahogy! Így kicsit megerősödtem!
*Húzza ki magát büszkén, s mosolyogva körbenéz. Elszakad a fiútól, ha elengedi. :P Az asztalhoz lépked, s felül rá, ahogy Peter tette nem rég. Lelógatja a lábát, s lenéz a földre, majd a fiúra.*
- Nem is olyan rossz itt ücsörögni!
|
*A lány szavaira eltöpreng, és a torkát megköszörülve lenéz a földre.*
- Nagyon sok dolog történt másfél év alatt.. teljesen megváltoztam, hogy el tudjalak felejteni, és azzal áltattam magam, hogy ez sikerült is. Másfél évre be tudtam magam csapni, és most megjelensz a semmiből.. és azt kéred hogy döntsem romba az egészet.. ez nem fog sikerülni..
*Rázza meg a fejét, és lassan a lányhoz lépked. Ha hagyja végigsimít egyik kezével az arcán, és mélyen a szemeibe néz.*
- ..de.. egy próbát megér..
*Szájszegletében apró mosoly bújkál, amint Gaby ajkaihoz hajol lassan, ráérősen, hogy tudjon tiltakozni ha akar. Ha nincs ellenvetés, lágyan megcsókolja, s közben szorosan de nem erősen a karjaiba zárja és magához öleli a lányt. Nem engedi el, csak elbizonytalanodva megtapogatja a saját arcát.*
- Hol tanultál meg ekkorát ütni?
|
*A kijelentésre meglepetten pislog párat, s mikor az arcát megfogja a fiú a szemeibe néz, majd behunyja szép lassan. A csókot viszonozza is, ahogyan csak tőle telik, de mikor a fiú elengedi, saját ajkaira tapasztja egyik ujját. Maga elé mered pár pillanatig, majd a fiúra néz.*
- Nem.. mostmár nem akarom lezárni..
*Néz le a földre, majd megrázza a fejét.*
- Illetve.. ha te azt akarod, akkor elfelejtem a dolgot, de ha nem.. akkor ne felejtem el és..
*Nem meri folytatni, inkább a fiú reakcióját várja.*
|
*Hamar beleun ebbe az almába is, és a másik után hajítja a szemetesbe. A lány szavaira összehúzza a szemeit és lemászik az asztalról. Megigazítja magán az inget, bár esze ágában sincs begombolgatni, és a cipője sem hányzik. Amikor a lány összecsukja a tenyerét furcsa érzés keríti hatalmába, de nem tiltakozik.*
- Még ne zárd le azt a fejezetet..
*Lép oda hozzá, és akár akarja akár nem két tenyere közé fogva az arcát megcsókolja hosszan, szenvedélyesen és hevesen, de ahogy végigsimít Gaby arcán a csók úgy változik át lággyá. Régóta nem volt már ilyen gyengéd.. lassan szakad csak el a lánytól, és elhátrál pár lépést.*
- Mostmár.. lezárhatod..
~Te teljesen megőrültél!!~
|
*A szavakra bólint egyet. Nézi, ahogy a fiú leül az asztalra és egy almát kezd el törölgetni. A szavakra felkapja a fejét. Elhúzza a száját.*
~Eszébe sincs visszaváltozni..~
*Ismétli meg magában az utolsó szavakat. Megrázza a fejét és fel áll. Az ablakhoz lép a párkényra támaszkodik és kinéz rajta.*
- Nem is akarom, hogy visszaváltozni.. kinek kell..?
*Suttogja a szavakat, amit a fiú nem igazán érthet. Megcsóválja a fejét, s mély levegőt véve megfordul, s mosolyt erőltet magára.*
- Rendben van! Nem is akartam ezt kérni! Mert már én is elfelejtettem a múltat!
*A kezét úgy tartja mint egy könyvet, majd összecsukja.*
- Hopp! Egy fejezetnek vége! A mai naptól fogva új Gaby leszek! A mőltam egy tündérmese, aminek rossz vége lett! Semmi több! Mától egy teljesen más Gaby leszek!
*Húzza ki magát, s a fiúra néz egy mosollyal.*
|
*Nem válaszol, mivel a lány már belekezd. Elmosolyodva szusszan egyet az utolsó részre, miszerint elmegy utána. Szeme sarkából nézi a lányt, ahogy lerogy a fotelbe, de nem tudja rávenni magát, hogy odanézzen. Túl erős az ellenállás..*
- Mostmár értem. Egy szép nagy félreértés áldozatává váltunk..
*Mosolyodik el ismét, megcsóválja a fejét és mély levegőt véve a lányra néz. Halkan mondja csak ki a nevét, mintha titok lenne.*
- Gaby..
*Visszanéz az ablakra és zsebre dugja a kezeit.*
- Mindennél jobban sajnálom, hogy így alakult. De te elmentél, és akkor sem tudtam volna utánad menni, ha megkapom a leveled.. *elhallgat, s rövid némaság után folytatja csak egy vállvonással.* Ez van.
*Ellép az ablaktól és visszaül az asztalra. Kézbe vesz egy másik almát, és azt kezdi el törölgetni az ingujjával.*
- Másfél év alatt átéltem a pokol minden zugát, de sikerült elengednem és lezárnom a múltat. Szép volt, elmúlt. Változnak az idők, én is megváltoztam, és eszemben sincs visszaváltozni.
*Egyik kezével az asztal szélét fogja meg, a másikkal feldobja a levegőbe az almát, elkapja, majd beleharap és elnyammog rajta.*
|
*Mikor elkapják a csuklóját meglepedten pislog párat. A szavakra összeszorítja a szemeit.*
- Ez az igazság! Nem hazudok!! Higyj nekem..
*Halkítja le a hangját, s végre elengedik a kezét. Megfogja a csuklóját és lehajtja a fejét. Felkapja a fejét, s lassan a fiú mellé lépked, s ő is kinéz az ablakon.*
- Pedig írtam neked.. elmondjam, hogy mit?
*Fordul a fiúhoz, s már halkan beszél. Ha kapott, ha nem kapott választ belekezd egy sóhajjal.*
- Azt, hogy családi ügyek miatt el kellett költöznünk és ha igazán szeretsz, akkor eljössz utánam.. röviden ennyi
*Zárja is le a történetet, s lerogy a fotelbe.*
- És vártam, hogy végre elgyere.. vagy felhívj, de semmi.. én meg nem tudtam a számodat, azért nem hívtalak.. meg ha akartalak volna, se tudtalak volna, mert nem volt vonal az albérletben..
*Fordítja félre a fejét egy sóhajjal, de nem néz a fiúra.*
|
*Olyan arcot vág, mint aki citromba harapott. Köhög egy sort, párszor mellkasba veri magát, végül kidobja az almát onnan ahol ül a kukába, és fancsali vigyorral megrázza a fejét.*
- Ez is megsavanyodott már..
*Sóhajt fel, ahogy a lány felugrik odanéz rá, ekkor érkezik a pofon. Teljesen ledöbben, feje ugyan oldalra csuklik, de kezével nem nyúl oda, helyette a lány csuklóját kapja el szinte reflexszerűen, és megszorítva nem hagyja, hogy a lány ellépjen (persze nem túl erősen). Nagyokat pislog, majd visszanéz a lányra egy lenéző fintorral, de már inkább keserűen és mérgesen, mint gúnyosan.*
- Milyen levél?? Ezt a hülyeséget a másfél év alatt találtad ki, vagy már akkor tudtad mikor egyik napról a másikra eltűntél?! Van fogalmad róla mennyire aggódtam?!?! Már azt hittem, meghaltál!
*Emeli fel a hangját, nem érdekelve, hogy kiabál. Elereszti a lány kezét és lemászik az asztalról. Karba tett kezekkel az ablakhoz megy, és kinéz rajta. Ha a lány még ott van, mély levegőt vesz, de nem fordul meg.*
- Én.. nem kaptam semmilyen levelet.. pedig vártam minden áldott reggel.. de nem jött semmi..
*Már csak halkan beszél, a párkányt figyelve, végül az ablakban visszatükröződő arcára emeli tekintetét.*
|
*A kérdésre durcásan félrefordítja a fejét, s akkor néz vissza, mikor a fiúnak hűlt helye. Látja, hogy az asztalra ült, ez szemet szúr neki, de nem teszi szóvá. A további kérdésekre és kijelentésre felmegy benne a pumpa. Kicsit bemorcizik. Mély levegőt vesz és a kérdésre, miszerint talált-e másik hülyét odarobog az asztalhoz, s miután folytathatná a többi hülyeséget lekever neki lendületből egyet.*
- Fogd be! Nem hagytalak el!!! Írtam levelet neked, de te nem válaszoltál!! Te dobtál el és nem fordítva!!
*Néz a fiú szemeibe, már-már szomorúan, de még nem törik meg.. megrázza a fejét és hátrébb lép egyet. Lehajtja a fejét, majd a fiúra néz. Az arcára, hogy fájt-e neki az ütés vagy nem.. azért ezt nem kellett volna..*
|
~Gabriela.. hogy kerülhet ide? Másfél év után.. ilyen hirtelen..~
*Megrázza a fejét, a szavakra nekidől a párkánynak, és vállat von.*
- Csak azt hittem a történtek után nálad így szokás. Mégis mit vársz másfél év után?
*Húzza össze a szemeit, de még mindig kicsit a sokk hatása alatt van. Az asztalhoz sétál, egy lendülettel felül rá, lábát a széken pihenteti meg. Leemel az asztal közepéről egy almát, és azt kezdi el dobálgatni.*
- Na és mi újság veled? Sikerült találni még egy hülyét, akinek elcsavartad a fejét hogy aztán eldobhasd? Oh bocsánat.. *csap gyorsan a szájára ártatlan arcot vágva* ..az eldobás rossz kifejezés. Az otthagyás sokkal jobb
*Bólogat nagyon komoly arccal, és beleharap az almába. Általában nem ilyen bunkó, de..*
|
*A kérdésre összehúzza szemeit, s hátrébb csusszan a székben. Nagyokat pislog.*
- Én?! Mi van velem..
*Néz végig magán, majd a rideg hangra összehúzza szemeit. Bevillan neki, hogy ki is ez a fiú valójában. Megdöbben egy pillanatra.*
- Peter?
*Néz a fiúra, s végigméri, majd összehúzza szemeit. Karbateszi kezeit.*
- Úgylátom te meg leszoktál a köszönésről!
*Vág vissza szépen, s félrefordítja a fejét.*
|
~Mit érdekel, ha eltilt a lovaglástól? Azt hiszi ezzel hatni tud rám? Tudtam hogy át tudjuk ugrani, ezért vágtam bele..~
*Komoran bámul kifelé, csak akkor rezzen meg amikor a lányok már az asztalnál ülnek. Sóhajt egyet, de ma nincs kedve csajozni.. olyan furcsa érzése van.. a köszönést hallva felkapja a fejét és hosszú pillanatokig farkasszemet néz tükörképével.*
~Gaby? Öregem, nyugi.. már hogy lenne az a Gaby...~
*Sóhajt a fejét rázva, egy mosolyt erőltet magára és a köszönést hallva a lány felé fordul. Végigméri a lányt, de a felismeréstől arcáról pillanatok alatt eltűnik a mosoly, s a helyét megdöbbenés váltja fel.*
- Te?!?!
*Hangjában még lehet érezni elgyengülését, de rögtön össze is szedi magát. Összehúzott szemekkel erőltet magára komor ábrázatot, s száraz hangon, kissé megvetőn veti oda.*
- Látom másfél év alatt kijavítottad a rossz szokásod, és megtanultál köszönni... *biccenti meg a fejét egy gúnyos mosollyal*
|
*Mosolyogva lép be az ajtón, barátnőivel együtt. Kuncognak egy sort, s leülnek az asztalhoz. Körbeülik, s elkezdenek sutyorogni, beszélgetni, majd felnevetnek mindannyian. Sóhajtva hátradől a székben, ekkor vesz észre egy fiút az ablaknál. A lányokra néz, akik hirtelen elhallgatnak.*
- Hé, lányok.. sok a dolgom! Majd még találkozunk! Jó? Talulnom kell, meg.. meg.. minden!
- Jó, jó!
- Megyünk már!
- Sziasztok!
- Szia Gaby!
*Köszönnek el egymástól, s egy sóhajjal feláll. A kis asztalhoz lépked, elvesz egy újságot, majd a fiúra néz. Összehúzza szemeit, majd lehuppan az ablak melletti kis fotelbe. Felnéz mosolyogva a fiúra.*
- Szia!
|
[68-49] [48-29] [28-9] [8-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
