|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:41 - |
Egy nagy terem, tele könyvespolcokkal, s persze könyvekkel. Ha kedvet kapsz az olvasáshoz, akkor gyere! Olvass! |
[33-14] [13-1]
*A kiszemelt, fiús könyv hátoldalán levő szöveget olvasgatja épp, mikor meglepő módon megint puffan valaki. Lehunyja a szemeit, s varázslatos tehetséggel egyből kitalálja, hogy egy fiú az.. megfordul, és láám. Elvigyorodik, sietve visszarakja a könyvet és odasiet hozzá.*
- Jól vagy? Hmm, úgy látom elég súlyos átok van a fejeden.. kit haragítottál magadra?
*Csóválja meg a fejét, ő is felnéz a könyvre és gyorsan a fiú vállára teszi a kezét.*
- Ne! Illetve.. majd én. Nem kéne lerombolni a könyvtárat, segítek.
*Mosolyogva körbenéz ismét, félretolja a létrát és odacipel egy puffot. Hátrasandít a könyvtárosnénire, aki elmélyülten olvas, a puffra egy másikat pakol, és a polc szélében megkapaszkodva feláll rá. Lenéz a fiúra és végighúzza mutatóujját a könyveken*
- Szólj, hogy melyik az!
*Egyensúlyozgat, és ha sikerült megtalálni akkor leveszi, ledobja a fiúnak bár utólag eszébe jut, hogy nem kellett volna.. ismét belekapaszkodik a polcba, s már épp mászna le mikor megérzi tarkóján a két izzó tekintetet..*
- Öööö csak rossz volt a létra!!
*Fordul hátra azonnal angyali vigyorral, a könyvtárosnő szikrázó szemeit látva leszökken a földre, leporolja a puff tetejét és leszedi a másikról, majd hátul összekulcsolt kezekkel a fiúra bök fejével.*
- Inkább ezt, mint hogy a puffanós idegen megint összetörje magát.. és amúgy is, ez szerintem nagyon jó módszer! Ne tagadja le, ön is volt fiatal!!
*Vág szemrehányó szemeket, s mivel a nő inkább elvonul, egy kacsintással a fiúhoz megy, és a kezét nyújtja neki.*
- Kaname vagyok
|
*A kérdésre meglepetten pislog párat.*
- Jól.. kösz
*Hát, amikor visszanyújtja a könyvet meglepődve nézegeti a könyvet, a szavakra elhúzza a száját.*
- Oké..
*Az utolsó két szón fenn akad, de csak elmosolyodik rajta. A lány után néz, majd a polcra. Felnéz, s meglát egy érdekesnek tűnő könyvcímet. Az állára teszi ujjait, majd körbenéz. Meglát egy létrát, ami ilyen célra szolgál, így odasétál, s odahúzza a polchoz. Felnéz, s elkezd felmászni, de a 6. foknál megcsúszik a lába, így szépen lejjebb csúszik, s beveri az állát.*
- Aúcs..
*Megkapaszkodik, de lecsúsznak ekzei onnan is.. a földön köt ki, avagy a lány újra hallhatja a puffanást.. a fejét fogva tápászkodik fel, s felnéz a kiszemelt könyvre.*
- Akkor is el foglak olvasni.. hmm.. csak hogyan?
|
*Megakad a tekintete pár érdekesnek tűnő könyvcímen, így megint csak akkor eszmél fel, amikor egy puffanást hall. Meglepve nézi maga elé, de mivel nem lát senkit tekintete lejjebb siklik.. oldalra billentett fejjel nézi a fiút, aki felé nyújtja a könyvet, és le is ejti. Felkuncog, kezét gyorsan szája elé kapja, hisz nem akar bunkónak tűnni. Csak akkor eszmél fel mikor a puffanós fiú már talpon van. Sietve felpattan és odalép hozzá.*
- Egyben vagy? Á, a könyv..
*Néz le rá meglepve, átveszi, megforgatja a kezei között majd vállat vonva visszanyújtja.*
- Már nem kell. Láttam egy másikat, de azért köszönöm... puffanós idegen
*Teszi hozzá sietve, s egy mosollyal a polcokhoz siet, hogy szemügyre vegye a kiszemelt alanyokat.*
|
*Felnéz, s a lányra pillant. Látja, ahogy elmegy, majd visszajön. Látja, hogy megakad ott, ahonnan ő vett le könyvet. Látja rajta, hogy picit morci lett. Elhúzza a száját, becsukja a könyvet, feláll, s a lány felé kezdel lépegetni. Szerencséjére megbotlik az egyik szőnyeg gyűrődésben, így a lány előtt köt ki. Bosszúsan szusszan egyet.*
~Remek... még egy lány előtt is leégek.. ez a nap sem lehet már rosszabb..~
*Felnéz a lányra, s felnyújtja neki a könyvet, ami vissza is esik. Megrázza a fejét, kezébe veszi ismét a könyvet, feláll, leporolgatja a ruháját, s átnyújtja a könyvet, végre..*
- Tessék.. gondolom ezt kerested az előbb
|
*Töprengve olvas, mikor egy puffanást hall oldalról. Szeme sarkából a fiúra néz, és elmosolyodva figyeli.*
~Pont mint a bátyám.. csak ő nem tűnik annyira perverznek~
*Sóhajtva megcsóválja a fejét, összecsapja a könyvet, és elrakja a helyére. Végighúzza ujját a könyvek gerincén, néha megakad egynél, de tovább is lépeget. Sóhajtva megrázza a fejét ismét, és a könyvtárosnőhöz vonul egy könyv után érdeklődve. Megkapja a pontos helyet, így vissza is megy, kikeresi a helyét, és.. már nincs ott. Bosszús sóhajjal körbenéz, mikor feltűnik neki hogy a puffanós fiú olvasgatja azt. Karba teszi a kezeit és visszaül a puffra.*
~Hát akkor várok..~
*Türelmetlenül, és cseppet sem feltűnően dobol lábával a talajon, miközben a környezetét figyelgeti.*
|
*Kinyitja az ajtót, majd benéz, s belép. Udvariasan köszön, majd becsukja maga után az ajtót. Fekete tincsei belelógnak a szemébe, de nem gond. Szokás szerint fekete ruhában jelenik meg.. Eltűnik egy könyvespolc mögött, s meglát egy lányt. Nem törődve vele levesz egy könyvet, s leül egy puffra, a lánytól nem messze. Töpreng egy kicsit, végül kinyitja a könyvet, s elkezd olvasni. Belemerül, s tekjesen elzárja a külvilágot.. ám ekkor kiesik a kezéből a könyv. Ez hozza vissza a valóságba. Sóhajt egyet, s lehajol érte, de nagy szerencséjére lepottyan a puffról is. Feltápászkodik, s megrázza a fejét.*
- Ekkora mázlim is csak nekem lehet... nem igaz!
*Néz maga elé, s a könyvet a kezébe véve a falhoz húzódik, felhúzza a lábait, s kinyitja a könyvet, úgy folytatja az olvasást..*
|
*Mérgesen belöki az ajtót, berobog és udvariasan be is csapja maga után. Karba teszi a kezeit, és szusszanva az ajtónak dől, aki be akar jönni az majd vár egy kicsit.*
~Még ilyet.. ekkora bunkót!~
*Morranva ellöki magát az ajtótól, és az egyik könyvespolc mögött el is tűnik. Sóhajtva megnyugtatja magát, leemel egy könyvet és lehuppan vele az egyik puffra. Elmerül benne, csak néha csapja össze a könyvjelzőről is elfeledkedzve, hogy morogjon az orra alatt egy sort, végül ismét tovább olvas egy sóhajjal.*
|
*Megszeppen, amikor a fiú a fejéhez vágja, hogy nem hagyja tanulni. Bólintva elnémul, és szomorkásan elkezdi fürkészni az asztallapot. Mikor azonban kijelenti, hogy még egy ital belefér, boldogan felkapja a fejét. Fürgén bólogat, és már pattan is fel. Pillantása megakad a hatalmas kupin, a könyvtároshoz totyog.*
- Kiugrok inni valamit, aztán rendberakom a könyveket!
*Mivel a nő bólint, meghajol, és Viktor után szaladva megindul a folyosón.*
- Szólj ám, ha idegesít a társaságom.. csak.. kevés barátom van itt, és szeretek ismerkedni...
*Néz Viktorra, majd egy sóhajjal a földre*
|
*A hangra felkapja a fejét, s a látvány meglepi.*
~He? Ő? Itt? Áh...~
- Szia... nem...
~Vagyis igen...~
*Megcsóválja a fejét, s újból jegyzetelni kezd. Ismét felnéz a lányra.*
- Majd meglátom
*Megvonja vállait, a lány dadogása sem lepi meg. Mikor a vele szembe lévő székbe ül Virginia sóhajt.*
- Igen, tanulNÉK, ha hagynál! Nem, nem tudsz!
*Merázza a fejét, s ismét a könyvhez fordul, s ír még pár sort, végül becsukja a könyvet és a füzetet is.*
- Kész
*Mondja saját magának. Feláll, a könyvel és a füzetével együtt a polchoz ballag, visszahelyezi a könyvet, s visszamegy a lányhoz.*
~Mi a francot csináljak?~
*Sóhajtva az órájára néz.*
- Egy ital belefér, gyere
*Néz a lányra, s az ajtó felé bök. Ha felállt, akkor elindulnak az ajtó felé. A könyvtárosnak biccent.*
- Viszlát
*Kinyitja az ajtót, előre engedi a lányt, s kilép utána. Az ebédlő felé veszik az irányt.*
|
*Felmászik a létrára, amellyel a magas polcokra pakolja fel a könyveket. Hallja, hogy nyílik az ajtó, de nem zavarja különösebben, ám az ismerős hangra akkorát dobban a szíve, hogy kis híján leájul a létráról. Sietősen lemászik a létráról, és a kezében levő könyvet mellkasához ölelve odatyogok Viktorhoz. Köhint egyet, és nagy szemeket meresztve megáll mellette.*
- Szia.. zavarhatlak?
*Egyik lábáról a másikra dőlöngél a könyvet gyűrve. "Rovarok és szaporodásuk". Izgi téma.. ha a fiú helyeslő választ adott, akkor is csak ácsorog, és őt figyeli.*
- Itt szoktam segíteni délutánonként.. de mindjárt végzek, és...ha..ha lenne kedves beülhetnél velem az ebédlőbe..inni..valamit...
*Dadogja nyakig vörösödve, és bizonytalanul leül a fiúval szemben levő székbe*
- Tanulsz? Tudok valamiben segíteni?
|
*Belép a könyvtár ajtaján, s egy sóhajjal becsukja maga után. A könyvtárosra néz, s biccent neki.*
- Jó napot
*Körbenéz, s a polcokhoz indul. Megáll, s az állán dobolva keresni kezd egy könyvet, amit meg is talál. Leül vele az egyik asztalhoz, kinyitja, s olvasgatni kezdi, közben pedig jegyzetel a füzetébe.*
|
*A könyveket pakolgatja ABC sorrend szerint a polcra, mint minden délután amikor csak van ideje. Az egyik könyvvel azonban nem boldogul, s kinéz egy könyvespolcon át a könyvtárosra.*
- Elnézést! A fekete szépség az most A, vagy F? Mert az A elhanyagolható névelő előtte, és én nem is úgy ismerem.
- Ha a könyvön A-val kezdődik, akkor rakd az A betűhöz, Gina.
- Rendben, köszönöm szépen!
*Illedelmesen bólint, és tovább pakolászik. Jó érzés segíteni. Közben eszébe jut a tegnapi találkozás Viktorral, ami elég gyengén sikerült.. álmodozó sóhajjal, kipirult arccal emel fel egy könyvet, ám le is ejti. Leguggol, lehajol érte, és a tetejére emeli a maradékot. Feláll, s a súly alatt roskadozva átballag a B betűhöz.*
|
Egy nagy terem, tele könyvespolcokkal, s persze könyvekkel. Ha kedvet kapsz az olvasáshoz, akkor gyere! Olvass! |
[33-14] [13-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
