|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.11. 16:45 - |
 
A szálloda Párizs elegáns negyedében, a Szajna jobb partján helyezkedik el. Ideális szálláshely azok számára, akiknek múzeum látogatás és vásárlás is szerepel a programjukban. Bár a hotel egy félreeső utcában található, számos látványosság pár perces sétával elérhető. A közelben lévő tömegközlekedési megállóból számos metró és buszjárat könnyíti meg a város távolabbi pontjaiba való eljutást. |
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*Justin válaszára megkönnyebbül egy kicsit, és ahogy nyílik az ajtó, felemelkedik az ágyról. A babákhoz siet, Viktor kérdésére elmosolyodva lehunyja a szemeit és bólint egyet. Behajol a két ágy fölé, szemügyre veszi az alvó piciket, majd bólintva az ajtóhoz lépked. A kilincsre teszi a kezét, és hátranéz.*
- Leugrom telefonálni, maradjatok csak..
*Húzza szélesebbre a mosolyát, és ha nincs ellenvetés eltűnik az ajtó mögött.*
|
*Hosszan merengés és összegéz után végre visszaérkezik. Bólint, majd könyökével lenyomva a kilincset belöki az ajtót. Beljebb lépked, lábával becsukja az ajtót és körbenéz.*
- Látom felébredtél..
*Vándorol tekintete Justinra, majd egy mosollyal a két babaágyhoz ballag. Befekteti őket óvatosan és nyújtózva egyet Cornihoz lépked. Odahajol hozzá és Justinra bök fejével.*
- Minden rendben?
*Nézi aggódva a fiút és leguggol az ágy mellé egy sóhajjal.*
 
|
*Az érintésre összerezzen kicsit, de nem igazán mutatja ki. Nővérére néz hosszan, kifejezéstelen arccal. Az arcát fürkészve azonnal leolvassa, hogy aggódik. Kicsit oldalra billenti a fejét, és megereszt egy halvány, fintor szerű mosolyt. A kezét megérezve lehunyja a kezeit, és kuncog egyet.*
- Ne aggódj, Lia.. semmi vész.
*Emeli fel a fejét és bíztatóan a nővérére mosolyog, majd a gondolataiba merülve lejjebb csúszik az ágyban. Nyakig magára húzza a takarót, fejét a párnára hajtja, majd az oldalára fordulva egy pontot kezd el nézni az ablak alatt.*
|
*Meglepődik, mikor Viktor megemlíti Carment, s ezen el is mosolyodik. Kinéz a folyosóra, majd Viktorra, ahogy visszalép ránéz. A szavaira eltöpreng.*
- Hát, megteszem, amit tudok.. ne aggódj miatta.
*A fiú után néz, majd becsukja az ajtót és visszaballagva az ágyhoz lezuhan rá.. szó szerint. A párnába temeti az arcát és pár röpke perc múlva már alszik is.. kimerítő ez a két kis poronty... Narumi szülinapibilja még várhat....*
|
*Ahogy öccse felébred összerezzen a gondolataiból, és látva hogy tud mozogni, megkönnyebbülten sóhajt. Segít neki felülni, és szelíd mosollyal kisöprögeti az arcából a frufruját. Ahogy öccse az ablak felé néz aggódva összeszűkülnek a szemei, és közelebb csusszanva öccséhez a kézfejére csúsztatja a kezét.*
- Jus.. hogy érzed magad?
*Biccenti oldalra a fejét, és elsandít az ajtó felé. Viktor még nem ért vissza.. és méghogy a nők beszélnek sokat.*
|
*A kérdésre bólint, a választ pedig figyelmesen hallgatja. Végig Yamát figyeli, közben megigazítja a karjaiban a két gyerkőcöt. Amint befejezi, vagyis nem folytatja eltöpreng.*
- Hát.. nem tudom. Ahogy láttam van ereje bőven.. nem tudom mi fog ebből kisülni, de szerintem készül valamire..
*Néz a plafonra merengve, majd sietve hozzáteszi.*
- Nem ismerem annyira, mint te, vagy Narumi, esetleg Carmen.. *rázza meg a fejét a névre, de folytatja* ..szóval majd lesz valami.
*A kérdésre elmosolyodik és biccent. A merengésre felkuncog halkan és félrenéz.*
- Hát.. *néz vissza a fiúra* ..köszi, hogy felajánlod! Akkor én most mennék.. üdvölzöm a barátnőd és Narumit, ha összefutsz vele!
*Lépne ki az ajtón, de eszébe jut valami.*
- Jut eszembe.. a szülinapról ugye nem szóltál neki? Mert.. még meg kellene szervezni, ugyanis keresztbe lett húzva a délutánom.. helyszínt még nem találtam, se semmi.. lehet kellene a segítséged..
*Töpreng el, de ez csak hangos gondolkodás. De ha Yama benne van, akkor megköszöni neki. Egy mosollyal biccent és kilépkedve elindul vissza a szobájuk felé. Lenéz a két pöttömre és elmosolyodik.*
|
*Először megrándul a szemhéja, s pillanatokkal később fel is nyílnak szemei. Elmosódik a távoli ablak képe, a bevágó fénytől könnyek mossák el mégjobban a tájat, s ahogy kitörli őket kiélesedik minden. Az ágyán ülő nővérére nézve megpróbál felülni, így meg is érzi majdhogynem az összes sebét. Visszazuhany, és felemeli a mellkasáig felnyúló takarót. Jópusztán meztelen, testét csak kötések, horzsolások és kék-zöld-lila foltok fedik. A hasán húzódik egy körbe, majd az egyik vállán a felsőtestével párhuzamosan. Egy ragtapasz az orrán, egy a szájszeglete mellette, és a tenyere is vékonyan de be lett kötve, valamint a bal alkarja, bizonyára erőteljesen felhorzsolta mikor tompította az eséseket. A vállát súroló kés nyomán most ragtapasz húzódik, az összes nyílt sebe ki lett mosva és le lett fertőtlenítve, és a legcikibb hogy haját lenyomva a fején is körbefut egy vékonyabb gézcsík. Odanyúl, majd felülve hagyja takaróját derékig lecsúszni, s hátát a párnáinak dönti. Nővérére néz, majd ki az ablakon, és lassan összeszűkülnek a szemei.*
|
*Viktort figyeli, majd sóhajtva a plafonra néz. Luke nevét meghallva viszont odakapja a fejét.*
- He??
*Rázza meg a fejét, de a szavakra lehajtja a fejét.*
~Nem elég, hogy engem és a szeretteimet nem hagyja békén, még Viktorékra is rászáll..~
*Mereng el egy kicsit, de a fiú szavai visszahozzák a valóságba.*
- Értem.. egy jó tanácsot azért adhatok, ugye?
*Fürkészi a fiút, de nem vár választ, inkább rögtön folytatja.*
- Vigyázz vele! Bármire képes.. én már csak tudom
*Nyúl a vállához, ahol ugyan már rég, de lőtt seb volt.*
- Már fegyvere ugyan nincs, de kése viszont van.. és azt jól használja. Nem tudom, te hasznát vennéd-e neki, de.. *megakad a szava.. nem tudja helye-e, ha adna egy kést Viktornak, hisz nem is használta még, meg.. Lia..* Mindegy..
*Legyint, majd megrázza a fejét.*
- Figyu, máskor szólj, ha ennyi ideig lesztek távol, jó? Arik meg minden, de.. szörnyen hisztisek.. bele se merek gondolni, hogy Carmen meg az én gyerekeim milyen hisztisek lesznek..
*Mereng el, de megrázva a fejét eláll az ajtóból.*
- Nem lényeg.. máskor is vigyázhatok rájuk, ha gondolod!
|
*Ahogy valami, illetve.. valaki az ajtónak csapódik értelmes arcot vág, Yamát meglátva elmosolyodik. SIetve beljebb lépked és elnéz az ágy felé. Inkább nem szól közbe, de látja, hogy a fiú teljesen ki van.. XD*
- Háát.. van benne valami
*Válaszol a töprengésére, majd a két gyerkőchöz megy.*
- Milyen békésen alszanak...
*Jegyzi meg halkan, majd visszanéz a fiúra.*
- Sajnálom, hogy csak most jöttem, de.. volt egy kis zűr.. illetve, nagy zűr. Meséltél arról a Luke Bessonról.. na, engem is megtisztelt a látogatásával.. vagyis Justint.. pont őt szúrta ki magának.. áhh
*Mérgelődik ismét, de inkább legyint. Jól van!*
- Mindegy.. holnap lesz egy kis dolgom este..
*Ez mondjuk csak hangos merengés, de ebből Yama felfoghatja, hogy mi a helyzet. A két gyerekre néz, majd óvatosan a karjaiba veszi.*
- Köszi, hogy vigyáztál rájuk..
|
*Ki.. van.. fulladva.. mire elaltatta őket, ahj.. megrázza a fejét és fáradtan ledől az ágyra és lehunyja szemeit.*
~Végre egy kis csend.... hálaaa...~
*Korán örült.. Viktor ekkor kopog be. Sietve felpattan az ágyról és az ajtónak esve, szó szerint, kinyitja. Viktor meglátva felcsillannak a szemei és arrébb áll a bejáratból.*
- Gyere gyere gyere! Huh.. csak csendben! Most aludtak el..
*Mutat a két kisgyerekre az ágyon, majd becsukja a fiú után az ajtót. A homlokát megtörölve sóhajt.*
- Nem tudom hogy bírod ezt minden nap.. bár, neked Lia elintézi a munka nehezebb részét..
*Néz félre töprengve, majd vissza rá.*
|
~Luke.. Luke Besson.. holnap..~
*Bólint határozottan, s eléri végre Yamakasiékat. Az ajtónál megáll, s összehúzva szemeit elkezd hallgatózni, de mivel nem hall babasírást meg is lepődik.*
- Nocsak..
*Von vállat értetlenül és körbenéz, majd eltöpreng. Lehet nincsenek is itt.. képtelenség, hogy a kislány nem sír. Kezd el gondolkodni, de sietve bekopog és hátrébb lépve vár.*
|
*Leül az ágy szélére, és Viktorra felnézve bólint. Előhúzza az ágy alól az elsősegélydobozt, s csak most örül igazán hogy a hotel betartja az erre vonatkozó szabályzatot. Az ágyra húzva felnyitja, azonban sietve fel is kapja a fejét, és Viktor után szól.*
- Siess vissza!
*Nyújtózkodik ki utána, majd egy sóhajjal visszafordul öccséhez. Lukeon kezd el gondolkozni, majd kiemel egy kis gézt.*
|
*Követi a lányt a hotelbe, majd a liftbe, végül a szobába. Ahogy beérnek körbenéz, a szavakra biccent.*
- Szerintem jobb helyen lenne, ha egy ideig velünk lenne.. bár, szerintem lesz ellene kifogása.. így nem is erőltetem..
*Csóválja meg kicsit a fejét, miközben az ágyhoz ballag. Óvatosan lefekteti, vigyázva a fiúra. Nyújtózik egyet és egy sóhajjal Cornira néz.*
- Rögtön jövök, megkeresem akkor az ikreket!
*Biccent a lánynak és mégegyszer visszanéz Justinra. Egy sóhajjal bólint és kilépkedve az ajtón behúzza maga után. Zsebredugja kezeit és a folyosón kezd el baktatni, Yamakasiék szobája felé.*
|
*Azonnal a fiú elé siet és ajtót nyit, miután bementek be is csukja. Persze egy személyzeti tag azonnal oda siet kérdezősködni, érdeklődik tőle valamit, majd lezárva felzárkózik Viktorékhoz. Lehívja a liftet is, mivel bizonyára Viktornak nincs kedve lépcsőzni.*
- Gyerünk máár..
*Nézi türelmetlenül a számokat, és amint megérkezik a lift kinyitja az ajtót, majd be is húzza maguk után, és megnyomja az emelet számát. Szeme sarkából a párosra sandít, közben fejben napitervet ír, de amint csippanva felérnek az emeletre, mélyen a zsebébe nyúl a kulcsért. Végigballag a folyosón és kinyitja az ajtót, majd szerelmére néz.*
- Az ágyra tedd, kérlek. Ellátom a sebeit és utána visszavihetjük a saját szobájába, de így jobban szem előtt van.
|
*Felpislog Domira, majd elmosolyodva zsebredugja a kezeit. A környéket kezdi el nézegetni, és egy nagyot sóhajt. A táskájára nézve megigazítja a vállán, majd visszanéz előre.*
- Tudod mi lenne az igazán jó? Este sétálni Párizsban..
*Pislog fel a még derült, ragyogó égboltra, majd felpislog Domira. Töprengve, merengő szemekkel nézi, és elmosolyodva a fiúba karol.*
- Szeretnék egyszer sétálni veled a kivilágított Párizsban.. egyszer elkísérsz, ugye? Megígéred?
*Néz fel rá kicsit ködös tekintettel, majd mielőtt teljesen megkomolyodna, a választ meg nem várva, kuncogva lehunyja a szemeit, és bólint egyet.*
- Szuper! Akkor ezt megbeszéltük!
*A böhöm táskájára pislant, majd fel Domira.*
|
*Sonját látva elmosolyodik és félrenéz inkább, mielőtt elneveti magát. Ám ahogy megfogja a kezét meglepődve ránéz és lassan elmosolyodik. A szavaira összehúzza szemeit és megcsóválja a fejét.*
- Nyugi, van időnk... igen, ott leszek.
*Válaszol a kérdésre és egy sóhajjal elindul az ajtó felé. Húzza magával a lányt is, ha nem jönne. Az ajót kinyitja és előreengedi. Kilép utána, az ajtó magától bezáródik. Egy sóhajjal körbenéz, szabad kezét zsebredugja és az utcát kezdi el figyelni. Sonjára néz, majd töprengve maga elé.*
|
- Mehetünk!
*Néz a fiúra és vidáman biccent egyet. A táskájához nyúlva előhúz néhány pénzérmét és a pultra szórja, majd a vállára kapja a táskáját, és intve az eladónak Domi mellé lép. Kihúzza magát, de még így sem igazán sikerül egy magasságba kerülnie a fiúval. Duzzogva elhúzza a száját, majd inkább megfogja a fiú kezét.*
- Találtam egy csomó jó helyet! Beülhetnénk egy cukrászdába is, Narumi szülinapja úgyis csak este lesz... *töpreng el, majd szúrósan a fiúra néz* ugye ott leszel te is?? Majd megmutatom mit vettem neki! Fent van a szobámban!
*Vág bizalmaskodó arcot és bólogat egy kicsit. Hát jó, hiperaktiv kölyök, ezt eddig is tudtuk.*
|
*Nézi, ahogy Sonja leugrik a földre, majd összehúzza szemeit. Lemászik ő is a székből és karbateszi kezeit. A kérdésre elhúzza a száját.*
- Hát, tudod, hogy nem vagyok oda a sportolásért.. de oké.
*Von vállat, ahogy a karját átölelik elmosolyodik. A kérdésekre eltöpreng, majd sóhajt.*
- Mivel én mát fél évet itt töltöttem, ezért semmi különlegeset nem látok benne.. de végülis jó kis város, igen.
*Mosolyodik el, és a lány után néz. Utána lépkedve végigsmít a karján, végül zsebredugja kezeit. Elnéz az ajtó felé, majd vissza rá és sóhajt.*
- Akkor mehetünk?
|
*Felkönyököl, és ártatlan pislogásokkal Domit kezdi el bámulni. A kérdésre felkapja a fejét, és leszökkenve a székről ökölbe szorítja az egyik kezét a vállánál.*
- Eljöhetnél velünk megnézni a sportcsarnokot! Kipróbálom milyen a pálya, kaptunk engedélyt az ottani felelőstől. Mit szólsz?
*Siet mellé, és átölelve az egyik karját a felkarjára hajtja a fejét. Mosolyogva lehunyja a szemeit, majd töprengve felpislog a fiúra.*
- Amúgy hogy tetszik Párizs? Jó kis város, nem?
*Szakad el tőle, s egyik kezét töprengve csípőre teszi, mutatóujját pedig az ajkaihoz emeli. Mélyen elgondolkozik, összeráncolja a homlokát és összehúzza a szemeit, majd a pulthoz lépkedve belekortyol a narancslébe.*
|
*Ahogy a lány a nyakába ugrik megántorodik, de átöleli.*
- Én is örülök neked, naa!
*Felmászik a székbe és egy sóhajjal megcsóválja a fejét. A poharat meglátva összehúzza szemeit, kézbevéve a lányra néz.*
- Köszi
*Mosolyodik el, majd belekortyol a narancslébe. A pulra téve a poharat a lányra néz.*
- Elmegyünk sétálni esetleg?
*Dönti oldalra a fejét, majd megvonja vállait.*
|
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
