Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:44 - |
Nagy fa, aminek az ágai árnyékot nyújtanak meleg nyári napokon. |
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
~Mintha nekem nem lenne tök mindegy, hogy hová ráncigálsz ezalatt a két hét alatt..~ *Húzza el a száját, de inkább nem szól semmit. Bólintva, és a felhőket fürkészve megindul Stella mellett. Sóhajtva a lányra néz, majd a földre.* - Van testvéred? *A kastélyhoz érve kinyitja az ajtót, előre engedi őket, majd belépve utánuk behúzza azt. Egyik kezét a lány vállára teszi, ha hagyja.. csak úgy.*
|
*Visszahúzza kezeit, s keserűen sóhajt.* - Rendben... hé! Neked korog a gyomrod! *Vág sunyi vigyort, de le is fagy arcáról.* - Nem akarom erőltetni, imlűbb befogom a számat... *Megvonja vállait, s lehajtja a fejét. Fensy leül a lábához, s úgy figyel.* - Ahogy te akarod... *Magára erőltet egy mosolyt, s megrántja kutyája pórázát. Talpra kecmereg Fensy, s a Kastély felé kezdi húzni.* - Nekem mindegy, hogy hol vagyok... *Elmereng közben, s úgy menetel kutyájával, s ha minden igaz, Alexel.*
|
- Esési szög.. *Vonja meg a vállait, de nem magyarázza tovább. A kérdésre megrázza a fejét, és a térdeire támaszkodva áll fel, mintha a lány keze ott sem lenne.* - Nem, köszönöm, nem kell semmi.. *Ahogy nyújtózik egyet, gyomra igen hangosan megkordul. Elhúzza a száját, és sunyi pillantással körbenéz, miközben alkarjait hasára szorítja.* ~ Uhh, ez rosszul jön ki.. ~ - Ha akarod felmehetünk az én szobámba is. Nincs ott semmi, pont ettől nyugis. Bár nem tudom milyen, őszintén szólva csak egyszer voltam bent.. *Von vállat, s zsebre dugott kezekkel az égre néz*
|
*Felhúzza lábait, s rádől. A fiú szavait hallva elhúzza a száját.* - Nem, maradni szeretnék... semmi kedvem bent a szobámban ücsörögni... hm... nem vagy éhes? *Fordul a fiú felé, s feláll.* - Vagy szomjas? Ha igen, meghívlak egy italra! *Elmosolyodik, kihőzza magát, s kezét a fiú felé nyújtja.* - Gyere! *Most jut el az eszéig egy szó... felcsattan a hangja.* - Milyen szögről beszélsz?? *Csípőre teszi kezeit.* - Nem akarom, hogy valami bajod essen... *Megvonja vállait, s ha tudja, felhúzza Alexet. Sóhajtva lehajtja a fejét.*
|
- Áh, meg se kottyant nekem. Még épp időben estem be, és a szög sem volt túl.. fájdalmas.. *az utolsó szónál felnyög, ahogy átfordul a hasára, s vörös tincseiből az érmét zsebébe nyömöszöli. A vállához nyúl, amivel felfogta az esést.* ~Kicsit bevertem.. semmi vész, pihentetem és elmúlik~ *Mikor a lány megfogja a vállát, ránéz, s lábai segítségével talpra löki magát, majd lehuppan mellé, s törökülésbe ül. A lányra néz, s lassan lefejti tenyerét a válláról, hagyva hogy ráhajtsa a fejét. Halvány mosollyal bólint, egyrészt mert semmi fájdalmat sem érez, másrészt pedig a lány miatt. Ahogy megmoccan, vállába fájdalom hasít, így inkább félrefordított fejjel a nyelvére harap, de nem szól. Az égre néz, az időjárást látva elhúzza a száját* - Azt hiszem jobb lesz, ha lassan bemegyünk. Nem szeretném, ha bőrig áznál. ~Nekem viszont jót tenne..~
|
*Sóhajt egyet, s lehajtja a fejét.* - Rendben... *Fordytja fejét a fiú felé, majd vissza. Mereng, gondolkodik, ekkor huppan mellé a fiú. Felkapja a fejét, s feláll.* - Jól vagy? Ugye?? *Tapogatózik körbe, ha tudja, a fiú vállát kapja el, s megkönnyebbülten sóhajt. A hangját hallva bólint.* - Oké... de ugye nincs semmi bajod? *Vág aggódó arcot, s sóhajt. Megrántja Fensy pórázát, hogy ő is megvan-e, s egy vakkantást hall.* - Rendben... mindenki megvan... *Elmosolyodik, s visszaleül, a fiú mellé, szorosan. Ha tudja a fejét a vállára hajtja. Behunyja szemeit.*
|
*Nem néz oldalra, anélkül is tudja, hogy Stella meg a kutya ott ül. Tovább dobálja az érmét, fel, elkapja, fel, elkapja, majd egy olyan nagyot dob rajta, hogy fennakad a fa levelei közt. Elhúzza a száját, és egy sóhajjal feláll.* - Már megint.. mindig ez van, ha elmerengek.. *Megfújkálja a két tenyerét, majd összedörzsöli őket, és behajlítja a térdeit.* - Mindjárt jövök! *Elrugaszkodik a talajtól, s elkapja a fa legalsó ágát. Nyögve felhúzza magát, lábaival átkulcsolja az ágat és lajhár módjára kúszik oda a levélkéhez. Kinyúlik az érméért, és már épp elkapná, mikor lecsúsznak a lábai, s keze is, az ág pedig rázkódva ledobja. Elég nagyot puffan Stella mellett, és hogy ez még ne legyen elég, az érme a fején koppan. Sóhajt egyet.* - Megjöttem...
|
- Nem vagyok gyerekes... *Megvonja vállait, s sóhajtva megáll. Fensy nézi, ahogy Alex a fához sétál, így gazdáját is odahúzza.* - Fensy... *Lehúzza gazdáját. Leül egy sóhajjal, s a fatörzsnek támasztja hátát.* ~Azthittem más, mint a többi ember... bíztam benne, de nem... áh... mind1. Hamarosan a tesóm is itt lesz... hátha ő másképp viszonyul a dolgokhoz. Bár, apa azt mondta nem én fogok rá vigyázni, hanem valaki más... hmm...~ *Elgondolkozik, s leveszi nyakából a nyakláncot. A markába zárja, s a mellkasához emeli.* ~Anya...~ *Az anyjától kapta, ezért fontos neki. Egy sóhajjal visszaakasztja a nyakába.*
|
*A lány hisztijére nem reagál, csak zsebre dugott kezekkel az égre mered.* - Túl gyerekes vagy.. nőjj fel! *Sóhajt egyet, visszasétál a fához és ledől a törzséhez. Hátát nekidönti, ujjait összefűzi a tarkójánál, szemeit lehunyva hagyja hogy szétnyitott pulcsija kedvére csúszkáljon.* ~Én meg ez a lány? Ki van csukva.. pillanatnyi fellángolás volt csupán..~ *Elnéz Stella irányába, majd fel az égre. Előkeresi nadrágzsebéből a szerencseérméjét, megforgatja ujjai között, majd a levegőbe kezdi dobálgatni.*
|
*Meglepődik, hogy Alex segít neki, de örömmel fogadja a segítséget. Tovább indulva hallgatja a fiú szavait, de nem épp kellemesek.* - Megértelek... akkor ne beszélj róla... *Félrefordítja a fejét, s úgy sétál tovább. Alex szavai meglepik, megtorpan.* - Na ide figyelj! Nem én kértem, hogy legyél velem! És most rájöttem, hogy jobb is lenne, ha nem lennél. Ilyen... áh! *Megrűntja Fensy pórázát, s tovább indul duzogva.* - Utálom, hogy mindenki másokhoz hasonlítgat... nem kell beszélned a múltadról, ha nem akarsz, de lehet ezt egy kicsit finomabban is közölni!! Nem gondolod? *Nem fordul felé, lehajtja a fejét. Fensy hátracsapja a füleit, s az utat figyelve vezeti gazdáját.* - Nem látjuk... cehh... jó vicc... én eddig se láttalak... *Megvonja vállait, s felenged, de nem mosolyog.*
|
- Fensy.. *Bólint, de érzi hogy perceken belül ismét elfelejti ezt a nevet. Sóhajt.*
~Ez szörnyű érzés.. annyira gyönyörű... annyira ártatlan.. annyira tiszta.. és ez annyira röhejes! Még a vezetéknevére sem emlékszem, azt sem tudom hol született, és mégis levett a lábamról. Nem vagyok puhány!~ *Szegi fel állát dacosan, s eltökélt arccal előre mered. Ekkor botlik meg Stella, reflexből belép elé, s térdeit behajlítva kapja el. Egyik karjával benyúl a hóna alá, s a vállát és a hátát tartja, másik kezével a derekát kapja el, s térdével támasztja a hasát. Mivel így, egy lábon állva elég nehéz tartani, reménykedik benne hogy a lány hamar a saját lábára áll, ez esetben visszadől a két lábára, de nem engedi el, a derekát fogó kezével magához rántja, karjával szorosan tartja, a vállát támasztó kezével pedig a csuklóját próbálja meg elkapni (az egyiket).*
- Óvatosabban...
*Hangja szelíd, bár nem mosolyog. Nézi a lányt, s mikor Fensy odajön, elengedi. Pár apró mozdulattal leporolja Stella ruháját, végül tovább indul. A nevét hallva felnéz az égre, a kérésre félrefordítja a fejét. Meredten néz oldalra, végül vet egy oldalpillantást a lányra.*
- Nem szeretnék.. amúgy sincs semmi közöd hozzá!
*Emeli meg a hangját, s bár tisztában van vele, hogy ez kicsit durva volt, nem visszakozik. Ismét zsebre dugja a kezeit, komoran egy kavicsba rúg, és tovább indul.*
- Attól, hogy segítek neked és vigyázok rád, nem kell személyeskedve beszélgetnünk.. engem sem érdekel a te múltad, téged se érdekeljen az enyém.
*Megáll, és Stellára néz. Hiába, nem bírja visszafogni magát, elfojtott gondolatok, érzések törnek most fel belőle.*
- Nem kell jópofiznod velem, sejtem hogy miket gondolhatsz rólam! Nem vagyok olyan, mint ti, és főleg nem olyan, mint te! (itt persze nem a szemére céloz) Más világban, máshogy nőttem fel, az emberek megvetésében és szánalmában élve. Megismertem az emberek igazi arcát, és undorodom az összestől! Mindenki egyforma azon a rétegen belül.. sajnálkoznak apró kis problémáikon, és megvetik azokat, akiket saját maguk semmiznek ki! Az ember egy nyomorult faj, de nem csak azok tartoznak bele, akik otthon a tv előtt ülve chipset majszolnak.. A tolvajokat szidják mindenfelé, börtönbe csukják, felakasztják őket néhol, pedig abba senki se gondol bele, hogy valaki mitől, miért vetemedik a lopásra.. pont az olyanok miatt, mint amilyenek ti vagytok! Minden emberben benne van.... úgyhogy kérlek.. inkább ne is beszélgessünk. Nincs szükségem sajnálatra. Neked pedig nincs szükséged arra, hogy bármit is tudj rólam. Két hét múlva úgysem látjuk már egymást *Fordul vissza, és tűntető hallgatásba merülve a Kastély felé indul. Hogy Stella jön-e vagy sem, azt rá hagyja.*
|
*Sóhajtva hallgatja Alexet.* - Dehogy nincs... *Megvonja vállait, s úgy hagyja, hogy kutyája vezesse. Mikor Alex megérinti felér fordítja a fejét. A kérdésre elmosolyodik.* - Fensy *A kutya rögtön felnéz, de látja, hogy nem neki szóltak. Tovább menetel. Az ég felé fordítja fejét. Elmereng, így elesik egy sziklában. A földre esik.* - Áú *Kiesik a póráz is a kezéből, így rögtön azt kezdi el tapogatni, miközben fellöki magát térdelésbe.* - Fensy! Merre vagy? *A kutya rögtön odaviszi a pórázt, amiért egy simizést kap cserébe.* - Köszönöm Fensy *Feláll, s egy sóhajjal tovább indul.* - Mindig ez van, ha nem vagyok elég óvatos... *Megvonja vállait egy mosollyal.* - Alex! Mesélj magadról.. honnan jöttél?
|
~Kedves? Én?~ *Néz hol a lányra, hol a kezére, majd az égre.* ~Miért nem bírok vele bunkóskodni? Gyűlölöm ezt az egész helyzetet, az egész iskolát és minden beképzelt tanulóját, az oktatót amiért ideráncigált és.. ezt a lányt mégsem bírom.. olyan mintha a faluban lennék, mintha családtag lenne. Úgy érzem vigyáznom kell rá, pátyolgatnom, megölelném, vagy ismét megérinteném.. a kezét.. az arcát.. az ajkait..~ *Olyan erővel rázza meg a fejét, hogy bele is szédül. Egy pillanatra megtorpan, és amint visszatért az egyensúlya, sietve felzárkózik.* - Nincs mit köszönnöd. Ez az igazság.. *Sóhajt egyet, lenéz a kutyára, majd fel az égre miközben elhúzza a száját. Megérinti egy pillanatra a lány könyökét, hogy figyeljen.* - Hogy is hívják a kutyád? Valami F...
|
*Összeszorítja a szemeit a fiú szavaira.* - Igazad van... nem szabad sajnáltatnom magam... így élek már 5 éve, ezután is ki fogom bírni... *Sóhajt, s hallgatja a fiú szavait. Ökölbeszorul egyik keze, s akárhogy bírja visszatartani, könnyek gyűlnek a szemeiben.* ~Igen... a szívemmel...~ *Elmosolyodik, letörli könnyeit. Mikor Alex megfogja a kezét meglepődik egy kicsit, s hevesebben kezd el verni a szíve. A kérdésre bólint.* - Érzem.. igen.. *mikor keze a saját mellkasára kerül sóhajt, a szavakra ismét bólint* Érzem.. fantázia.. hmm *Mikor keze a fiú arcához ér elmosolyodik, behunyja szemeit.* - Igen.. mosolyogsz, ahogy én.. és ahogy nekem is be van hunyva a szemem.. *Sóhajt. Oldalra biccenti a fejét. A fiú hajához érve méginkább elmosolyodik.* - Lássalak olyannak, amilyennek akarlak? *eltöpreng* *Felkacag a szavakat hallva.* - Elég fura lennél kék hajjal! *A szájához emeli másik kezét, majd egy mély levegőt véve befejezi a nevetést. Mikor a fiú elengedi a kezét, sóhajt. A szavait hallva az ég felé fordítja a fejét. A hely elmondására behunyja szemeit, s elképzeli.* - Csodás hely.. *Elmosolyodik, lehajtja a fejét. Már nem hallja a fiú szavait, csak a lépéseit. Fensy rögtön utána húza, így beéri. Megpróbálja a fiú vállára tenni az egyik kezét.* - Köszönöm *Félrefordítja a fejét, s leengedi kezét.* - Ennyire kedves még senki sem volt hozzám, talán az apám... de más senki. Köszönöm neked *A fiú felé fordítja a fejét, mosolyogva, majd egy sóhajjal az ég felé fordítja a fejét, úgy menetel Fensyvel az élen.*
|
~Hogy én meséljem el?~ - Hát.. *Szájhúzva, de feltápászkodik, leporolja a gatyáját és körbenéz. Ő nem lát semmi extrát a kertben, őt nem fogják meg a virágok, vagy fák.. talán csak az égbolt. Már épp belefogna, mikor a lány mond valamit. Karba teszi a kezeit, arcára fintor ül ki.* - Ugyanmár, ne sajnáltasd itt magad.. szedd össze magad! Miért ne láthatnád? Attól, hogy a szemed nem képes tovább küldeni az infokat az agyadnak, még ott van a lelked.. a lelkedet semmi sem bírja megvakítattni. Ne a szemeddel, hanem a szíveddel láss.. *Ahogy a kutya odahúzza a lányt, habozik egy kicsit, majd egy beletörődő sóhajjal megfogja a kezét és a saját mellkasához emeli. Ezt eddig csak kicsi gyerekeknek mutatta meg, de mostmár mindegy..* ~Olyan hülye vagyok..~ - Érzed, ahogy dobog a szívem, nem? Érzed, de ha tudnád sem látnád. *a lány kezét most az ő mellkasához nyomja* érzed a saját szívverésed? A te szíved, és még így sem látnád.. az egész világ olyan, hogy nem látni, hanem érezni kell. A szemek csak a látszatnak vannak.. igaz, hogy van olyan dolog, amit nem tudsz érezni, de erre való a fantázia. Próbáld csak ki.. *Még mindig fogja a lány kezét a csuklójánál, és a saját arcához húzza. Kézfejét az arcának nyomja, és elmosolyodik.* - Érzed, nem? Érzed a vonásaimon, hogy mosolygok, mint ahogy azt is, hogy le van hunyva a szemem.. *lehunyja a szemeit, és a lány ujjait végighúzza a szemhéjánál, majd feltolja onnan a hajához.* - Érzed a formáját, nem? A rakoncátlan tincseket.. a színe pedig minek érdekelne? Láss olyannak, amilyennek szeretnél. Nekem is mindegy hogy hogyan nézel ki, olyannak látlak amilyennek akarlak, lényegtelen hozzá a tested. Ha szerintem fekete a hajad, akkor tök mindegy, hogy szőke. Ha szerinted az én hajam kék, akkor ne higyj nekem ha azt mondom, vörös néhány fekete tinccsel. *Bólint egyet, és elengedi a lány kezét. Körbenéz a kertben.* - Hallgasd a madarakat.. már az megadhatja az alap képet.. a hely, ahol állunk egy hatalmas fa, terebéjes lombkoronával. A napfény csak csíkokban tud áthatolni a levelek között.. érzed a napfényt is, nem? És érzed azt is, ha nem süt. Ezen nincs mit látni.. a kert maga baromi nagy, és szerintem azok a cicerás rózsák a virágoskert felé vezető ösvények nagyon ocsmányak.. azok a hófehér..hmm..szegfűk? viszont egész jól mutatnak. A fűszál szabályos méretre van lenyírva, talán bokáig ér, amelyik nagyobb azt a szél táncra hívja. Mert a szél is fúj.. ha megunta a levelek piszkálását, a fák lombjait hergeli fel. Hallod, nem? A levelek susogását, a mérges ágak kariccolását.. nincs szüksége az embernek szemre. *Zárja le végül a témát, és elindul egy irányba. Nem szól a lánynak, majd a kutya húzza utána.. zsebre dugja a kezeit, és sóhajtva az égre néz.* ~Idióta vagy.. minek kell beavatnod ilyenekbe? Úgysem ért meg.. ő nem olyan..~
|
*Szótlanul ül, s mereng egy sort. Alex egyszavas válaszálra elhúzza a száját, de nem vár tőle többet. A kérdésre eltöpreng. Mély levegőt vesz, s feláll. Rögtön le is hajol a pórázért, s Fensy is beáll szorosan mellé.* - Nem tudom... egy séta jót tenne, és ha megkérlek, elmondod, hogy hogy néz ki a kert, ahol vagyunk? Kérlek... *Fordul a fiú felé, majd lehajtja a fejét egy mosollyal.* - De ha nem akarod, nem kell. Nem akarom rád erőltetni... *Elhúzza a száját, s sóhajt.* - Bár látnám a természetet... a virágokat... a színeket... *megrázza a fejét* Nem szabad panaszkodnom... nem... *Mély levegőt vesz, s lehajtja a fejét. Fensy a fiú irányába húzza, s beáll közéjük.*
|
*Az eget nézi, Stella szavait hallva oldalra dönti a fejét hogy jobban lássa, és rámered. Hosszan figyeli, szótlanul, merengve, a lány már azt hiheti hogy elaludt.* ~Miért mondja ezt?~ *Sóhajt, ez az első életjel felőle. Az ég felé fordítja tekintetét, és bólint.* - Jó... *Sosem volt jó társaság, ez van. Egy idő után beleun a felhők nézegetésébe, felül és törökülésbe húzza lábait. Stella felé fordul.* ~Meg kell erőltetnem magam..~ - És..? Mit akarsz ma csinálni?
|
*A hangra elmosolyodik.* - Szia Alex *Mikor megfogja a csuklóját megszeppen egy kicsit, s amikor földet ér, szintén. Megcsóválja a fejét. Magához öleli lábait, s összefűzi ujjait. Sóhajt.* - Figyelj, én nem akarom, hogy azt hidd rád akaszkodom... jó? *Fordul a fiú felé, s megsimogatja a kutyája fejét.*
|
*A szél megcirógatja vöröses-fekete tincseit. Sóhajt egyet, a páros érkeztére kipattannak szemei. Végigméri Stellát, és elhúzza a száját.* ~Remek..~ *A kérdésre hosszan az égre mered, és úgy dünnyög be egy választ* - Nincs.. *Unott sóhajjal talpra kűzdi magát, és akármilyen álmos is, erőt vesz magán. Büszke járással ül le a lány mellé, megfogja a kezét a csuklójánál, egy lendülettel "ledobja" vörös tincsei közé, majd le is söpri onnan. Ezt vehetjük úgy, hogy bemutatkozott :P A kutyára néz, majd hátradől a fűben, ujjait összefűzi tarkója alatt, de nem szólal meg.*
|
- Fensy... *Lehajtja a fejét, s hagyja, hogy kutyája vezesse. Ahogy meglátja a fiút, megszaporázza lépteit, így gazdája is.* - Hova sietsz? *Kérdezi, ahogy a kutya megtorpan. A szél is feltámad egy kicsit, de nem zavarja. Szőke tincsei a hajába szöknek.* - Van itt valaki? *Fordítja körbe a fejét, majd sóhajt. Leül a földre, felhúzza két lábát. Fensy pedig odabújik hozzá.*
|
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|