|
Témaindító hozzászólás
|
2008.02.28. 20:00 - |
Az étterem a város egyik elegáns negyedében van elhelyezve. Kívülről ki van világítva, csodaszép esténként. A bejárat előt kisebb asztalok találhatók, bent pedig gyönyörű szépen megterített asztalok díszelegnek. Akár egy gyertyafényes vacsorát el lehet itt tölteni, hisz alkalmas hely. A tulaj is nagyon kedves.. megnyerő külsővel. |
[207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Az egyik pillanatban még az egyik oldalán, a másikban a másik oldalán látja a lányt. Összezavarodik XD A kérdésre eltáltja a száját, majd félrenéz.*
- Hátőő.. ez nem tartozik rád!
*Makacsul elnéz az ajtó felé, ahogy belekarol rosszallón ránéz.*
- Héé, Carmen kisasszony!
*Préseli össze ajkait és inkább elindul a pult felé. Ha odaértek megpróbál szabadulni a lány karjaiból. Corneliára néz könyörgő szemekkel, majd leülve a székre a pultra dől. Engedjék el XD*
|
*A válaszra csak ugyanúgy mosolyog tovább, a kérdést mintha meg se hallaná, átszökken Lilla másik oldalára. Ugyanolyan kíváncsian néz rá, mint eddig.*
- De tetszik neked, nem?
*Ingatja a fejét, majd elnéz a pult felé. Vidáman átinteget az étterem másik felébe Corniéknak, és belekarol Lillába. A mai estére megfeledkezik arról, hogy a tanára XD*
- Akkor igyunk valamit! ^^
|
- Én is szeretlek! :)
*Mosolyodik el, a szenvedélyes csókra lehunyja a szemeit, s ugyanolyan szenvedélyessel felel. A fiú hátára csúsztatja a kezeit, majd lassan el is szakad az ajkaitól. Átölelve a vállára hajtja a fejét és Lilláékat kezdi el fürkészni, majd mosolyogva elszakad az ajkaitól. Viktor szemeibe néz, mélyen, majd a vállára hajtja a fejét.*
- Örülök, hogy végülis elhoztál ide! Úgyis, hogy Justin a hotelben maradt.. ez az este sokat jelent nekem
*Pislog fel ismét szerelmére, de most a nyakkendője helyett a keze után nyúl. Ha hagyja akkor kézenfogva húzza vissza az italokhoz, és belibben a pult mögé. Mivel már felfedezte a helyet, otthonosan mozogva vesz elő két poharat, de ha Carmenék is jönnek akkor kikészít nekik is kettőt.*
- Mit kérsz, drága?
*Emeli csillogó szemeit a fiúra, és szolgálatkészen áll.*
|
- El vagy kenődve
*Vonja meg a vállait, és hagyja szabadulni öccsét. Zsebredugja az egyik kezét, a másikat lazán combja mellett lógatva hagyja. Hátranéz, majd vissza előre, és kinavigálja az étterem elé a fiút. Megáll rögtön az ajtóban, hajába belekap a szél és a ruháját is elkezdi cibálni. Már besötétedett.. felpillant, borongós szemekkel fürkészi az eget, majd öccsére néz azzal a levakarhatatlan mosolyával.*
- Ismerem ezt az arcot. Megint azt gondolod, hogy Carmen boldogabb lenne velem, mint veled, ugye? De én valahogy nem tudom elhinni, hogy nem pikkelsz rám.. szeretsz szeretsz, oké, de.. végig az árnyékomban élsz.. mindenki hozzám hasonlít.. mindenki elvárásokat fűz feléd.. mindenki csak engem ismer.. mindenki tudja, hogy tehetségesebb sportoló vagyok, mindenki tudja hogy több van mögöttem.. általam ismerted meg Carment, de nem félsz, hogy elveszem tőled?
*Most még ő maga sem tudna kiolvasni a szemeiből semmit. Sötéten csillognak, csak az utca fényei csillannak meg benne néha-néha. Lehunyja a szemeit, és újból az utca felé fordul.*
- Nem azt mondom, hogy utálj. De nem akarom hogy az érzéseim miatt bűntudatod legyen.. nekem van bűntudatom! Lényegre törő leszek: kűzdj meg érte!
*Néz az öccsére a szeme sarkából, majd újra az égre*
- Régi és primitív szokás, hogy két férfi verekedik egy lányért.. a kék-zöld monokliktól meg úgyis csak erősebb leszel. Tudom, hogy rád bízhatom, de mégis.. vedd úgy, hogy addig nem tudom elengedni, ameddig be nem bizonyítod, hogy megérdemled
*Fordul az öccse felé, szemeiben játékos fény ég. Sosem tudná túlságosan bántani a fiút, de.. ki tudja, hogy ez az ajánlat mit hoz.*
|
*Mivel eléggé mereng, csak későn veszi észre bátyja árnyékát.. és már a karjaiban is van.. a hajának annyira, remek.*
- Naruuu!!
*Pislog fel rá kis mosollyal, a szavaira viszont lefagy arcáról.*
- Miért akarsz te pont most sétálni?
*Fürkészi egy ideig, majd egy sóhajjal elszakad tőle, ha tud.*
- Végülis nekem mindegy.. akkor sétáljunk
*Von vállat és egyik kezét zsebredugva sóhajt.*
|
*A fejpaskolásra lehunyja szemeit és behúzza a nyakát. A szavakra pedig felnyitja egyik szemét.*
- Oksi!
*Mosolyodik el, de Corni szavaira ránéz. A kérdéseire és kijelentésére biccent.*
- Mondanám azt, hogy semmi baj, de mivel nem tudom biztosan.. ezért.. szerintem hívjuk fe..
*Nem tudja befejezni, hisz lehúzzák egy csókra. Amint elszakad tőle fellélegez és elmosolyodva magához öleli a lányt.*
- Jaj te.. szeretlek!
*Szakad el tőle, majd szorosan magához ölelve szenvedélyesen megcsókolja. Közben lehunyja szemeit.*
|
*A kérdésre elnéz a hang felé, de már ölelik is. Elmosolyodva viszonozza.*
- Hát, mit ne mondjak.. tényleg jó osztályfőnök vagy!
*Mosolyog fel rá, ahogy elszakad tőle oldalra dönti a fejét. A kézcsókra oldalra dönti a fejét és a férfi után néz. Összehúzott szemekkel figyeli egy ideig őket, majd elindulna a pulthoz, de Carmen előtte terem. A kérdésekre értelmes arcot vág, majd zavartan félrenéz, végül határozott, komoly arccal visszatekint rá*
- Semmi! Semmi az ég világon! Vagyis.. *bizonytalanodik el és elnéz Narumi felé* ..nem tudom. Kifürkészhetetlen..
*Von vállat ártatlan mosollyal és visszanéz a szőke lányra.*
- De mindegy.. kérsz valamit inni?
*Pislog el a pult felé, majd kíváncsian rá.*
|
*Naru dorgálására felkuncog, és amíg elmegy Lillához, kiigazgatja a tincseit, és megigazítja a fejpántját. Már indulna Yama felé, de mivel a bátyó megelőzi, hagyja őket. Mosolyogva utánuk néz, majd sunyin összekulcsolja kezeit a háta mögött, és Lillához szökdécsel. Vidáman rámosolyog, közben oldalra dönti a fejét, amitől elég aranyos összképet alkot.*
- Naaa? Mi van köztetek?
*Nyitja fel kíváncsian csillogó szemeit, és türelmetlenül fürkészi a nőt, azonnali és őszinte választ várva.*
|
*Elmosolyodik, de ahogy Viktor magához húzza ez le is fagy róla. Felpislog rá, és ismét megereszt egy szerelmes mosolyt. Fejét a vállának dönti, és miután Narumi kézbe veszi Yamakasit, újból felpillant vőlegényére.*
- Iszunk valamit? Kicsit aggódom Jus miatt, de nem akarom zavarni őket. Biztos jól vannak, nem?
*Bontakozik ki a fiú karjaiból, és beáll inkább elé. Két kézbe fogja a nyakkendőjét és elkezdi kisimítgatni belőle a ráncokat, majd annál fogva lehúzza magához Viktort egy szerelmes, hosszú, lágy csókra. Most szüksége van egy kis gyengédségre, na :P a hormonok...*
|
*Jól van, elég idő telik el, hogy végleg vissza tudja zárni az érzéseit oda, ahova valók. Viktor szavaira kíváncsian ránéz, amint hallgatja mosoly szökik az ajkaira. Megpaskolja a fiú fejét.*
- Ahogy jól esik, felőlem tikhezhetsz is (én te ő mi ti ők maga ön ti)
*Mindenkit alaposan megölelget, de öccse azért szemet szúr neki. Oldalra dönti a fejét, ám Carmen könyökét megérezve elsápad. Ránézve összehúzza a szemeit, és egy határozott mozdulattal összekócolja a haját.*
- Pimaszkodsz? *lehajol hozzá, kezével eltakarja a száját* Ne rontsd le a jó hírem a lányok előtt!
*Rákacsint, majd elengedve őket, bocsánatot kérve utat tör magának Lillához.*
- Gyökeret eresztettél?
*Elé ballag, és választ nem várva megöleli. Jóó szorosan*
- Na, tőled is jöhet az én vagyok a legjobb ofő dícséret!
*Vigyorodik el pimaszul, majd elszakadva tőle elnéz öccse felé. Töprengve összeszűkülnek a szemei, de azért visszafordul Lillához.*
- Ha megbocsátasz..
*Fogja meg a kacsóját, s kissé lehajolva egy csókot nyom a kézfejére, majd elengedve öccse felé ballag. Menet közben ráteszi a fejét Viktor kezére, de miután elhaladt mellette le is húzza, s Yamához érve átkarolja a nyakát, mielőtt szökhetne. Magához rántja, és összeborzolja a haját elég erőteljesen.*
- Hey! C'mon, sétáljunk egyet, little brother!
*A fiú nyugodtan ellenkezhet, de ahhoz először ki kell szabadulnia :P*
|
*Tekintete Carmen és bátyja között cikázik. Különösen néznek egymásra.. furán. Megrázza a fejét és inkább félrenéz.*
~Talán megsem itt van a helyem.. vagy nem tudom..~
*Húzza össze szemeit, Naru hangjára összerezzenve néz fel. Mély levegőt véve magára erőltet egy mosolyt és amint odaért, megöleli, de csak pár pillantra. Aztán inkább hagy helyet másoknak is, hisz elegen vannak, hogy mindenkit megölelhessen. Elmosolyodva biccent neki, és a falhoz ballagva nekidönti a vállát. Lehajtja a fejét és elmereng.*
 
|
*A szavakra bólogat és odalépve megöleli a tanárurat.*
- Maga a legjobb!
*Öleli még egy ideig, majd elszakad tőle és elmosolyodva fürkészi egy ideig. Egy sóhajjal hátrébb lép és nyújtózik egyet. Narura nézve eltöpreng. Ha ráfigyel, akkor belekezd.*
- Tanárúr.. egyszer mondta, hogy tegezzük és egy ideig tegeztem is, de arra jöttem rá, hogy úgy nem tudom megadni a tiszteletet. Remélem nem gond
*Dönti oldalra a fejét egy halvány mosollyal. Cornira sandít, ha mellette van, akkor a derekánál fogva magához húzza.*
|
*Narumi szavaira megtorpan, de Carmenére felhúzza egyik szemöldökét. Megrázza kicsit a fejét, halvány mosollyal az ajkain. Azért nem megy tovább, de oda sem megy hozzájuk. Nem akarja elrontani a "családi" hangulatot :D. Egy sóhajjal Yamakasira néz, majd kíváncsian Carmenre és eltöpreng kicsit. Mély levegőt véve körbenéz az éttermen.*
|
- Naru?
*Néz fel rá különösen csillogó szemekkel. Most.. olyan más vele.. vagyis szokott ilyen lenni, de akkor is.. máshogy dobog a szíve. Fürkészi egy ideig, ahogy elvigyorodik ő is elmosolyodik. Rögtön odébb húzódik, hogy legyen helye mindenkinek, s nevető, boldog szemekkel néz körbe, mielőtt a fejét visszahajtaná Naru vállgödrére. Ahogy Lillához szól durcásan felpislog rá, és könyökével a bordái közé csap.*
- Azt hittem én vagyok az angyalkád! Ne csajozz a kollégáddal, így nem fogsz tudni a munkádra koncentrálni!
*Húzza fel az orrát és parancsolón, sértődötten néz rá, majd kuncogva a szája elé kapja a kezét.*
- Szoknyapecér!
|
*Türelmesen megáll tisztes távolságra, és mosolyogva a párost kezdi el fürkészni. Viktor kijelentésére meglepve ránéz, majd sóhajt egyet, és elmosolyodva megrázza a fejét.*
- Egyből gondoltam...
*Narumi kijelentésére visszakapja a fejét, őt nem kell győzködni. Azonnal odasiet az ofőjükhöz, és mielőtt Viktor beszorulna Carmen mellé (ezt a szörnyűséges tragédiát ugye el kell kerülni), barátnője mellé állva átkarolja általa a tanárurat.*
|
*A léptek zajára egy "Hm?"mel odakapja a fejét, Carment meglátva elkerekednek a szemei, de csak annyi ideje van hogy el tudja engedni a mikrofonos állványt, mielőtt fellökik. Az ölelés lendületétől megtántorodik és kigúbadnak a szemei, szíve furcsán nagyot dobban, és ez most nem egy görcs előjele.. bár, ki tudja.. csak pislog le a szőke hajzuhatagra a fején, és meghökkenten ragyogó szemei fájdalmasan összeszűkülnek. Eddig bátran kijelentette volna, hogy ami volt, elmúlt, de mostmár egyáltalán nem biztos.. ugyan Lilla ugyanakkora helyet tölt be a szívében, mint Carmen, valahogy még mindig.. a külvilág is teljesen elhalványul, és ha nem kűzdene emberi érzéseivel jelen pillanatban, a mellkasát feszítő fájdalmat ráfogná a gyenge szívére.*
- Hercegnő..
*Emeli fel az egyik kezét, s ahogy a szőke tincsekhez ér, megremegve meg is torpan a keze. Végigsimít a fején, de ahogy a lány illata megcsapja még lágyabbá változik a tekintete. Ez a haj.. ez az illat.. ezek a szavak.. öccsére néz lopva, majd lassan lehunyja a szemeit, s elmosolyodik., Mikor felnéz már minden érzelme mélyen elrejtőzött lelkében úgy, mint eddig. Széles vigyorra húzza ajkait, és elneveti magát.*
- Ohhó, azért haggy bennem szuszt a többieknek is, Hercegnő!
*Öleli magához fél karral, másik karját a három várakozó jómadár felé nyújtja, miközben rájuk is kacsint.*
- Gyertek! Van még hely!
*Elnéz Lilla felé is, és látva hogy elindul lefelé a lépcsőn, sietve utána szól.*
- Hé, angyalka! Gyere, ne menekülj!
*Nyújtja ki felé a kezét, már amennyire tudja.*
|
*Követte Carment, s ahogy bátyja elkezdett beszélni, rögtön őt kezdte el figyelni. A szavaira csak lehajtotta a fejét és elmosolyodott egy kicsit. Nem fog elválni tőle.. bár.. ebben csak reménykedik. Felnéz, ahogy Carmen a kezébe nyomja a zsepijét értelmesen néz, de inkább elteszi. Majd ha kell, visszaadja. Felmegy a lány után, ahogy megöleli Narut összeszűkülnek a szemei, majd elmosolyodik. Inkább vár a sorára, nem fog előretolakodni.. ugyanakkor most inkább gondolkodik.. lehajtja a fejét és zsebredugja kezeit. A földet figyelve nagyot sóhajt.*
|
*Narumi beszédét figyelmesen hallgatja, az egyes záporra eltáltja a száját és felemeli kezeit. Azért ne má'! Összehúzza szemeit, Corni simogatására ránéz, majd elmosolyodva leengedi kezeit Kicsit elérzékenyül, így letörli könnyeit, pont akkor, amikor kijelenti, hogy egy férfi sosem sír! Igaza van! Bólint, s nem is kell noszogatni, elkapja Corni kezét és vele együtt felhúzza,deőő.. xD Carment meglátva megtorpan és visszalép kettőt. Vizslató szemekkel nézi, majd elengedi szerelme kezét és karbateszi kezeit. Félrenéz morcosan.*
- Én nem megyek oda!
*Vágja be a durcát, de sietve megrázza a fejét. Nem fog lemaradni a világ legklasszabb ofő megöleléséről! Odalépked hozzá és ha végre szabad az út, akkor hosszan megöleli.*
|
*Ahogy megöleli sóhajt egyet és félrefordított fejjel egy pontot kezd el figyelni. A szavakra néha elmosolyodik, néha rosszallón odapillant. A végére érve összehúzott szemekkel ránéz, majd elmosolyodik és hátrébb lép, látva, hogy Carmen lerohanja. Egy sóhajjal farzsebeibe csúsztatja kezeit és hátrébb lépkedve leballag a színpad lépcsőjén. Az egyik asztalhoz ballag, ha nem állították meg, és leülve elkezdi figyelni a csapatot.*
|
*Miután jól kiszorította a szuszt Naruból, hagyta elmenni csajozni. (csajozni=táncolni, ugyanaz nem?) A beszédre persze rögtön befurakodott a színpad mellé közvetlenül, ha sikerül Yamát is cibálja magával. Figyelmesen fülel, de a beszéd végére már ömlenek a könnyei. Nem mintha ő annyira elválna Narutól, de akkor is.. kifújja az orrát egy vászonpzs-ben, amit aztán Yama kezébe nyom és a szoknyával bajlódva, de felmászik a színpadra. Könnyes szemekkel, kitárt karokkal Naru felé rohan, és amint elég közel ért, vetődik.*
- Mi is úgy szeretünk téged!!
*Szipog bele a fiú ruhájába, miközben hozzádörgöli a fejét a mellkasához.*
|
[207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
