|
Témaindító hozzászólás
|
2008.01.11. 16:45 - |
 
A szálloda Párizs elegáns negyedében, a Szajna jobb partján helyezkedik el. Ideális szálláshely azok számára, akiknek múzeum látogatás és vásárlás is szerepel a programjukban. Bár a hotel egy félreeső utcában található, számos látványosság pár perces sétával elérhető. A közelben lévő tömegközlekedési megállóból számos metró és buszjárat könnyíti meg a város távolabbi pontjaiba való eljutást. |
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
*A durcára szemforgatva sóhajt és leül az ágyra. Fürkészi egy ideig a fiút, majd egy megadó sóhajjal félrenéz.*
- Áh.. te aztán tudod, mivel lehet rám hatni.. *néz rá szúrósan, majd ismét félre* Jó.. elmegyek..
*Áll fel egy sóhajjal és a babaágyakhoz ballagva őket kezdi el figyelni.*
- De ha baj van, senkit sem tudok idehívni.. Frencint azért nem, mert te nem akarod.. Samet azért nem, mert Frencin barátnője és tuti szólna neki.. más meg itt sincs..
*Rázza meg a fejét és elnéz a fiúra.*
- Amúgy Narumi nem a haverom, hanem az ofőm.. és az nem ugyanaz.
*Vág értelmes arcot és sóhajt egyet.*
|
*A fiú makaccsága teljesen felviszi benne a pumpát. Lehúzza a fejéről a párnát, begyűri a feje alá, és elfordul az oldalára, Viktornak háttal, miközben morcosan bedünnyög azért.*
- Akkor poshadj itt ahelyett hogy elmennél egy haverod szülinapjára bulizni, nekem tök mindegy..
*Vágja be a durcát, igazít kicsit a tenyerén levő kötésen, magára húzza a takarót és nem mozdul meg többet. Ugyan egyelőre még nem alszik, de már nem reagál semmire.*
|
*Ahogy a párna rajta landol odakapja a fejét, majd felveszi a földről. A szavakra eltáltja a száját, majd megrázza a fejét.*
- Nem! Neked most pihenned kell! Meg kell gyógyulnod! Hidd el, nem leszek a terhedre! Észre se fogod venni, hogy itt vagyok! Corni meg elmegy arra a bulira és kész!
*Makacsul bólint és az ágyhoz lépkedve a fiú fejére teszi a párnát.*
- Így! És nincs vita.. amúgy sem tudnék úgy szórakozni, hogy te itthon vagy..
*Csóválja meg a fejét és karbateszi kezeit.*
|
*Teljesen feldobódik Viktor ajánlatától, és a sok nevetéstől máris látszik, mennyire jobb bőrben van. A fiú tekintetét követve pillant a babákra, majd vissza rá, a szavait hallva viszont kihúzza a háta mögül a párnát, s elhajítja Viktor felé.*
- Azt már nem! Nem tudok úgy pihenni, ha te itt lógsz a nyakamon! Lia amúgyse akarna elmenni, ne adj neki még egy indokot arra, hogy itthon maradjon.. menjetek el bulizni, vidd a lányokat is, az ikreket meg bízd ide! Max ha baj van riasztalak, de mesét olvasni még tudok nekik.
*Vonja meg a vállait és megdörzsölgeti az oldalát. Lepillant a kötésére, és egy sóhajjal belesüpped az ágyba. Kezd álmi lenni..*
|
*Ahogy Justin a telefonért nyújtózkodik értelmesen pislog és feláll. Megfogja a telefont és odaadja neki. Zsebredugott kezekkel érdekes tekintettel kezdi el figyelni a fiút, vajon miben sántikálhat. Justin ügyködésére eltáltja a száját, majd sietve be is csukja.*
- Hé, kölyök.. életmentő
*Jegyzi meg halkan, majd odahajol és figyel ő is. Ám ahogy átadják neki a telefont sóhajt. A szavakra nyitja a száját, de mivel nem akarja megvárakoztatni a telefon túlsóvégén levő egyént, így egy szusszanással rábólint.*
- Áh, jó napot! Én vagyok Justin barátja.. *sandít a fiúra, majd a tarkójához nyúlva hallgatja, amit mondanak* Igen, igen.. megfelelő lenne a hely.. nagyon köszönöm! Nagyon hálás vagyok! Viszhall!
*Teszi le a telefont és először szúrós tekintettel néz Justinra, majd elvigyorodik.*
- Köszi, főnök! Most nagyon hálás vagyok.. a zsebpénzemelésről viszont.. *néz kicsit értelmesen, majd legyint* Felőlem lehet háromhavi is..
*Az asztalhoz ballagva leteszi a telefont, majd körbenéz, és a babákon állapodik meg a tekintete. Egy sóhajjal visszaballag az ágyhoz.*
- Azt hiszem ezt a bulit kihagyom.. a többieknek leadom, hogy hova kell menni, az ajándékot majd elküldöm Yamakasiékkal és meg is van oldva minden..
*Töpreng el és egy beletörődő sóhajjal lassan elmosolyodik.*
|
*Elmosolyodva lehunyja a szemeit és elkezd jó dolgokon gondolkozni, ami tényleg be is jön. Ám Viktor kijelentésére kíváncsian felnéz rá, és felülve felhúzza az egyik térdét, takarón át pedig ráfekteti a karját is. Nézi egy ideig a fiú szenvedését, töprengő arccal, és lassan felsóhajt.*
~Úgy látszik megint meg kell mentenem az életét..~
*Lehunyja a szemeit és nem mond semmit, csak parancsoló arccal kinyújtja a kezét a telefon felé. Ő beteg, nem mászkálhat.. ha a Viktor a kezébe adta a kagylót akkor maga elé húzva tárcsáz, majd a füléhez emeli.*
- Halo? Szia, igen én vagyok. Én? Hát Párizsban. Ez hosszú.. a nagybátyád itt dolgozik kint, ugye? Megadnád a számát? Aha.. aha.. rögzítettem, kössz! *kinyomja, sietve újból tárcsáz, majd megint a füléhez emeli* Cccsókolom, Justin vagyok, Justin Tyler. Igen, köszönöm.. igen, a családommal itt járunk épp. Lenne egy fontos dolog.. az egyik barátomnak szüksége lenne egy szórakoztatóhelyre, szülinapi ünnepséget kéne rendezni.. igen.. igeeen.. *felemeli a kezét, jelezve hogy Viktor figyeljen* ..rendben.. hmm, hát nem tudom, inkább lightosabb buli. Nem, szerintem nem kell zenekar. Hm, mindkettő jó hangzik.. inkább átadom a barátom, a részleteket ő jobban tudja. Köszönöm szépen!
*Átnyújtja a kagylót Viktornak, miközben sunyin rámosolyog*
- Két hónapig zsebpénzemelés..
*Szögezi le egyből, és átadja a telefont, melynek a másik végén egy párizsi étterem tulaja beszél.*
|
*Nézi a fiút és körbenéz, de a szavai megütik. Ránéz és lassan elmosolyodik.*
- Inkább gondolj jó dolgokra.. mondjuk.. Frencinre, ahogy mosolyog. Akkor biztos tudsz majd aludni
*Végigsimít a fiún a takarón keresztül, majd a térdeire téve kezeit elnéz az ajtó felé.*
- Hát, a csajok sokat tudnak beszélni.. nem tudom mikor ér vissza..
*Töpreng el hangosan és Justinra néz, majd sietve az órájára. Elkerekednek a szemei és feláll.*
- A fenébe.. váh, és még sehol nem tartok a szervezésben..
*Dönti hátra a fejét egy sóhajjal, lehunyt szemekkel.*
- Semmi gond..
*Nyugtázza magát, ami nem nagyon sikerül. Lenéz Jusra, majd el az ajtó felé, végül vissza az órájára. Egy sóhajjal megrázza a fejét.*
- Remélem Yamakasi el tud intézni mindent.. bár, csak említettem neki, hogy kellene a segítsége..
*Justinra nézve el is mereng. Éés megint eszébe jut valami..*
- Nane..
*Lerogy a földre és megrázza a fejét. Összeszűkülnek szemei, elnéz a babák felé, majd a fiúra.*
- Oda az egész..
*Dönti fejét az ágyra és lehunyja szemeit.*
|
*Kuncogva a hátára fordul, és magához öleli a takarót. Viktor szavaira mosolyogva ránéz, és egy sóhajjal lassan bólint egyet, jelezve hogy rendben. Visszafüggeszti pillantását a plafonra.*
- Viszont tényleg jobb lesz nekem a saját szobámban. Viszont Lia elvarázsolta a ruháim, szóval meg kell őt várnom..
*Húzgálja a száját, ahogy Viktor feláll rábandzsít, majd sóhajt egy jó nagyot. Elgondolkozik egy kicsit, aztán megrázza a fejét, jelezve hogy nem kér semmit. Hagyja visszafeküdni, nem mutat semmi ellenkezést, és egy kis idő után le is hunyja a szemeit. Vesz egy mély levegőt.*
- Tudod.. félek elaludni.. ha lehunyom a szemem, rossz dolgokat látok.
*Gondolkozik csukott szemmel, majd lassan, kábán felnéz a plafonra, végül Viktorra és orrig felhúzza a takaróját.*
|
*Ahogy Justin mocorogni kezd összehúzza szemeit, a puszira meglepődik és felegyenesde csíipőre teszi kezeit.*
- Ejnye.. hát nem alszol?
*Csóválja meg egy mosollyal a fejét, a szavakra oldalra dönti a fejét.*
- Köszi
*A kezet meglátva elvigyorodik és felemelve a kezét ad neki egy pacsit.. bár, azt a kutyák szokták.. gondolkodik el, deőő.. xD Van benne valami.. egy sóhajjal visszahúzza a kezét.*
- Én tényleg nem akarok erőltetni semmit, de azt engedd meg, hogy aggódjak..
*Bólogat komolyan, majd felállva nyújtózik egyet.*
- Kérsz esetleg valamit inni? Enni?
*Fürkészi a fiút, majd elnéz az ajtó felé. Legyint és leül az ágyra.. feltéve, ha Justin hagy neki helyet.*
|
*Érzi, ahogy besüllyed mögötte az ágy matraca, de nem nyitja ki a szemét. A takarót megérezve a vállain is furcsa melegség önti el a szívét, és alig bír visszafojtani egy mosolyt, de ez a további szavakra le is fagy. Nem tudja mit csináljon, ám ahogy Viktor eldől lassan felé fordul, felkönyököl a feje mellett, közel hajol az arcához és sunyi mosollyal, a szempilláját rebegtetve szólal meg.*
- Én is szeretlek! Cupppp!
*Nyom egy csókot Viktor arcára, majd vigyorogva hátrébb húzódik, és maga elé húzza a takarót védekezésnek. De ha nem bántják, - ha igen akkor ráhivatkozik arra hogy megsérült XD - akkor leengedi a takarót, és bár eleinte fáj ez a póz, felkönyököl Viktor felé fordulva.*
- Szerintem még mindig klassz vagy
*Nyújtja a tenyerét egy pacsira*
|
*A fiút figyeli egy ideig, ahogy a cipő repül utána néz, majd Justinra. Pislog párat, de nem mond semmit.. Mivel a fiú alidni készül bólint, vár egy kicsit, de valószínűleg még ébren van a fiú.. dehát, ő szőke és azt hiszi, hogy már alszik. Odaballag az ágyhoz és letérdelve mellé felkönyököl. Betakargatja mégjobban, de sietve vissza is húzza a kezét. Merengve félrenéz és sóhajt.*
- Egy pillanatra azt hittem, elveszítelek..
*Kezd bele, bár nem a fiúhoz beszél.. csak.. hangosan mereng.. A kezeit kezdi el figyelni és mély levegőt vesz.*
- Néha nem példaképhez illően viselkedem, ezt sajnálom is.. de ha aggódok, nem tudom mi a helyes..
*Csóválja meg a fejét és az ágy szélére döntve a fejét egy pontot kezd el figyelni a falon.*
|
*Viktor kijelentésére sóhajt egy nagyot, és unott arcot vág. Lassan megcsóválja a fejét.*
~És ő a példaképem..~
*Csóválja meg ismét a fejé, és újabb nagy sóhaj sakad fel a tüdejéből. Lehunyja a szemeit, a cipőjét elhajítja az ajtó felé persze csak a talaj magasságában, majd a hátára dőlve az ágyon betakarja magát. Inkább alszik egyet, minthogy így kelljen beszélgetnie Viktorral. Felhúzza a derekáig a takarót, belepüfölget a párnába, majd az oldalára fordulva kényelmesen elhelyezkedik. Behunyja a szemeit, de még nem alszik el.*
|
*Justint figyeli, a szavaira szemforgatva sóhajt és az ablakhoz megy.*
- Jó.. menj csak..
*Hajtja le a fejét és lehunyja szemeit. Erre már nem tud mit mondani.. ha menni akar, menjen.*
- De ha baj van, kérlek szólj..
*Intézi szavait a fiúhoz, de nem néz rá. Felnéz, vagyis ki az ablakon és a fürdőbe lépkedve körbenéz és a csaphoz ballagva megnyitja a vizet. A kezébe fogva egy kevés vizet megmossa az arcát. A tükörben magát kezdi el figyelni, majd egy fejrázással ekzárja a csapot és vissza kijön. A fiúra néz, majd az ajtófélfának dőlve lehajtja a fejét.*
|
*Viktort kezdi el figyelni, és lenne egy megjegyzése a mondandóira, de inkább nem pimaszkodik. Hát, ha az utolsó kijelentésére célzol, akkor igen, az eléggé megüti, de nem veszi magára. Vagy csak nem mutatja ki, hogy felvette, mint Luke szavait.. visszalépked az ágyhoz a vállát tapogatva, óvatosan leül, majd felszisszenve az oldalához kap. Ez a bordája.. lehunyja az egyik szemét, majd felnyitva az ágy alá tolt cipőjét húzza elő.*
- Akkor én viszont megyek. Már elég jól vagyok ahhoz, hogy sétáljak. Csak tudnám hol a ruhám
*Néz körbe, de ahogy nővérét ismeri a válasz biztos a mosógép.. sóhajt egyet, s két kézbe fogva az egyik cipőjét elkezdi kilazítgatni a fűzőjét.*
|
*A babűkra mered, így nem figyeli, hogy Justin kimászik az ágyból. De amint meglátja odakapja a fejét.*
- Hé..
*Kezd bele, de elharapja a mondatot. Lenéz a kisfiúra, majd félre. A szavakat figyelmesen hallgatja és egy hosszú pillanatra lehunyja szemeit. A kérdésre odanéz és üveges tekintettel figyelni kezdi.*
- Ettől nem lettem nyugodtabb.. sőt.. figyelj, akármennyire is fel akarsz nőni, még gyerek vagy! Nem attól leszel nagy, hogy mint az olyanokat, mint Luke Besson megversz.. mert nem érdemlik meg.. *jó, ez hülye kijelentés, mivel ő is ezt fogja tenni...* A hódításhoz meg nem kell egyetemi végzettség.. azt most is lehet. Az apáddal meg.. őt nem tudom.
*Hajtja le a fejét, majd karbateszi kezeit és egy pontot kezd el figyelni a földön.*
- De nem szólok bele.. hisz nincs jogom hozzá.
*Jó, hát durcázik és szörnyen aggódik... megcsóválja a fejét és egy sóhajjal visszanéz a fiúra.*
|
*Viktor válaszára összerezzen, majd némi szórágcsálás után lehajtja a fejét. Egy pontot kezd el nézni a takarón, és utólagosan végiggondolva egy alsógatya azért mégiscsak maradt rajta. Óvatosan előredől és kicsúsztatja a lábait az ágy szélére, letolja magáról a takarót, majd kijjebb mászva lelógatja a lábait. Maga mellett megtámaszkodik az ágyon, háttal Viktornak, és a földet kezdi el fürkészni, majd feláll, és a hasát átkarolva, lassan a babaágyakhoz botorkál. Kiveszi kisCorni békáját a szabad kezével, és miközben nézegeti, megforgatja az ujjai között. Elnéz Viktor felé.*
- Az a srác egy elmebeteg állat, de cseppet sem rosszabb az apámnál.. úgy nőttem fel, hogy a nővéremnek folyton miattam fájt a feje.. *pislant vissza a kisbékára, és kicsit erősebben rászorít* ..soha többé nem akarok láb alatt lenni! Nem akarom, hogy mások aggódjanak miattam, nem akarom hogy bajba sodorják magukat miattam! Egyedül akarok szembenézni a problémákkal. Egy nap elég erős leszek ahhoz, hogy leverjem Lukeot, hogy beszéljek apámmal, és hogy meghódítsam Frencint..
*Teszi vissza a kisbékát, és Viktorra nézve megdörzsölgeti a tarkóját.*
- Úgyhogy ne aggódj, jó?
|
*Justin szavait kifejezéstelen arccal hallgatja, ahogy befejezi félrenéz.*
- Túl sokat kérsz tőlem..
*Csóválja meg a fejét, majd Justinra néz.*
- Már hogyne aggódnék miattad? Majdnem otthagytad a fogad..
*Emeli meg kicsit a hangját, de rögtön eszébe jut valami, így legyint. Nem kiabálhat Justinnal.. egy sóhajjal a plafonra néz, majd a fiúra. Egy sóhajjal feláll és az ablakhoz ballagva megtámaszkodik a párlányon. Üveges tekintettel kezd el kifelé figyelni, majd egy sóhajjal magára erőltet egy gyengére sikerült mosolyt és visszanéz. Najó.. ez nem megy. Lefagy arcáról a mosoly. A babaágyakhoz ballagva a kicsiket kezdi el figyelni.*
|
*Viktor komolyabb szavaira lefagy az arcáról a mosoly és óvatosan felül, hátát a párnának dönti, és tekintetét az ölében fekvő kezein pihenteti meg. Ahogy ajánlatot tesz lepislant rá kíváncsian, majd újból vissza a kezeire. Fürkészgeti egy ideig, s egy fülig érő vigyorral, lehunyt szemekkel emeli fel ismét a fejét.*
- Túl sokat aggódsz.. van szobatársam, szóval nem leszek egyedül, és pár napig úgysem fogok tudni sehova sem menni. Amúgy sem szeretnék nagy forgalmat.. itt viszont babák is vannak, és ti sem tudtok romantikázni.
*Nevetgél jókedvűen, majd egy sóhajjal megkomolyodik, hátrahajtja a fejét a falnak és elnéz az ablak felé.*
- Amúgy is.. jó lenne most kicsit egyedül..
*Dünnyögi hangos gondolkozásként. Hirtelen bevillan neki valami így elkerekednek, majd össze is szűkülnek. Viktorra néz, és zavartan megdörzsölgeti a tarkóját.*
- Figyi.. szeretném, ha nem tudná meg Frencin, hogy mi történt.. ha kérdezi akkor nem tudod hol vagyok, jó? Ha mindenképp meg is lát, akkor mondjuk leestem a lépcsőn vagy eltaknyoltam a bicajpályán, vagy valami, de.. * visszadőlve elnéz újra a kiszemelt pont felé * ..nem akarom hogy megtudja.. és nem akarom hogy aggódjon.. te se aggódj, jó? *néz vissza egy széles mosollyal*
|
*Corni bólintására nem nyugszik meg, de biccent. A lány után néz, majd felkönyököl az ágyon. Amint becsukódott az ajtó felnéz egy sóhajjal. Eltöpreng, és leül a földre. Eleget guggolt. Justin hangjára megkönnyebbül és elmosolyodik.*
- Nagyon aranyos..
*Lett volna rá már jelzője is, dee.. xD Megcsóválja a fejét, majd lassan lefagy arcáról a mosoly.*
- Az a lényeg, hogy mostmár jól vagy.. nem tudom mi lett volna, ha nem hallgatok Corni megérzéseire.. ha később érkezünk..
*Néz maga elé kicsit üveges tekintettel, majd elmosolyodik.*
- Örülök, hogy jól vagy..
*Fürkészi a fiút, majd mély levegőt vesz. Komolyra fordítja a szót.*
- Viszont.. szeretném, ha itt maradnál egy ideig velünk. Tudom, hogy nem vagy már kisgyerek, de eléggé sokat kaptál.. nem lenne jó, ha rosszul lennél.. akármi lehet. Bár.. nem erőltetem..
*Sóhajt az utolsó szavaira és a plafonra néz, majd vissza Justinra.*
|
*Annyira milyen elgondolkozik, hogy az ajtó nyílását sem hallja meg. Viktor hangjára nem reagál, felesleges odanéznie hisz tudja hogy ő az, és kikövetkezteti hogy az ikrek is most jöttek meg. Nővére kijelentésére sem válaszol, hisz nem neki szól, csak az ajtó csukódását hallva fordul vissza a hátára. Viktorra pislog, és mielőtt ő is elkezd aggódni, vigyorogva a fején levő kötésre mutat.*
- Csinos, ugye? Gondolom a nővérem csinálta..
*Forgatja meg a kezét (amennyire a csontok engedik) az alkarján levő kötést figyelve, majd egy sóhajjal ledobja maga mellé az ágyra. A plafont kezdi el fürkészni, majd újból Viktorra néz.*
|
[544-525] [524-505] [504-485] [484-465] [464-445] [444-425] [424-405] [404-385] [384-365] [364-345] [344-325] [324-305] [304-285] [284-265] [264-245] [244-225] [224-205] [204-185] [184-165] [164-145] [144-125] [124-105] [104-85] [84-65] [64-45] [44-25] [24-5] [4-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
