|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:44 - |
Elkerített kert, tele virágokkal, egy hintaággyal és két hintával, nem messze tőle. |
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Elmosolyodva áll meg a lépcsőnél a lány előtt, és bólint egyet. A csókot viszonozza, és mély levegőt vesz.*
- Álmodj szépeket, Gaby!
*Amint elindul még gyorsan utána szalad, beáll elé és hosszan megcsókolja, majd egy rövid szájrapuszival rámosolyog, és elindul ő is a szobája felé töprengve, zsebre dugott kezekkel.*
|
*A szavakra eltöpreng.*
- Akkor felkelek korábban!
*Fordul a fiú felé, s a földre néz. A halkabb szavakra sóhajt.*
- Rendben.. akkor holnap találkozunk!
*Mosolyodik el, s Sallyre néz. Aki kimutatja foga fehérjét az utolsó két mondatot hallva, majd megcsóválja a fejét, és a farkát. Gaby átöleli egy pillanatra Petert, majd ellép tőle. Eszébe jut valami és visszalép szorosan elé, s lábujjhegyre emelkedve próbál egy csókot lopni, ha ez megvan akkor ellép tőle, s elmosolyodik.*
- Jó éjszakát!
*Hátatfordít, s kutyájával együtt elindul a folyosón, amely a szobája felé vezeti.*
 
|
- Nem bukunk le!
*Zárja le a témát kissé túl komoran, így inkább félrefordított fejjel oldalra mered. A kérdésre visszanéz, és egy erőltetett mosollyal bólint.*
- De.. bár én nem szoktam sokat aludni. Szeretem a hajnali időt.
*Nyújtózik egyet, és belépked Gaby után. Halkabbra fogja a lépteit, és a hangját is.*
- Akkor viszont csak a lépcsőig kísérlek el. Nem muszáj kockáztatni, végülis még nekem is szembe kell néznem egy felügyelővel a szobám környékén..
*Mosolyog a vállait rángatva, bár ez számára szintén megszokott XD jó igaz, hogy egyedül ritkán mászkál ki, de majd megoldja valahogy. Sallyt figyeli.*
- Én eddig csak a lovakkal tudtam megbékélni. De egy kutya sem lehet rossz
|
*Beharapja alsó ajkát, úgy hallgatja a szavakat.*
- Háát.. én még nem próbáltam.. de szerintem lebukunk... hé! Akkor rád fogom az egészet!!
*Mutat a fiúra egyből, s határozottan. Sally a simogatásra megcsóválja a farkát, s előre szalad. Gaby a szavakra bólint egyet.*
- Rendben. Úgy jó lesz.. bár, akkor sokat kell majd várnod rám! Én délig alszok! Ki kell élvezni a nyári szünetet.. nemde?
*Mosolyog fel a fiúra, s megszaporázza lépteit. Az ajtóhoz érve ha a fiú nem nyitja ki, akkor ő teszi ezt meg. Belép, s elindul a szállása felé. Sally már szalad is fel a lépcsőn, de Gaby épp időben kap a póráza után, s húzza vissza.*
- Ne olyan gyorsan, Sally!
*Megrázza a fejét, s ráérősen ballag tovább.*
|
*Egy pillanatra magához öleli a lányt, de a szavait hallva nevetve vállat von.*
- Azt hiszed meglátnak? Majd jól kicselezzük a felügyelő tanárt.. sima ügy
*Mosolyog magabiztosan, és a lány kezét fogva elindul mellette a kastély felé. Lehajol menet közben, és megsimogatja Sallyt, majd felegyenesedve mély levegőt vesz.*
- Akkor holnap reggel találkozzunk a lovardában, rendben? Majd jössz amikor jössz, biztos vagyok benne hogy összefutunk, és így nem kell korán se kelnünk.
|
*A szavakra elmosolyodik, s bólint egyet.*
- Én is hiányolom Calypsot..
*Sóhajt egyet, a fiú kezére néz, majd megfogja, s elmosolyodva feláll, s egyből hozzá is bújik.*
- Örülnék neki, de a lányok szállásán.. éjjel.. izé.. rosszat gondolnának.. nem?
*Néz fel a fiúra, majd megrázza a fejét.*
- Nem számít.. menjünk! Sally!
*Néz a kutyájára, aki vonakodva, de felkel, és szedi a tappancsait. Felzárkózik a pároshoz. Elindul a Kastély felé, ha Peter is úgy akarja.*
|
*A lányt figyeli elmélyülten, szinte kiesnek a szemei, ahogy gyönyörködik benne.. a szavaira csak egy "hm?"-t ereszt meg, de rögtön magához is tér.*
- Jaőő, de persze.. remek ötlet, már úgyis hiányolom Aztecet..
*Nyújtózik ő is egyet, feláll, a hóna alá csapja a félig üres üveget, egy kézbe fogja a két poharat, és a kezét nyújtja a lánynak.*
- Akkor felkísérlek a szobádba.. ha benne vagy.
|
*A szavakra sóhajt egyet.*
- Pedig itt vagyok..
*Egy levegővel az égre néz, majd a fiúra. Nézi egy darabig, ekkor szólal meg. Elmosolyodik rajta és a kérdésre bólint egyet.*
- Nem is kívánok elmenni mellőled!
*Jelenti ki határozottan, ahogy elszakad tőle. Kihúzza magát.*
- Akkor sem önszántamból mentem el..
*Halkítja le hangját, s hátradől a hintaágyban. Ásít egyet.*
- Kezdek álmos lenni.. nem halaszthatnánk a sétálást? Inkább menjünk holnap lovagolni..
*Ásít mégegyet, s nyújtózik is.*
- Ma már nem tudnék sétálni..
*Néz a fiúra egy sóhajjal, s a szája elé emeli a kezét, hogy elnyomjon még egy ásítást. Sally felül, majd a bokrok felé lépeget, majd leül. Neki elég volt ebből.. majd ha a gazdi úgy akarja, akkor megy. :P*
|
*Ő is koccint, és egy hajtásra megissza az egészet. Azért még önt magának egy két kornyit, meglötyögteti, kiüríti, majd az üveg mellé rakja. Ahogy a lány hozzábújik, elmosolyodik, s átkarolja a vállait.*
- Én is ugyanígy érzek..
*Mosolyog, és az égre néz, majd a kutyára. Figyeli, ahogy fekszik, és eltöpreng. Egy kicsit túl messzire szárnyal gondolatban, de aztán összeszedi magát, és elnéz a hinták felé.*
- Még mindig nem bírom elhinni, hogy tényleg itt vagy..
*Néz Gabyra egy apró mosollyal, majd újra az égre.*
- Mostmár nem engedlek sehova sem költözni 90 éves korodig.. rendben?
|
*Elveszi a poharat, majd az üvegre néz összehúzott szemekkel. A szavakra a fiúra néz, s elhúzza a száját, de nem szól semmit. Sally megijed, ahogy a dugó kilő, így besprintel a hintaágy alá, majd mikor elmúlt a vész, ki is mászik. Leül, majd lefekszik a hintaágy elé, vagyis a lábuk elé. Gaby odanyújtja, majd elveszi a poharat. Elmosolyodik, s a fiúra néz.*
- A viszontlátásra!
*Egy koccanás jelzi, hogy a poharát a fiúéhoz dönti. Majd elemlei a poharat, s megissza. Az üres poharat a lábukhoz teszi. Remélhetőleg Sally nem fogja fellökni.. :P Sóhajtva az ég felé néz, s a fiúhoz bújik. Az eget kémlelve szólal meg halkan.*
- Jó újra veled lenni..
|
*Leül Gaby mellé, és kézbe veszi a pezsgőt. Egy poharat nyújt a lánynak, a másikat a saját ölébe veszi. Megfogja az üveg száját, és a hüvelykujjával befogja a dugót, majd elkezdi szépen felrázni, és közben a lányra néz.*
- Ne aggódj, ez csak gyerekpezsgő. Kíváncsi vagyok, meddig repül..
*Rázogatja még egy kicsit, majd az ég felé tartja, és elveszi ujját a tetejéről, a dugó pedig kilő, és jó magasra repülve belevész a sötétségbe. A pezsgő pedig habozva tör kifelé, de Peter gyorsan Gaby poharáért nyúl, és beletölti, majd visszanyújtva a sajátjába is önt. Leteszi a lábukhoz az üveget, és a lány felé fordul.*
- Akkor koccintsunk, a viszontlátásra!
|
*Ahogy a kertbe érkeznek észreveszi a hintaágyat, s már látja s, ahogy a fiú megrohamozza. Oldalra dönti a fejét és úgy megy utána. Összehúzza szemeit a kérdésre, s megrázza a fejét. Amint a fiú elteszi a tárgyat sóhajt egyet. A meghajlásra elmosolyodik.*
- Köszönöm
*Hajol meg ő is, s beleül a hintaágyba. Felnéz a fiúra.*
|
*Ahogy a kertbe érnek, és meglátja a hintaágyat, megrohamozza. Sietve lerakja rá az üveget és a két poharat, majd diadalittas vigyorral készül leülni. Ám alighogy leült, már egy "áúú" szerűvel pattan is fel, és hátsó felét kezdi el dörzsölgetni.*
- Mi a..?
*Hunyorogva húzza végig a kezét a matracon, és hamar rábukkan egy krepp-papír szeletre, amely tele van rakva gombostűkkel ( ;););) o:)) ) Elhúzza a száját*
- Nagyon ravasz vicc..
*Sóhajt, de inkább nem dobja el, nehogy valaki meg belelépjen.. zsebre teszi, és kissé meghajol Gaby felé.*
- Tessék csak leülni.. már tű-mentes.
|
*Elszontyolodik Viktor szavaitól, és elkezdi birizgálni a fiú mellkasát. Egy ujjal kesze-kusza ábrákat rajzol a felsőjébe, ami talán csikis is lehet néha.*
- Nem tudom anya mennyire lesz engedékeny hangulatban.. házasság, baba, és ezer éve nem láttam őket.
*Sóhajt az ég felé nézve. Hagyja kicsit szárnyalni fejében a rossz gondolatokat, majd egy határozott lökéssel kitaszítja mind. Elmosolyodva Viktorra néz.*
- De mi már bebizonyítottuk, hogy lehetetlenség minket elválasztani egymástól..
*A Kastélyra néz, majd egy szájhúzással a gyomrára, végül szendén Viktorra*
- Mit szólnál egy kis nasizáshoz a szobámban..?
|
*A kérdésekre sóhajt.*
- Még ráérünk..rendben? Nem kell ennyire erőlehaladni..amúgy is csak szülői engedéllyel házasodhatunk meg, vagy meg kell várnunk, amíg mindketten 18 évesek leszünk.. azaz én már akkor 19
*Mosolyodik el, s körbenéz. Elindul a lánnyal a Kastély felé.*
- Szóval nyugodj meg!
*Néz a lányra, s az ajtóhoz érve kinyitja a megszokott módon.. :P Belép, majd becsukja maguk után. Elindul fel a lépcsőn, majd az elágazásnál elnéz a két irányba, majd a lányra.*
- Na merre? Lányok, vagy fiúk szállása?
|
*Mosolyogva bólint, és egy megnyugodott sóhajjal viszonozza a csókot. Körbenéz, pillantása megakad a kastélyon. Visszanéz Viktorra.*
- Remélem nem tartogatsz még több meglepetést.. ennyi bőven elég volt. *Csillogtatja meg gyűrűjét, s mosolyogva elmerül kézfeje látványában. Eszébe jut valami, így felkapja a fejét*
- És mikor lesz az esküvő? Ki kell tűzni a dátumot, kellenek meghívók, torta, ruha, helyszín!!
*Kerekednek el szemei. Hát.. kicsit előre szaladt o:))*
|
*A kijelentésre összehúzza szemeit, a csók után rögtön kommentál.*
- Neeemm.. inkább rád bízom a szülőket és én beszélek a kölykökkel.. meg Chrissel..
*Bólint makacsul. A kijelentésre, miszerint el kell mondania valamit kíváncsian figyel. A szavakra és a kérdésre elneveti magát, majd komolyságot erőltetve magára ránéz, mintha elgondolkodna.*
- Hát.. nem is tudom...
*Néz el oldalra, majd a lányra sandít.*
- Persze, hogy így is el akarlak venni!
*Mosolyog a lányra, majd még egy csókot nyom ajkaira.*
|
*A viccelődésre elvigyorodik, de gyorsan komoly arcot is vág, és lehunyt szemekkel felhúzza a vállait.*
- Óó, örömmel! Sőt, Chrissel is beszélek!
*Mosolyog túl kedvesen a fiúra, s amint a karjaiba emeli, hozzáteszi*
- De akkor te beszélsz anyáékkal..
*Rákacsint, ekkor érkezik a csók. Mosolyogva összefűzi ujjait a fiú tarkójánál, s ugyanolyan szenvedéllyel csókol vissza. Menyasszony, kismama, lehetne már ennél boldogabb? :))*
- Te tettél engem boldoggá.. nagyon boldoggá.. de még mielőtt magadtól rájössz, el kell mondanom valamit..
*A gyűrűre néz bűnbánó arccal, majd Viktorra, és megjátszott szomorúsággal lehajtja a fejét.*
- Nem tudok jól sütni, és lötty kávét főzök... még így is el akarsz venni?
*Néz fel szúrós, vizslató pillantással, egyik szemöldökét magasra húzva.*
|
*Mikor végre kimondja a lány a választ nagyot ver a szíve, s az egész testét átjárja a boldogság. Az ölelést viszonozza, s nem is engedi el egy jó darabig.*
- Boldoggá teszel vele! Nagyon is..
*Elszakad tőle a lány, így hagyja. A kijelentésre zavartan beletúr a hajába.*
- Igen.. ettől tartottam.. de ha már itt tartunk.. nem beszélnél te velük? Mindkettőjükkel..
*Bólint egyet, de érezhető, hogy csak viccel. Átkarolja a lányt, s felsóhajt. Mikor a lány a hasához tartja a gyűrűt elmosolyodik. Mikor ismét megpróbálkozik a lány egy öleléssel viszonozza, s szorosabban húzza magához.*
- Szeretlek..
*Majd egy elnedülettel a karjaiba kapja, s feláll vele. Megcsókolja, ha hagyja, egy hosszan és szenvedélyesen..*
|
*Ahogy a fiú féltérdre ereszkedik, és megfogja a kezét meglepődik. A kérdésre viszont annyira ledöbben, hogy ha Viktor nem fogná a kezét, már hátraesett volna. Legszívesebben visítana örömében, de a picinek erről más véleménye van.. összeszűkülnek szemei, ahogy könnyek szöknek bele, de egy szipogással elintézi. Ezek az öröm könnyei, melyeket vétek letörölni.. hol a gyűrűre néz, hol Viktorra, szinte még fel se fogta.. kézfejével kitöröl pár könnycseppet, hogy azért lásson is, és egy széles mosollyal nagyot bólint.*
- Igen!
*Egy sóhaj szakad fel tüdejéből, nézi, ahogy a fiú felhúzza ujjára a gyűrűt. Arcán kövér könnycseppek gurulnak végig. Elakad a lélegzete, ahogy az aranygyűrűt kezdi figyelni, kicsúszik a hintából és Viktor előtt letérdelve szorosan megöleli*
- A feleséged leszek!
*Hunyja le a szemeit, és mély levegőt vesz. Elszakad a fiútól, és ragyogó arccal, könnytől csillogó szemekkel, boldog mosollyal nézegeti a gyűrűjét.*
- Ez annyira gyönyörű.. úgy szeretlek!!
*Öleli meg ismét Viktort, akár akarja, akár nem. Eszébe jut valami, ami ismét mosolygásra készteti.*
- Azt hiszem nemsokára ismét beszélhetünk a gyerekekkel..
*Elszakad a fiútól és a hasára teszi a gyűrűs kezét, a másikkal könnytengerét próbálja felszárítani.*
- Látod, milyen gyönyörű? Ezt a papától kaptam.. egyszer neked is lesz ám ilyen..
*Bólogat komolyan, de nem bírja ki, így ismét megpróbálkozik egy öleléssel.*
|
[327-308] [307-288] [287-268] [267-248] [247-228] [227-208] [207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
