Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:44 - |
Nagy fa, aminek az ágai árnyékot nyújtanak meleg nyári napokon. |
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*A lányra néz, de már veti is rá magát. Kissé hátradől, de a fa törzse felfogja. Reflexszerűen átkarolja a lányt, a szavait hallva elnéz oldalra, kerülve a lány tekintetét.* - Nem kell segíteni! *Morran rá kissé talán túl durván is, és végre először visszanéz a lányra. Meglepődik a látványtól, maga sem tudja miért, és még mindig tartva Stellát megpróbálja a hátára dönteni. Fölé hajol, alkarjával megtámaszkodik a feje mellett, másik kezével végigsimít az arcán ha tud, és az átfordulás lendületével hevesen meg is csókolja a lányt. Beleadja az elmúlt pár nap minden gondolatát, érzését, vágyát, ami csak megfordult benne. A csók hosszúra is nyúlhat, de ez már csak Stellától függ..*
|
*Hevesen rázza a fejét.* - Nem... nem vár fényes, sikeres jövő... áh... rám? Nem... *Összeszorítja szemeit, s átkarolja a lábát.* - De... de... bánom, nagyon is!! Eddig senkivel sem voltam ilyen jól el... csak veled... ha meg elmész... *Felkapja a fejét, s a fiúra veti magát, s átkarolja.* - Gondold át... ne menny el... tudom... még csak pár napja ismerlek, de akkor is... kérlek... segítek beilleszkedni!! Meg mindenben... amiben tudok... a faludnak is segítek! Csak mond el, hogy mi kell! *Nem ereszti el.*
|
*Bólint egyet és lehunyja a szemeit, a nevét hallva kinyitja. A lányra néz, majd a fűszálakra, felhúzza az egyik térdét.*
- Tudom.. és el is fogok menni. Ez a hely, ez a környezet egyáltalán nem nekem való. Késő már a beilleszkedéshez.. túl késő. Engem vár egy egész falu, gyerekekkel, nőkkel és férfiakkal. Rád pedig vár egy fényes, sikeres jövő.. ez így van rendjén. *Vállat von, és fél szemmel Stellára néz. Kézbe vesz a fűből egy botot, és azt kezdi el tördelni.*
- Nem hiszem, hogy nagyon bánnád. Nem vagyok valami jó szórakoztató..
|
*Meglepődik, mivel a fiú most először beszél a múltjáról. Figyelemmel végighallgatja a történetet.* - Ez szomorú... rossz, ha egy ember nem ismeri a szüleit... *Lehajtja a fejét, s gondolkodni kezd.* - Alex? Muszáj elmenned, ha letelik a két hét...
|
- Semmi baj.. *Maga is meglepődik hangján, melyből szinte semmilyen érzelmet sem lehet kiolvasni. Se düht, se sértődöttséget, se lenézést. Félrefordítja fejét.* - Én nem ismertem a szüleimet. A mai napig nem tudom, hogy élnek-e még, vagy mi történt velük.. egy házaspár magához vett. De én.. nem éreztem gyűlöletet az igazi szüleim miatt. Normális ember lenézné, szánná őket azt gondolva, hogy kidobták, hogy nem kellett nekik.. de én hiszek abban, hogy szerettek, csak a sors szólt közbe. Biztos vagyok benne, hogy ha tehetik, nem hagynak el.. *Keze ökölbe szorul, szemeit összeszorítja, s mély levegőt véve az égre néz.* - Ez már régen volt, mégis.. a remény hal meg utoljára. *Vállat von, és a fa ágait kezdi figyelni elterelésnek.*
|
*Durcásan leül ő is a fatörzshöz. Felhúzza a lábát, s sóhajtva rádől.* - Bocsánat, az előbbi kiborulásomért... *Mondja a fiúnak keserű hangon. Fensy odaszökken hozzá, s simogatni kezdi.* ~El fog menni... de nem akarom..~
|
*A lányt figyeli, fintorogva, de nem szól semmit. A szavai megütik, de hangosan inkább nem beszél.. nem akarja még jobban feldühíteni, pedig érez magában erős vágyat..vágyat egy kiadós vitára, ahol ami a szívén az a száján.* ~Hogy lehet ilyen kevés önbizalma? Én is mondhatnék hasonló dolgokat, mégsem ásom el magam ilyen mélyen egy gödörbe.. pont az ilyen emberek.. áhh mindegy.~ - Ha neked ez így megfelel.. *Von vállat, és leül a fához, hátát a törzsnek dönti és a felhőket kezdi figyelni.* ~Másfél hét..~
|
*A fiú szavaira lehajtja a fejét.* - Nem.. *A kérdésekre elhúzza a száját.* - Hagyd békén az apámat!! Ő nem tehet semmiről!! Csak jót akar nekem és én ezt tiszteletben is tartom!! Miért, szerinted hol a baj?? Semmit sem tudok megcsinálni, szinte mindehez kell a látás! *Durcásan eltolja magától a fiút, így viszont hátraesik, le a földre, ahol nagyot puffan. A fejéhez kap, azt kezdi el dörzsölgetni, s nagyokat pislog. Fensy odaszalad hozzá. Feláll, s leporolgatja a ruháját.* - Semmit sem csinálok jól... nem ismersz még... mindent elrontok, ezért nem fogok bele semmibe sem *Megvonja vállait.* - De már megszoktam *Még mindig a fejét dörzsöli, majd egy sóhajjal leengedi.*
|
*A lányra nézve elhúzza a száját, és megrázza a fejét.* - Szerinted Van Gogh is ecsettel a se..kezében született, igaz? *Sóhajtva az égre néz, és a felettük levő ágba kapaszkodva lehámozza fejéről a kendőt. Nagyokat pislogva néz le Stellára.* - Mondd csak, miért táncolsz úgy ahogy az apád fütyül? Miért nem jársz el szórakozni? Vagy miért nem csinálod azt, amit szeretnél? Táncolj, énekelj, rallyz, nekem édes mindegy... ráfogsz mindent a szemedre, de szerintem máshol van a baj. *Fejrázva tolja el magától a lányt, és lenéz a talajra. Kezdetnek végülis elég volt ennyi. Lelép az ágról, s guggolásba érkezve felegyenesedik.* - Gyere csak! Elkaplak!
|
*A szavakat hallva meghökken.* - 10-15?? Neem! Elment neked az eszed! Ez az egy is nehezen ment.. nem.. én lemegyek! *Mikor a fiú megfogja a derekét, hozzábújik.* - Figyelj Alex, te ilyenekre születtél, de nekem ezek túl nehezek... *Összeszorítja szemeit, s a fiút átöleli.*
|
*Ahogy a lány elszakad a talajtól, úgy kezdi el felfelé húzni. Feltérdel, majd fel is áll, két kézzel fogja a lány alkarját, és könnyedén felhúzza maga elé. Ugyan ez az egyensúlyába kerül, de megkapaszkodik a fa törzsében. Egyik karját a lány dereka köré fonja, ha tudja.* - Látod, egy meg is van.. már csak alig lehet úgy 10-15 lépcső. *Elmosolyodik, s felfelé néz, de a kendőn át nem lát semmit. Sóhajt egyet, de nem veszi le, inkább tapintásra keresi meg a következő ágat, és odaviszi a lány kezét is.* - Na, pattanj.. megtollak. *Jelenti ki elég nagy önbizalommal, igyekszik közrefogni a lány derekát, és ha felugrik akkor megtolja felfelé.*
|
- Bekötöd a szemed? *Kérdez vissza neglepetten, de nem ellenkezik.* - Rendben.. ~Remélem nem leszek béna...~ *Megrázza a fejét. Megfogja a fiú kezét.* - Jó.. *Elrugaszkodik a talajtól, s megpróbál feljebb jutni.*
|
*Ahogy a lány hátrébb lép megfogja a két vállát, mivel mögötte áll, és végigsimít a felkarjain.* - Süket duma.. meg tudod csinálni, csak akarnod kell! Tudod mit? Bekötöm a szemem.. *Ez érdekes lesz XD. Előkerít zsebéből egy kendőt, a szeméhez igazítja, hátul szorosan meghúzza, s a lány kezét kitapogatva a szeméhez emeli, hogy érezhesse.* - Előre mászok, és felhúzlak.. ha hallasz egy puffanást, ne ijedj meg. Szoknom kell ezt még.. *Kezét maga elé tartva lép a fához, de nekiütközik a törzsének.* - Bocsánat, hölgyem.. *Dörzsöli meg a hasát, és az ágat elkapva lendületet vesz, elrugaszkodik, s felhúzva magát hasra fekszik. Lelógatja az egyik kezét.* - Gyere! Segítek!
|
*Akkor nem fogja meg a kezét... Fensy vezeti a helyes irányba, Alex mellett. A fához érve megállítják.* - Engem? Hát...jó *Megvonja vállait. Mikor megfogják a kezét elmosolyodik. Elengedi a pórázt.* - Fensy, te most itt maradsz *A kutya vakkant egyet, s lefekszik egy árnyékos helyre.* - Megpróbálom... *Már megpróbálná, de megtorpan.. hátrébb lép.* - Nem... nem látom, hogy hova lépek, nem megy ez nekem! *Lehajtja a fejét.*
|
- Remek! *Bólint, de mikor Stella megfogja a kezét visszahúzza azt.. még fel kell oldódnia. Ráérősen lépeget a folyosón, hogy a lány is tudja követni. Nem szól egy szót sem hogy mire gondol, amint kiérnek a kertbe a fához, megállítja Stellát.* - Most pedig megtanítalak fára mászni.. kitapasztalgattam melyik ágon hova kell lépni, és sikerült feljutnom a fa tetejére. A táj szép, de a szél és a hangok sokkal lenyűgözőbbek.. és ezt meg fogom neked mutatni. *Most ő fogja meg a kezét, és a fához húzva a legalacsonyabb ágára helyezi.* - A kutyát hagyd lent, rugaszkodj el a talajtól, és próbáld meg felhúzni magad... itt vagyok, ne aggódj. *Beáll Stella mögé, és mély levegőt vesz.*
|
- Jah, ő.. 14... mi? Láttad az adataimat? Szép... *Megvonja vállait. Mikor beáll elé a fiú megszeppen.* - Mi... miért? *Pislog párat, s elengedi Fensy pórázát.* - Fensy... öhm... gyere utánunk! Rendben? *A kutya vakkant egyet. Érzi, hogy most szabad lehet egy kicsit.* - Alex? *Mikor a fenekéhez nyúl meglepődik.* - Hé.. *Mikor a karjaiban találja magát elmosolyodik, átkarolja a nyakát. A kérdésre lehajtja a fejét.* - A 16-os szoba az enyém... *Sóhajt egyet, s Alex vállára hajtja a fejét.*
|
*Elmosolyodik a lány szavaira, és szusszan egyet.* - Nem te, a testvéred? Rólad már tudok pár dolgot. Láttam az adataidat. *Von vállat és zsebre dugja a kezeit. Igaz hogy azt nem lett volna szabad látnia, de mit érdekli ez őt? :P A lány kérdésére odanéz rá, majd vissza oldalra.* - 17 *Rövid, tömör, szűkszavú válasz, de ezt nem is kell ecsetelni. A lépcsőkhöz érve sóhajt egyet, és beáll Stella elé egy hirtelen mozdulattal.* - Ne haragudj, de nincs kedvem szöszmötölni.. szerintem engedd el Fensy pórázát, jön ő utánunk.. *Nem vár választ vagy beleegyezést, mivel Stella nem tudhatja mit akar, valószínűleg könnyedén meg tudja csinálni. Mellé lép, egyik kézzel benyúl a fenekéhez, másikkal a hátát támasztja meg, és egy laza mozdulattal a karjaiba emeli. "Dob" rajta egyet hogy kényelmesen tudja fogni, majd szép szorgosan felbaktat a lépcsőn, és körbenéz.* - Merre is..?
|
- 16 múltam *Megvonja vállait, s a falhoz simul, lehámozza magáról a fiú kezét.* - A szobába, kérlek *Mondja mosolytalanul, s Fensy megszaporázza lépteit, ahogy ő is. De bevárja a fiút is.* - És te hány éves vagy? Vagyis.. *legyint* Mindegy ~Nem fogok kérdezősködni, azt nem bírja...~ *Megrázza a fejét, s lehajtja.*
|
*Stella mellett lépked, de azért a keze nem csak dísznek van.. kicsit terelgeti, bár tudja hogy ott van neki a kutya. Legalább nem mondhatják rá, hogy haszontalan.. a szavait hallva bólint egyet.* - És hány éves? *Nem kommentálja a válaszokat, csak kérdez. Végülis.. jobb érzés, ha a lány beszél, mintha a kínos csend telepedik le kettejük közé.* - Akkor? Eszel/iszol, vagy menjünk a szobába? *A falakat figyeli töprengve*
|
*Alex hallgatása megijeszti egy kicsit, de nem foglalkozik vele... a kérdésre összerezzen.* - Testvérem? Igen... van... Frencin Fenserye. Ő teljesen más világ, mint amilyen én vagyok... *Megvonja vállait, s belép az ajtón, Fensyvel együtt. Mikor Alex a vállára teszi a kezét elmosolyodik. Sóhajt.* ~Őt sem lehet megérteni... az előbb azt mondta, hogy nem érdekli a múltam... most meg kérdezősködik... mert Frensin is az életem része, szóval... mindegy... én szívesen elmondok mindent... ő nem tudom miért nem...~ *Tapogatózva a falhoz lép, s úgy megy tovább. Majdnem nekimegy egy oszlopnak, de Fensy épp időben húzza a helyes irányba.* - Köszönöm Fensy *Mosolyogva tovább indul, de azért mindig Alex mellett marad.*
|
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|