|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:40 - |
Lakók: Viktor Medison, Frencin Fenserye (nem tartózkodnak itt)
Ők birtokolják a kétágyas szobát. Szekrény, szék, mindennel fel van szerelve. |
[443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*A szavakra elmosolyodik, s végignéz a lányon, majd ismét ránéz. Mikor a lány megmozdítja a kezeit visszanyomha őket. A további szavakra elszontyolodik.*
- Egyedül.. maradok?
*Vág szomorú arcot, s kiprésel magából egy könnycseppet, majd elmosolyodik. Le is fagyasztja magáról, s eltöpreng. Összehúzza szemeit, s a lányra néz.*
- Miért is nem megyünk együtt Svájcba?
*Mosolyodik el, s mélyen a lány szemeibe néz.*
|
*Nevetve nézi a fiút, amint leszorítja a kezeit immár csak sejtelmes mosolykával dönti oldalra a fejét.*
- Igen, tudom.. *irónikus sóhaj* ..be kell látom, hogy felesleges, és hatástalan minden ellenállás.. tégy velem, amit csak akarsz!
*Szorítja össze a szemeit, bár a színészkedés azért nem az erőssége, talán Viktor érzi az iróniát. Az egyik szemét felnyitva kukucskál Viktorra, lopva a csuklóira néz, megpróbálja őket megmozdítani, s sóhajt.*
- De előre szólok, van életbiztosításom.. ha pedig Justin dús gazdag lesz, akkor lelép Frencinnel Svájcba, és egyedül maradsz
*Vázolja a komor, borús helyzetet megjátszott komorsággal.*
|
- He! Most abbahagytaad!
*Nevet egy sort, de ő tökéletesen el van így.. sőt! Egyszerűen remek! ;) A simításra behunyja szemeit, a kérdésre összehúzza szemeit.*
- Ezt kérdezhetném tőled is..
*Mosolyodik el ördögien, s mély levegőt vesz. A szavakra sóhajt.*
- Igen.. mint a gyerekek.. részben
*Teszi hozzá halkan, majd feltápászkodik. Megfogja a kény kéz kezét, s a lány feje mellé teszi őket, s leszorítja. Elgondolkozik, majd a lányra néz. Mélyen a szemeibe.*
- Most akármit megtehetek veled.. ugye tudod?
|
- Ez nem csalás, hanem női előjog!
*Nevet, de ahogy a fiú rádől abbahagyja a csikizést és végigsimít a hátán.*
- Jól van nagyfiú. Elég volt, vagy kérsz még?
*Dönti oldalra a fejét büszke mosollyal. Jó, hogy végre ő uralja a helyzetet, és nem Viktor, mint ahogy eddig szokott lenni XD bár ez ritka alkalom, szóval jól ki is élvezi minden percét. A választ várva simítgatja a fiú hátát*
- Olyanok vagyunk, mint a gyerekek..
*Állapítja meg némi hatásszünet után*
|
*A lány szavaira odanéz, ahova ő.*
- Meg ne próbáld
*A továbbiakra összehúzza szemeit, s végignéz magán.*
- Héé, Corni! Ez csaláás!
*Néz a lányra egy mosollyal, s mikor elkezdi csikizni, ugyebár a két kezével nem tudja magát tartani, így a lányra dől.*
|
*Nevetve hagyja lefogni magát, ahogy Viktor felül a hasáról az ölébe csusszan, és sóhajt egyet. A kijelentésre büszkén lehunyja a szemeit.*
- Úgy bizony!
*Az átfordulás meglepi, de csak nevet rajta. A kérdésre a felette levő fiúra néz, majd lejjebb. Elhúzza a száját*
- Hmm lenne egy ötletem, de az túl fájna neked..hm..a két kezed a fejem mellett *néz az említettekre* mert azzal támaszkodsz, ami azt jelenti hogy az izmaid megfeszülnek, ettől a felsőtestet is keményebbé válik, ezáltal érzékenyebbé is.. *magyaráz bólogatva, majd elvigyorodik* ..tehát tovább csikizlek!
*Lát is neki a fürge ujjmozdulatokhoz a fiú oldalánál*
|
*Corni szavaira elmosolyodik, s behúzza nyakát. A csikizésre nem tudja visszafolytani a nevetést. Erőteljesen megrázza a fejét.*
- Nem, nem, nem, nem!! Akkor seeem!!
*Nevet tovább, de már alig kap levegőt. Ekkor támad egy mentőötlete. Elkapja a lány mindkét kezét, megszorítja, de úgy, hogy ne fájjon, majd elvigyorodik. Mély levegőt besz, s felül. A lány szemeibe néz.*
- Olyan rossz, hogy tudod a gyengepontom.. a csikizés.. ezért nyertél kicsinek mindig az ilyen játékokba
*Vigyorodik el, s megöleli a lányt, s ezzel a lendülettel átfordítja, hogy ő legyen alul. A lány feje mellé teszi két kezét, s úgy néz le rá.*
- Na, Corni? Most mit fogsz csinálni?
*Mosolyog a lányra, s sóhajt.*
|
*A fiú szavaira felháborodott arcot vág, s eltátja a száját.*
- Haaaaaaa, jóóóól van, te akartad!
*Húzza össze a szemeit, de hogy mivel és hogyan támadjon, azt még pontosan nem tudja XD áhá, megvan! Összecsapja a két tenyerét, majd gonosz vigyorral, s hirtelen mozdulattal elkezdi csikizni a fiút.*
- Mindjárt megváltozik a véleményed!
|
*A póló kicsapásra lehajtja a fejét, a kijelentésre elmosolyodik.*
- Hogy één?
*Hagyja, hogy ráüljenek, mivel úgy sem tud semmit sem tenni. A szavakra megrázza a fejét.*
- Nem kérek bocsánatot!
*Nyújtja ki rá a nyelvét, s megfogja a kéz kezét.*
- Nem fogok bocsánatot kérni!
*A hangja most picit gyerekes.*
|
*A fiú megjegyzésére, miszerint mehet vissza egyedül kinyújtja rá a nyelvét. EKkor érkezik a fejére a póló. Nem mozdul, csak nagyokat pislogva ül, a fiú mostmár hiába mosolyog bájosan, kihúzta a gyufát :P lerántja a fejéről a pólót és a fiú felé csap vele, persze csak visszafogott agresszivitással.*
- Na megállj csak!
*Azért elneveti magát, és inkább huzatot okoz ezzel a póló-veréssel, mint fájdalmat. A háta mögé dubja a ruhaneműt, s megpróbál a fiú fölé kerekedni, hogy szépen rácsücsülhessen a hasára. Felemeli a mutatóujját*
- Kérj bocsánatot! Nem is.. hívj meg holnap egy fagyikehelyre, és akkor nem bántalak!
*Vág szörnyen fenyegető arcot, de azért az a vigyor csak nem tűnik el.*
|
*A kérdésre megcsóválja a fejét.*
- Nem.. és nem is vagyok kimerülve.. de inkább odaadom
*Nyúl a pólóért, s a lánynak nyújtja. A további szavakra szemforgatva sóhajt.*
- Remek.. és nem megyek vissza. Majd te
*Mosolyog a lányra, s oldalra dönti a fejét. Ha még nem vette volna el a pólót, akkor a fejére teszi, s úgyhagyja. Lefekszik vissza mellé.*
- Olyan jó, hogy itt vagy velem
*Néz a lányra egy mosollyal.*
|
*Jóleső érzés járja át a csókra. Lehunyja a szemeit, és nem is akarja kinyitni. A szót hallva az oldalára fordul, felkönyököl s megtámasztja a fejét, úgy figyeli Viktort.*
- Ilyen könnyen megkapom a pólóm? Bár igaz, kimerítő nap volt..
*Sóhajt fel, az emlék felidézésére. Lehunyja a szemeit, ám rögtön fel is kapja a fejét és felül.*
- Ááá ott hagytam a könyveket!!
*A homlokára csap, majd megrázza a fejét és lassan visszafekszik. Viktorra mosolyog.*
- Majd holnap beugrunk érte...
*Kacsint a fiúra és szorosan mellé mászik*
|
*Mikor a lány vévigimít a mellkasán elmosolyodik, a szavakra oldalra dönti a fejét.*
- Aranyos? Nevetnem kell
*Tetteti a nevetés, majd a lányra néz. A gyors puszira ideje sincs reagálni. Hát, jó. A lány fölé hajol, s megcsókolja, majd belecsókol a nyakába.*
- Szeretlek
*Lefekszik mellé, s mély levegőt vesz.*
|
- Szuper!
*Csillannak fel a szemei, és megfogja a fiú kezét, de a rántás váratlanul éri. Egy halk sikkantással zuhan le a fiú mellé, kezéből kiesik a párna és még a takaró és lecsúszik róla a derekáig. Nevetve fordul a hátára a fiú mellett, a csókra lehunyja a szemeit, de még mindig mosolyogva csókol vissza. Ujjait összefűzi Viktor tarkója mögött, s lassan kinyitja a szemeit. Mondana valamit, de aztán be is csukja a száját. Nem tud mit mondani.. Oldalra dönti a fejét, egyik ujját végighúzza Viktor mellkasán.*
- Én szeretem ezt a rossz tulajdonságodat is.. morcosan olyan aranyos vagy
*Kuncog fel, ha tud a fiú hajába túr, és lop tőle egy gyors puszit*
|
*Mikor előtte landol a póló összehúzott szemekkel ül fel, s fogja meg. A lányra néz, a szavaira elneveti magát, s lehajtja a fejét. A félénk kérdésre elneveti magát. Beljebb csusszan.*
- Persze, hogy van még hely.. gyere
*Nyújtja neki a kezét, ha megfogta, akkor lerántja maga mellé, s ezzel a lendülettel átöleli, s megcsókolja szenvedélyesen, hevesen.*
|
*A száját húzva töpreng, mikor meglátja a mellette heverő pólót. Elmosolyodik, kézbe veszi, megnézegeti, majd Viktor felé fordul, és eldobja. Megpróbál úgy dobni, hogy a fiú fején landoljon.*
- Ha jól tudom még nem fizettem meg az árát..
*Dönti oldalra a fejét, magához öleli a kispárnát, feláll és odaballag Viktor ágyához. Lehajtja a fejét, s őzike szemekkel néz fel a fiúra néhány tincs takarásában. Mutatóujját az alsó ajkára nyomja, másik kezével a párnát öleli. Félénk hangon szólal meg*
- Van itt hely nekem is?
|
*A lány szavaira sóhajt egyet.*
- Igen.. de nem változtam azóta.. pedig ez elég rossz tulajdonságom
*Von vállat, s felül. Nézi, ahogy a lány az ablakhoz megy. Elhúzza a száját. Halkan kimondja a lány nevét.*
- Corni..
*Hajtja le a fejét, s behunyja szemeit. A lányra néz, ahogy a széken ül, s mély levegőt vesz.*
|
*Ahogy a fiú felül felemeli a fejét, s kezeivel megigazítja magán a takarót. A szavait hallva összehúzza a szemeit.*
- Igen, emlékszem.. amit te csináltál velem az jó vicc volt, de ha visszavágtam mindig bevágtad a durcát.
*Sóhajt, s talpra áll. Az ablakhoz ballag, s amint kinyitja a résen besüvítő szél belekap a hajába. Lehunyja a szemeit és mély levegőt szív, de mivel elég erős a szél inkább vissza is csukja az ablakot. Viktorra néz.*
~Így nem megyek sokra, még a végén összekapunk.. jobb lesz ha mára békén hagyom, talán kialudja.~
*Bólint egy aprót, és visszamegy az ágyához. Leül a szélére, egy kézzel a takarót fogja, a másikkal maga mellett támaszkodik. Merengve néz ki a fejéből*
|
*Szeme sarkából figyeli, ahogy a lány odajön mellé. Nem néz rá, úgy hallgatja a szavait.*
- Nem volt jó vicc..
*A játszadozást a takarón nézi, majd ismét a plafonra mered. A szavakat hallva felül.*
- Ehh.. velem kiskoromba sem lehetett viccelni.. amit én komolyan gondoltam, abba meg főleg nem
*Néz a lányra, s visszafekszik. Mély levegőt vesz, s a plafonra mered.*
|
*Nézi, ahogy Viktor durcásan átmegy a másik ágyra, kinyitja az egyik szemét és egy mosollyal megbiccenti a fejét. Sóhajt egyet, rövid fejrázással a plafonra néz, majd a takarót maga köré csavarva áll fel. Tartja magán az anyagot, és úgy ballag oda Viktorhoz, letérdel mellé és két kézzel felkönyököl az ágy szélén. Arcát tenyereibe támasztja, s úgy figyeli a merengő fiút.*
- Jajj, ne durcázz már... csak vicceltem..
*Oldalra dönti a fejét, mély levegőt vesz, s egyik kezét a fiú hasára teszi. Mutatóujja körmével körkörös cirádákat rajzolgat a takaróba, s azt figyelve szólal meg.*
- Nem akartam megsérteni férfias önbecsülésed, vagy valami ilyesmi.. csak ártatlan, gyermeki, kislányos móka volt
*Hagyja abba a rajzolgatást és Viktor arcára néz, majd egy mosollyal visszakönyököl az ágy szélére, és a sarkaira ül.*
|
[443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
