FrissítésSúgó

szerkeszto	2007.06.12. 19:39 -
	Beverly Hills Megyei Főkorház. Egy nagy fehér épület, sok nővérkével, orvosokkal, akik mindenben a Te segítségedre vannak! Egyszer talán pont a Te életedet mentik meg! De azért csak óvatosan! ;)

[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]

Cornelia

Előzmény | 2007.11.27. 16:52 - #441

*A fiú szavaira megcsóválja a fejét, jelezve hogy nem enged. Takarítani fognak! A töprengésre kíváncsian ránéz, töprengve hümmög egy kicsit, majd mielőtt befejezné azonnal rávágja.* - Tanulás! Úgysem lesz addig munkahelyed, amíg nincs iskolai végzettséged.. és a tanulás nagyon fontos! *Néz előre bólogatva, de aztán meg is torpan, és töprengve a plafonra néz. Egyik kezét az állához emeli.* - Várjunk csak.. de én tudnálak téged tanítani, és akkor a munka is meglenne.. bemennél érettségizni, meg felvételizni és megírnád az összes vizsgát, csak nem az iskola, hanem én készítenélek fel.. hmm.. *Töprengve tovább indul, s erősen elgondolkozik Viktor jövőjén.*

Viktor

Előzmény | 2007.11.27. 16:48 - #440

*A kérdésre elmosolyodik és a babára néz.* - Azt, hogy mellettem maradtál... *Néz vissza egy pillanatra a lányra, majd ismét a babára. A felsorolásra megtorpan, s megcsóválja a fejét. Értetlenül Cornira néz.* - De.. de.. ez a takarítók dolga.. kérlek, otthon eleget takaríhatsz.. persze megpróbálok majd segíteni *Teszi hozzá sietve, majd eszébe jut valami. Tovább indul és eltöpreng.* - Munkahelyet is kellene találnom.. de döntenem kell.. vagy tanulás, vagy munka.. és el kell majd titeket valahogy tartanom. Muszáj lesz befejeznem iskolás éveimet.. *Néz a lányra, majd előre. Töprengve néz ki a fejéből, majd egy fejrázással elhesegeti az előbbi gondolatait.* - De még nem tudom hogy legyen..

Cornelia

Előzmény | 2007.11.27. 16:43 - #439

*Viktor köszönömjére értetlenül felpislog rá, s kíváncsian fürkészi.* - Mit köszönsz? *Biccenti félre a fejét, s töprengve ismét a babaágyra néz. Átadja az egyiket, és a kislányét (ő még tudja ^^) két kézzel fogja meg. Elmerül a gondolataiban, a kérdésre előre néz, majd vissza a babára.* - Átöltözök, aztán bevethetnéd az ágyat amíg felöltöztetem a kicsiket, utána kicsit kiszellőztetünk, összeszedem a szennyes ruhámat, segíthetsz felsöpörni és felmosni, aztán kijelentkezek és mehetünk is. *Igaz, hogy ezek nagy része a takarítónő munkája lenne, de Corni úgysem enged belőle XD*

Viktor

Előzmény | 2007.11.27. 16:37 - #438

*Elindul Corniék mellett, a lány merengésére elhúzza a száját és mellé lépve átkarolja a derekát. Elmosolyodik.* - Köszönöm.. *Sóhajtva előre néz, majd a babákra. Oldalra dönti a fejét, s mély levegőt véve átveszi az egyik babaágy vezetését.. azt nem nagyon tudja, hogy melyik, a babák eléggé elvesznek a kiságyakban.. xD Méghogy kicsi.. na mindegy. A babát figyelve a babaágyban eltöpreng és Cornira néz.* - Akkor most hogy legyen? Mond meg mit segítsek.. *Mosolyodik el ismét és sóhajtva előre néz.*

Cornelia

Előzmény | 2007.11.27. 16:33 - #437

*A párbeszédre nem néz fel, meredten nézi a babákat, mintha egy másik bolygón járna. A szűk családi vitákhoz már semmi köze.. elmereng, csak akkor néz fel mikor a szülők már elmentek. A folyosó vége felé néz, majd vissza a babákra. KisViktor nyűgösen dörzsölgeti a szemeit, kisCorni pedig nagyokat ásítgat.* - Szeretnétek már otthon lenni, igaz? *Mosolyodik el, megfogja a két babaágyat, és elindul a folyosón. Viktorra néz, hogy jön-e, majd ismét a babákra, de most inkább nem szólal meg. Úgy érzi, hogy olyan dologba avatkozott, amihez semmi köze.* ~Hogy veszthettem el ennyire a fejem? Mégiscsak Viktor apja, és nem az enyém.. nem beszélhetek így egy másik emberről, akkor sem, ha megérdemelné..~ *Hunyja le a szemeit, és sóhajt egyet.*

Viktor

Előzmény | 2007.11.27. 16:27 - #436

*Hosszan nézi az apját, majd lassan leengedi kezét. Corni halk szavaira ránéz, biccent, hogy rögtön segít, de még visszanéz az apjára.* - Ez a különbség köztünk.. én sohasem emelnék kezet egy lányra.. *Csóválja meg a fejét lehunyt szemekkel, majd felnéz az apjára.* - Eddig a példaképem voltál.. de már nem akarok olyan lenni, mint amilyen te vagy.. apa.. *Csóválja meg a fejét, s egy ideig nézi az apját, aki üres tekintettel mered a semmibe, de nem tud mit mondani. Viktor megfogja Corni kezét, s sóhajt, majd elengedve a babaágyak mellé áll, s az anyjára nézve elmosolyodik, aki visszamosolyog rá, de látva a férjét elhúzza a száját.* - Ez most rosszul esett neki, remélem tudod... - Tudom.. de ő hozta ki belőlem.. és szerintem igazam van. Lehet, hogy neki is igaza van, de nem mindenben.. *Von vállat, majd sóhajt egyet. Az anyja biccent, majd a férjéhez lépkedve a vállára teszi a kezét.* - Inkább menjünk.. *Indul el, s húzza magával őt is. Viktor a szülei után nézve megcsóválja a fejét, majd mély levegőt véve lehunyja szemeit.*

Cornelia

Előzmény | 2007.11.27. 16:07 - #435

*Na, már éppen visszaszólna, de azonnal elpárolog az összes mérge, amint a férfi keze meglendül. Összerezzen, ám ahogy Viktor betoppan a képbe, nagyokat pislog. Jódarabig nézi az apa-fiú páros, majd lassan elmosolyodik.* ~Most bizonyítottad be, szőke, hogy lehet rád számítani.. egyszer talán még édesapád is megérti..~ *Néz le a földre, majd megérinti Viktor vállát, és végigsimít a felkarján. Halkan szólal csak meg.* - Kérlek, segíts összepakolni a dolgaimat.. *Pislog fel rá, majd a babákhoz ballag, és töprengve végighúzza kezét az ágyuk szélén.*

Viktor

Előzmény | 2007.11.27. 15:54 - #434

*Viktor anya nagy szemeket mereszt a vitára, s beáll férje elé, de egy mozdulattal gyengéden, de félretolja onnan. Felcsattanna, de tudja, hogy ebből már így sem fog jó kisülni.. a babákhoz lépegetve rájuk néz, majd vissza a többiekre. Viktor apja a lány szavaira összeszorítja fogait, de tűri a szavakat.* - Csak az igazat mondom róla! Nem látod, hogy csak neki akarok jót! Felelőtlen döntést hozott! *Csóválja meg a fejét, s hallgatja a lány szavait. De nem bírja szó nélkül, ahogy a lány befejzi meglendül a keze, de Viktor még épp időben furakodik be közéjük és kapja el. Mélyen apja szemeibe néz.* - Ne.. merd.. bántani! *Néz kissé dühösen apjára, majd félretolja teljesen a kezét. Apja kissé meglepődik Viktor mozdulatán.. így nem tud mit mondani.*

Cornelia

Előzmény | 2007.11.27. 15:29 - #433

*A férfi válaszára félrenéz. Akkor meg minek jött el..? De inkább nem mondja ki. A férfi szavaira visszanéz, majd Viktorra, és ahogy a férfi elkezd mesélni, őt kezdi el figyelni. Na remek, már megint úgy beszélnek róla, mintha itt se lenne.. viszont az apa szavai sokkal jobban megfogják. Először csak összeszorítja a fogait és összehúzza a szemeit, aztán már a kezét is ökölbe szorítja. Viktor visszaszólására lehunyja a szemeit, de ahogy a férfi arra is válaszol, felkapja a fejét és felkiált.* - Fogja be a száját!!!! *Rivall rá a férfira, és Viktor elé lépked.* - Milyen apa maga?! Egy fokkal sem jobb az én apámnál!! Hogy mondhat ilyet?!?! A saját fiáról..? Undorodom az olyan alakoktól, mint maga! Azt hiszik hogy ők mindent tudnak, mert annyi dolgot megéltek, és így bátran tipornak bele mások érzéseibe... az meg sem fordult a fejében, hogy támogatnia kéne a fiát?! Neki most szüksége van a szüleire, és nem egy ellenőrt akar, aki minden apró hibájába beleköt! *Rázza meg a fejét, szemei csak úgy szikráznak, és elég mérges. Tesz egy lépést a férfi felé, de persze semmi hátsó szándékból XD* - Rólam pedig ne alkosson véleményt! Köszönöm szépen, hogy ennyire a szívén viseli a sorsomat, csakhogy kár rágódnia, mert Viktor soha sem fog elhagyni! Ceh, magának ennyit jelent a szerelem!? Hogy jön egy másik és máris lelép?! Igen, benne van a pakliban, hogy Viktor egy idő után rámun, és félrelép egy másik nőcskével.. *hajtja le a fejét a földet fürkészve, majd felnéz* De tudja mit?! Ha ezt hinném, olyan lennék, mint maga!! Én szeretem, és igenis bízok benne! Viktor egy olyan férfi, akire sokak rábíznák az életüket! Ez a különbség köztem, és ön között, uram.. Azért látja ilyennek a fiát, mert folyton csak ezt tömi a fejébe! Arra egy pillanatra sem gondolt, hogy támogatnia kéne?! *Vesz egy mély levegőt, és a férfi elé lépked. Összehúzott szemekkel, eltökélt arccal néz fel rá.* - Ha nem önszántából van itt, akkor el is mehet! Senki sem kényszeríti arra, hogy játssza a jópofit. Ha nem képes támogatni a fiát, hát ne tegye.. eddig mindig az ő védelmét élveztem, most viszont tartsa észben, hogy az ÉN védem őt! Nem fogom hagyni hogy a maga alaptalan jövője miatt teljesen kiforduljon önmagából! Eddig nyugodt, kiegyensúlyozott emberként éltem, éppen ezért fogom kulturáltan megkérni, hogy vegyen vissza magából! *Szűri a fogai közt, és lassan felengedi eddig ökölbe szorított kezét.*

Viktor

Előzmény | 2007.11.27. 15:13 - #432

*Hosszan az apját fürkészi, majd egy sóhajjal félrenéz. Mit mondhatna? Ez a kérdés.. erre nem tud mit mondani. Az anyja mosolyogva néz Cornira.* - Igen, nagyon aranyosak.. *Néz vissza a picikre, és égegyszer Cornira, vagyis nzéne, de már nincs itt.* - Apa.. én.. *Kezd bele, de észreveszi Cornit. Az apja is ránéz, a szavaira sóhajt egyet.* - Nem önszántaból vagyok, kishölgy.. *Sóhajt szemforgatva, majd a fiára néz és karbateszi kezeit.* - Ugyan nem hallgatsz a saját apádra, mégis úgy gondolom, el fogom mondani, hogy én mit gondolok a helyzetről.. remélem megengeded *Néz erélyesen Vitkorra, aki elhúzott szájjal bólint egyet. Neki azért nem mer visszaszólni..* - Hm.. az egy dolog, hogy most úgy gondolod helyesen cselekszel. De mi lesz, ha egy másik lányka elcsavarja a fejedet? Fiatal vagy még a családalapításhoz.. túlságosan fiatal. Gondolj már a barátnődre is! Mit fog csinálni, ha nem leszel ott te és nem tudsz neki segíteni? A nyakán marad a két gyerek.. anyád is nehezen bírt velük, amikor sokszor távol voltam. Ezért is jöttem haza.. de benned nem látok rá még esélyt, hogy visszamennél hozzá. Mondjuk nem ismerem annyira Corneliát, mint te.. de az én véleményem szerint nem fogadna vissza. És sajnálatos módon fiam, te túlságosan hiszékeny vagy.. könnyen meg lehet félelmíleti és csapdába lehet csalni.. *Csóválja meg a fejét, s sóhajt egyet, de tekintete nem változott. Határozott tekintettel nézi fiát, le sem veszi róla a szemét. Viktor töpreng a szavakon egy kicsit, majd megrázza a fejét.* - Nem ismersz engem, apa! Teljesen más vagyok! *Csattan fel, de igazából csak fájt hallania az igazat.. mi lesz, ha tényleg ez fog történni? Mi lesz, ha nem tud magán uralkodni? Mi lesz ha.. ha ott hagyja Cornit? Már-már könnyes szemekkel nézi apját, s ökölbeszorul egyik keze.* - Látod, fiam? Ennyi kellett hozzá, és máris meggyengültél.. *Sóhajt fel az apja, majd félrenéz, végül ismét fiára.*

Cornelia

Előzmény | 2007.11.27. 14:57 - #431

*Viktor szavaira felpislog rá, ahogy odalép elé a szemeit kezdi el figyelni, a szavait hallva elmosolyodik.* - Igen, ez már Szőkés volt.. *Öleli át egy sóhajjal a fiú mellkasát. Az utolsó szavakra mosolyogva bólint, de ahogy Viktor elszakad tőle, sietve megfordul, megtörli a szemeit, és mosolyogva meghajol kicsit.* - Jónapot! *Viktor apjának kérdésére összehúzza a szemeit és kinyitja a száját, majd be is csukja. Ennél még lehetett volna bunkóbb is.. ezért még nem éri meg vitát kirobbantani.. ökölbe szorítja az egyik kezét, majd egy sóhajjal fel is enged, és Viktor anyja mellé lépked mosolyogva.* - Aranyosak, nem? *Húzza ki magát büszkén, s egyik ujjával megcsikizi kisCorni hasát. Mély levegőt vesz.* - Az orvos szerint életerős gyerkőcök.. *Hátranéz Viktor apjára, és eltöpreng. Érzi, hogy valamit mondania kéne.. valamit valamit valamit.. lassan a férfi elé ballag, és kicsit meghajol.* - Örülök neki, hogy ön is eljött, uram! *Egyenesedik fel bizonytalanul, és elhúzza a száját. Kezdetnek megteszi*

Viktor

Előzmény | 2007.11.27. 14:45 - #430

*Ránéz a lányra, de még így is váratlanul éri a pofon. A szavakra a falhoz simul, s sóhajt egyet.* - Én nem mondtam semmi olyat, hogy te egy tárgy vagy.. *Néz félre, majd vissza a lányra. A kérdésre elhúzza a száját.* - Nem tudom.. semmit sem tudok *Csóválja meg a fejét, és tovább hallgatja a lányt. A Carmenes részre összehúzza szemeit, s megcsóválja a fejét. Carmen neki hiányzik a legkevésbé.. na mindegy. A kérdésre bólint, hogy persze, hogyne tudná.. -.- A könnyes szemek láttán félrenéz, majd Cornira. A kérdésre lehajtja a fejét.* - Épp ezt akarom kideríteni.. nem ilyen voltam, ezzel tisztába vagyok.. *Néz fel a lányra, majd mély levegőt vesz. Lassan mindent felfog.. oldalra dönti a fejét és ellköve magát a faltól a lány elé lép és átkarolja, fél kézzel az állához ér és leemeli, hogy ránézhessen.* - Figyelj, mindent megpróbálok azért, hogy megfeleljek.. lehet épp ez a baj..? *töpreng el, majd fejcsóválva visszanéz a lányra* Megpróbálok olyan lenni, mint régen.. de teljesen már nem leszek olyan.. felelőségteljesebbnek kell lennem. A szüleink meg ettől a perctől nem érdekelnek! *Jelenti ki határozottan, s a távolban épp ekkor tűnik fel hűszeretett apja.. és anyja is. Nem veszi ésure őket, de apja meghallotta az utolsó kijelentés. Kissé szikrázó tekintettel nézi fiát.* - Csak veled akarok lenni.. és megígérem, hogy sohasem foglak elhagyni *Mosolyodik el, ekkor kerül a képbe a családja. Elkerekednek a szemei, majd lassan elszakad Cornitól.* - Szia.. apa.. és anya.. *Néz a szüleire, de apja tekintetéből látja, hogy valami nem stimmel. Megcsóválja a fejét, s mély levegőt véve magára erőltet egy mosolyt.* - Szia, fiam.. és nektek is szia.. *Köszön végre az apja Corniéknak is, az anyja inkább csak odajön hozzá és megöleli, majd a babaágyakhoz lépkedve szemügyre veszi a piciket.* - Szóval nem érdekel az atyai tanács? *Ahogy meghallja a kérdést leesik neki, hogy mit is hallhatott az apja, de nem tud mit mondani erre.*

Cornelia

Előzmény | 2007.11.27. 10:47 - #429

*A fiú szavaira kíváncsian ránéz, de a Chrisses részre összehúzza a szemeit, a továbbiakra oldalra dönti a fejét. Ahogy Viktor a falhoz megy lehunyja a szemeit, de nem, ezt nem nyelheti le.. odaballag hozzá összehúzott szemekkel, és ha ránézett és nem figyel, akkor lekever neki egyet. Megemeli a hangját.* - Én nem vagyok egy tárgy, akit csak úgy dobálgathattok egyik fiúról a másikra! Van egyáltalán beleszólásom abba, hogy kivel akarok lenni?! Mert ezt Nekem kéne eldöntenem, és nem másoknak! Ha én azt mondom, hogy téged szeretlek, akkor ezt ne kérdőjelezze meg senki! *Teszi csípőre a kezeit, és sóhajt egyet. Mit akart, mit akart.. áh igen. Még mindig szikrázó szemekkel néz fel Viktorra.* - Ezt azért a fél mondatért kaptad. A másikat azért nem adom a másik mondatért, mert megígértem a fiúnknak hogy kulturált nőért viselkedek. De te.. valakinek jól gatyába kéne rázni téged! Nem te voltál az, aki mindent könnyet átviselt?! Én már.. megpróbáltam mindent.. de ez így sehogyse jó.. *Néz le csalódottan a földre, és leengedi a kezeit. Keserű pillantással elkezdi a talajt nézegetni.* - Megpróbáltam kedves, megértő lenni, próbáltalak erélyesebben gatyába rázni, próbáltam a lelkedre beszélni, de.. ott van Carmen, aki gyakorlatilag bejöhetne hozzánk harmadik gyereknek.. Kokoro szerelmi élete mélyponton, Kippeinek a színét se láttam mióta.. én anya lettem, érted?! Anya! *Kapja fel a fejét és könnyes szemekkel Viktorra néz. Még mindig indulatosan beszél.* - Az rendben van, hogy én mindent megértek és próbálok mindig felnőttként viselkedni, de.. 17 éves vagyok!! 17 évesen szültem, és férjhez készülök menni! A velem egykorú lányok még csak most kezdenek fiúzni, discoba járnak, míg én otthon fogok házimunkázni.. nem, ez egyáltalán nem zavar, én erre vágyom, csakhát.. nekem sem könnyű! Az egész kamaszkorom abból telt, hogy féltem hazamenni.. tudod te milyen érzés, mikor az ember inkább az utcán aludna, mert nem akar hazamenni? Haza!! Van egy öcsém is, akire talán még több gondot kell fordítanom.. és akkor én kire támaszkodjak?! Ha te nem támaszkodsz rám, én sem tudok másra, és mindketten bukunk! Vedd már észre, hogy ez nekem is rossz, nem csak neked!!! Hol van az a Viktor, akit megismertem?! Ő nem így állna a dolgokhoz.. *Rázza meg a fejét, s lehunyja a szemeit. Mély levegőt véve letörli arcáról a könnyeit. Hát, szülés után mindenki kicsit érzékenyebb*

Viktor

Előzmény | 2007.11.27. 06:49 - #428

*Ahogy elveszik tőle a kisfiút utána néz, majd sóhajtva oldalra dönti a fejét. Corni ölelésére a lányra néz, a szavaira kicsit megcsóválja a fejét, majd sóhajt. A szorosabb ölelést viszonozza, majd sóhajt egyet és egy pontra mered.* - Figyelj, köszönöm, hogy próbálsz segíteni.. de nekem szükségem van a szüleink bizalmára is. És tudod mit? Kezdek rájönni dolgokra.. *Eltolja kicsit magától a lányt, és félrenéz, majd sóhajt.* - Amikor.. Chris a szemembe mondta azt, amit nem mertem magamnak beismerni.. mi jogon jöttem vissza és vettelek el tőle? Nem volt semmi jogom hozzá..  az apám is. Mindent kimond, de azzal nem törődik, hogy én mit gondolok.. és a te apád is.. igazából én mindent csak elrontok. *Csóválja meg a fejét, majd a falhoz lépkedve alkarjával megtámaszkodik rajta és a homlokát a karjának dönti (remélem érted). A földet nézve sóhajt.* - Nem vagyok só semmire.. érted? *Pillant hátra a lányra, majd vissza a földre.* - Semmire.. *Hunyja le szemeit egy sóhajjal, majd a földre mered.*

Cornelia

Előzmény | 2007.11.26. 20:32 - #427

*Ahogy Viktor átveszi a babát oldalra dönti a fejét, és elmosolyodva nézi őket, ám a további szavakra le is olvad az arcáról a mosoly. Töpreng egy kicsit, majd benyúl kisViktor hóna alá.* - Hagyd aput egy kicsit, jó? Utána jöhetsz vissza a karjaiba, most anyu jön.. *Fekteti vissza óvatosan az ágyába, majd Viktorhoz fordulva lábujjhegyre emelkedik, és megöleli. Fejét oldalról Viktor fejének dönti, és halkan a fülébe suttog.* - Nem érdekelnek a szüleink.. mi fogunk veled élni, és nem ők! Mi pedig egytől egyig hiszünk benned.. nem csak én és az ikrek, de Frencin is, Sam is, még a kutyák is szeretnek. Justin.. neki te vagy a példaképe.. *Egyik kezével Viktor tarkóját kezdi el simogatni finoman, és még mindig ugyanolyan nyugodt hangerővel suttog a fülébe.* - Én sok dolgot megéltem már veled, és nálad jobb apát keresve sem találnék! Az én édesapám csak nem érti meg, hogy felnőttem, a tiéd pedig azt, hogy te nőttél fel.. ők nevelnek minket, de nekik örökké gyerekek maradunk, akik döntésképtelenek, és mindig rosszul cselekednek. Hibázni pedig emberi dolog.. senki sem születik tökéletesre, és senki sem tud tökéletessé válni. Én viszont így szeretlek.. nem akarok egy hibátlan apukát, aki kívülről ismeri melyik baba milyen hanglejtésű síráskor mit akar.. elég, ha ezt én tudom. Én viszont bízok benned, az életemet is rád bíznám kérdés nélkül! Ez a különbség köztünk, és a szüleink között.. *Hunyja le a szemeit, s abbahagyva Viktor tarkójának a simogatását mindkét karjával mégjobban átöleli.*

Viktor

Előzmény | 2007.11.26. 20:23 - #426

*KisViktor sírására elhúzza a száját, majd oldalra dönti a fejét.* - Tudok segíteni? *Húzza el a száját, de látva, hogy semmit sem tehet félrenéz. A szavakra magára erőltet egy mosolyt és a lányra néz, de a baba sírására rápillant. Megcsóválja a fejét, s ha tudja elveszi Corni karjaiból. A karjaiban tartva ránéz, majd a baba könnyes szemekkel tekint vissza apucira.* - Nyugodj meg, jó? *Pislog rá értelmesen, majd félkarral tartja tovább, s megsimogatja az arcát.* - Nem fog senkisem bántani.. *Néz végig a babán, mire az teljesen megnyugszik. Az ujját a szájába véve szopizni kezdi, de nem veszi le tekintetét Viktorról. A lányra néz, majd vissza abba az irányba, ahonnan jöttek.* - Az apád sem bízik bennem.. kezdem teljesenelveszteni a hitem.. hogy képes vagyok ellátni a feladatomat. *Húzza el a száját, s visszanéz a kisfiúra a karjaiban.* - Pedig én minden tőlem telhetőt megteszek.. mégsem felelek meg senkinek.. *Egy sóhajjal lehunyja szemeit, majd felnyitva őket tovább nézi a kisfiút.*

Cornelia

Előzmény | 2007.11.26. 20:12 - #425

*Viktort meglátva megtorpan, majd lassan tovább indul. Szárazra törli a szemeit, egy sóhajjal végigsimít az arcán is, majd a kicsikre néz. Felsandít a szeme sarkából Viktorra és mondana valamit, de kisViktor felsír. Megáll, és oldalra dönti a fejét.* - Naaaa.. jóól vaaan.. *hajol be hozzá, s a hóna alá nyúlva kiemeli, a mellkasára fekteti, egyik kézzel a popsiját tartja, a másikkal a hátát paskolja* Anyu csúnyát mondott, igaz? Csss, hát jól jegyezd meg ezt akkor, mert soha többé nem fog ilyen csúúúnya dolgot tenni.. *Csóválja meg a fejét, s ide-oda billeg, "hintázik" a kicsivel. A kislányra néz, aki félálomban pislog, s büszkén elmosolyodik.* ~Örökölte a türelmem...~ *Viktorra nézve ringatja tovább kisViktort, és amint a baba sírása csitult, az apjukhoz fordul.* - Ma már haza is mehetek, amint összepakoltam.. megvolt minden vizsgálat. Naaa, ki akar bántaniii? *Pislog vissza a pityergő babára, és megpaskolgatja a hátát*

Viktor

Előzmény | 2007.11.26. 17:21 - #424

*Épp lefordul az egyik sarkon, de megtorpanva vissza is lép. A falhoz simulva néz ki a párosra, a párbeszédet hallva megrázza a fejét, a pofonra ökölbeszorul az egyik keze. Reflex szerűen lép egyet, s előtűnik eddig rejtett helyéről. Corni apjára néz eléggé morcosan, de inkább nem megy oda.. még a végén baja esne valakinek.. Cornira néz, majd egy sóhajjal vissza az apjára. Lehajtja a fejét, majd inkább a lány mellé beállva tovább indul vele. Jobb, ha nem mond semmit. A picikre nézve sóhajt, majd a lányra néz, végül hátra a válla felett az apjára, ahogy távolodnak tőle. Megcsóválja a fejét, s lehajtva a talajt kezdi el fürkészni. Keze még mindig ökölbe van szorulva, de nem zavarja.*

Cornelia

Előzmény | 2007.11.25. 21:47 - #423

*A két babaágyat tolva, a doktora mellett lépked ráérősen. Zsebéből két tábla csoki lóg ki ^^, a doktor pedig őt figyeli, és a kórlapját szorongatva magyaráz. Miután befejezte mély levegőt vesz, megáll, és a kezét nyújtja.* - Nos akkor, legközelebb már csak a fél éves vizsgálaton találkozunk.. bármi van, hívjon, és mégegyszer gratulálok! *Elmosolyodva megfogja a férfi kezét, s kezet rázva biccent neki.* - Minden jót! *Biccent a doki is, és megfordulva a dolgára indul, Corni pedig a két kicsire néz. A gyerekek békésen szenderegnek, az egyik az ujját szopizza, a másiknak csak folyik ki a nyál a szájából. Elmosolyodik, majd elbizonytalanodva lenéz a talajra. Fürkészi egy ideig, végül egy sóhajjal körbenéz.* - Keressük meg a papát és a papa barátait *Indul el lassabban, ekkor bukkan fel egy rég látott személy a kanyarban. Megtorpan, szemei tágra nyílnak.* - Apu.. *A férfi zavartan megköszörüli a torkát, s leemelve fejéről a sapkáját a mellkasához emeli. Odaballag hozzá, s Corni egy mosollyal megöleli.* - Szia apu! Örülök, hogy látlak! - Szervusz.. hát ők? *Erőltet magára egy mosolyt a babákat látva. Corni feszengve elszakad tőle, és először kisViktorra, majd kisCornira mutat.* - Ő a kisfiú, ő pedig a kislány.. egészséges, életerős picik. *Mosolyog büszkén, az apa próbálja leplezni minden ellenszenvét, végül mély levegőt vesz.* - És nem bántad meg? Még nem késő.. *Corni lehunyt szemmel megrázza a fejét, de a mondat második felét meghallva kipattannak a szemei, és mérgesen felkapja a fejét.* - Nem! Ők hozzám tartoznak, eszem ágában sincs megválni tőlük! - Tényleg aranyosak.. *mosolyog a férfi a kicsikre, majd Cornira néz* ..de térj már észhez! Csak 17 éves vagy!! Mi lesz így az életeddel?? Egyetem?! Főiskola?! Kétgyermekes anyaként akarsz leánybúcsút tartani?! Egyáltalán, ilyen korán be akarod kötni a fejed?! Kislányom, hibáztatok azzal a fiúval, de ez.. - Nem, nincs igazad! *Csattan fel, mire a babák felébrednek, és nyűgösen mocorogni kezdenek. Az apja mély levegőt vesz.* - Egy 18 éves férfi nem azért fekszik le egy hozzád hasonló, ártatlan lánnyal hogy aztán családot alapítson.. és ha elhagy?! Mit csinálsz két gyerekkel a nyakadon?! - Szeretjük egymást! *szöknek könnyek a szemeibe, és a babákra mutat* Közös döntés alapján tartottuk meg őket, és én egy pillanatig sem bántam meg! Én nem vagyok olyan, mint te!! Nem kefélek félre, hogy aztán mikor a nő teherbe esik, de felcsináld anyát is, hogy eltereld magadról a gyanút! *Vágja az apja arcába, mire a válasz egy kéz lendülése. Összehúzza magát, de a pofont már nem tudja kivédeni, ugyan nem csattan olyan nagy erővel, arca szépen kipirul.* - Vigyázz a szádra! *A mérges kiáltásra behúzza a nyakát, és az arcához nyúl. Annyiszor félt már ettől, és annyira rettegett mindig, hogy mikor kap ismét.. de most a szavak jobban fájnak, mint ez.. a könnyeit nyelve néz fel az apjára.* - Ők az unokáid, apa.. *Fogja meg a két babaágyat, és szipogva tovább siet. Az apja csak áll a folyosón, és a kijelentést rágcsálva néz ki hosszan a fejéből.*

Viktor

Előzmény | 2007.11.16. 19:08 - #422

*A kéznyújtásra felnéz, majd elmosolyodik egy kicsit, s megfogva feláll.* - Köszönöm. *Néz rá, majd zsebredugva kezeit elindul a folyosón. Szinte minden lepereg a szeme előtt, onnantól, mikor megismerte Cornit.. milyen rég volt. Kicsik voltak.. most meg. Még mindig nem meri elhinni, hogy idáig jutottak. Pedig igen.. Megcsóválja a fejét, s lassan eltűnnek.*

[601-582] [581-562] [561-542] [541-522] [521-502] [501-482] [481-462] [461-442] [441-422] [421-402] [401-382] [381-362] [361-342] [341-322] [321-302] [301-282] [281-262] [261-242] [241-222] [221-202] [201-182] [181-162] [161-142] [141-122] [121-102] [101-82] [81-62] [61-42] [41-22] [21-2] [1-1]