|
Témaindító hozzászólás
|
2008.02.28. 20:00 - |
Az étterem a város egyik elegáns negyedében van elhelyezve. Kívülről ki van világítva, csodaszép esténként. A bejárat előt kisebb asztalok találhatók, bent pedig gyönyörű szépen megterített asztalok díszelegnek. Akár egy gyertyafényes vacsorát el lehet itt tölteni, hisz alkalmas hely. A tulaj is nagyon kedves.. megnyerő külsővel. |
[207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
*Felsandít öccsére. Sosem hitte volna, hogy egyszer ő fogja gatyába rázni, és nem fordítva XD sunyin összehúzza a szemeit és halkan maga alá húzza a lábait, csendesen felemelkedik, ééééés.....*
- EEEZ a beszéd!
*Karolja át öccse nyakát, és lerántja magával a földre. Na ha eddig hülyének nézték, most méginkább XD nem engedi el az öccsét, bár valószínűleg rajta fekszik, a fejét a mellkasához húzza és összeborzolja a haját.*
- Mondom én, hogy te vagy a jobb! De én a helyesebb, az okosabb, az erősebb, a bátrabb és a szerényebb
*Gondolkozik el egy pillanatra és felnéz az égre, majd visszatérve öccséhez elkezdi csikizni az oldalát. Nincs kegyelem (6)*
- Mióta lettél te ilyen szent beszédű, he? He? Heheee
|
*Ahogy ismét megszólítják ránéz, de nem változtat álláspontot. A szavait figyelmesen hallgatja, de igazából már nem tudja hova tenni Naru mondanivalóit.. egyszer ilyen, máskor meg.. a "fontosabb vagy nekem, mint gondoltam"ra összeszűkülnek szemei és lassan ránéz. Halka szólal csak meg, hisz nem akarja megzavarni a további beszédben.*
- Már kezdtem azt hinni, nem számítok semmit..
*Hajtja le a fejét, a kiskutya ugatására értelmes arcot vág, de inkább nem figyel rá, hanem bátyjára. A szavakra szemforgatva sóhajt, az utolsó kérdésre megrázza a fejét.*
- Tudod.. testvéri összetartás.
*Figyeli kifejezéstelen arccal, majd sóhajt.*
- Mióta lettél ennyire pesszimista? Te tanítottál mindig arra, hogy pozitívan álljak hozzá a dolgokhoz.. és most az ellenkezőjét bizonygatod. Ha csak pár éved van, akkor addig kell, hogy boldog légy! Bánni fogod, ha nem teszed..
*Teszi karba kezeit és félrefordítja a fejét.*
- A sötét múltamat pedig nem tudom elsöpörni..
*Dünnyögi halkan, visszatérve az előző dolgokhoz.*
|
*A kérdésre ködös tekintettel öccsét kezdi fürkészni, majd elmosolyodva szusszan egyet. Lehunyja a szemeit és lehajtja a fejét, majd egy nagyobb sóhajjal ellöki magát az oszloptól.*
- Öcskös..
*Lépked oda Yamához, de nem kerüli ki, hanem megáll mellette. A földet kezdi el fürkészni, de a halvány mosolya még mindig ott csücsül ajkain. Mély levegőt vesz és felnéz az égre.*
- Az a marha nagy igazság, hogy félek.. a fenébe is, piszkosul rettegek ettől a rozsdás szerkezettől *csúsztatja a szíve fölé a kezét vigyorogva. Fájdalmas tekintettel fürkészi az égboltot, de ezt Yama csak akkor láthatja ha hátranéz (mert úgy állnak)* Nem félek a haláltól.. az élet része, hozzá tartozik, de.. nem akarlak itt hagyni titeket.. fontosabb vagy nekem, mint gondoltam..
*Sóhajt egyet, és csak úgy lazán lehuppan a földre öccse mellett, az utca közepén. Az őket ívben kikerülő járókelők jól megbámulják, egy mikroméretű pincsi még meg is ugatja, de a bundakabátos öregasszonya viszont tovább húzza. Hát jó, elfáradt*
- Azt mondják az a bátor, aki el tudja rejteni a félelmeit, és nem az aki nem fél semmitől. Ez esetben én marha bátor vagyok, de amúgy meg.. minden nap attól kell rettegnem, hogy nem keveredsz-e bele valami hülyeségbe? Nem kell-e megint leráncigálnom Lukeot Carmenről? Nem tűnnek-e fel ismét a régi drogos haverjaid? Nem történik-e valami a srácokkal? Nem megy-e össze Viktor önbizalma, vagy nem próbálja meg Tokunaga újból eldobni az életét? És emellett minden elalvás előtt végigfut a fejemen, hogy mindent elrendeztem-e, amit a halálom előtt akartam? Mi van, ha nem ébredek fel soha többet?
*Törökülésben ülve rádől a térdeire, és sóhajt egyet. Mosolyogva megcsóválja a fejét.*
- Lehet hogy helyesebb, okosabb, erősebb, tapasztaltabb és szerényebb vagyok, de te százszor jobb vagy nálam, öcskös *bökdösi meg a könyökével a térdét, abban az esetben ha ugyanott ugyanúgy áll* Neked marha nagy szíved van, sok igazi barátod, csinos barátnőd, a sötét múltad ellenére azzal le tudod hozni nekem a csillagokat, ha csak nevetsz.. neked élned kell, öcskös! De nem egy időzített bomba mellett. Gondolj csak bele
*támaszkodik meg a háta mögött a kezeivel, és az égre néz*
- Felépítesz egy szép kis jövőt.. érzékeny srác vagy, de zongoraművész leszel, másodállásban lesz egy főzőműsorod és otthon nevelgeted a 14 kölyköd. És én? Vagy a nyakatokon fogok lógni és kereshetsz rám is, vagy pár év múlva -elkerülhetetlenül- befuccsol a szívem, ágyhoz, vagy akár a kórházi ágyhoz leszek kötve, gépek fognak életben tartani és úgy kell megvesznem hogy wc-re ki tudjak menni.. tényleg végig akarod nézni, ahogy a legyőzhetetlennek tartott bátyád a szemed előtt hal meg? *mosolyodik el de ez amolyan kába, fáradt, kesernyés mosoly* Meg akartad keresni apát.. beszélj vele! Kezdjétek előről! Én apa helyét sosem tudtam pótolni, nekem már felesleges terveznem vagy álmodoznom, de ti még alkothattok egy igazi családot! Apa Carment is kedvelné, Mr. Callaway pedig gondoskodik az anyagi hátteretektől. De a fenébe is.. *kapja fel a fejét hevesen, s dühtől szikrázó szemekkel öccsére néz, akárhol is van* Én már fél lábbal a sírban vagyok, nem maradhatsz velem, nem érted!?!?!
|
*Csak akkor veszi észre bátyját, mikor megszólítja. Megtorpan és először eltöpreng, jól hallotta-e. Aztán lassan felnéz. Narut fürkészi egy ideig, majd egy keserű sóhajjal félrefordítja a fejét.*
- Miért jöttél utánam? Tudtommal csak púp vagyok a hátadon..
*Néz ismét rá, de inkább nem mond semmi mást.*
|
~Szerintem nem erre kell jönni..~
*Áll meg az egyik lámpaoszlop mellett, és felnéz a halványan vibráló fényekre. Sóhajtva megcsörgeti zsebében a kocsikulcsot és körbenéz, mikor szemet szúr neki valaki. Hoppá.. elmosolyodik, s vállát a lámpaoszlopnak dönti. Nem mond semmit, várja, hogy öccse vegye észre, de amint elég közel ért, lassan, halkan megszólítja.*
- Öcskös..
|
*Ugyan nem jut túl sokáig, de.. már minden átfutott a fején. Beleértve, hogy nem ide tartozik ide.. elgázolta Mattet, fájdalmat okozott Narunak és Carmennek.. ezernyi és ezernyi dolog kerint a fejében, de mivel túl sok, így megszédül.. kénytelen megállni. A fejéhez kapva meg is szédül, elég rendesen. A sírás és a gondolkodás teljesen kikészítette.. de még mindig csak egy dolog jár a fejében: el innen.. messzire. Már csak lassan sétál, de nem fordul vissza. A földet figyeli némán, merengve. Hogy mondhatta ezt Naru?!*
|
*A sikkantásra megáll, és sokáig nem fordul meg. Belebújik a kabátjába és sóhajt egyet, majd elmosolyodva hátranéz.*
- Nincs vész..
*Kacsint rá, és előre fordulva tovább indul. Kisiet az étterem elé, körbenéz, majd elindul arra amerre öccse futott. Az eget nézve eltöpreng.*
~Ki volt borulva.. nem hiszem hogy messze jutott.. jhaj.. az öcsém, akárhogy kűzdök ellene.. szeretem, az életemnél is jobban.. ráadásul már késő van.. nem bolyonghat egyedül. De épp ezért, mert olyan fontos nekem.. *néz le a földre, és úgy lépked tovább* ..nem akarom, hogy összetörjön a szíve, ha egyszer meghalok.. az a buta hercegnő is.. *elmosolyodik* ..hát, hiába.. amíg élek mellettük kell lennem.. hogy utána hogy oldják meg, az már rájuk tartozik..~
*Vesz egy mély levegőt, és megszaporázza a lépteit. Zsebre dugja az egyik kezét és megcsörgeti benne a kulcsot, közben az utcát fürkészi.*
|
- Hát igen, a kóla egészségtelen..
*Néz Viktor után, de Narut meglátva fel is kapja a fejét. Egy "bocsi!"val leszökken a székről, és a fiúhoz szalad.*
- Naruu!
*Áll meg mögötte csillogó szemekkel, de látva hogy tovább is megy, meghökken. Nézi egy darabig, a mellkasához emelt ököllel, majd mérgesen összepréseli az ajkait.*
- NARU!!
*Sikkant rá parancsolón, durcásan egyhelyben állva.*
|
- Jhaj, a fenébe is..
*Dönti hátra kicsit erősen a falnak a fejét. Most akartam írni egy kilóméteres reagot, de felesleges.. mi úgyis lerendeztük magunkban XD tehát némi nosztalgia után előkerül a fegyvere is, annak a csöve pedig eljut a halántékáig, aztán nevető szusszanással vissza is teszi a helyére. Hova lett az önbizalom? Feláll, és beballag az étterembe, de csak a fogasig megy. Leemeli a kabátját, majd a többiekről tudomást nem véve sarkon fordulva az ajtó felé indul. Ha szólnak sem áll meg.*
|
*Nézi ahogy öccse feláll, a könnyeit látva összeszorul a szíve. Túlságosan is.. összeszorítja picit a fogait és a mellkasára csúsztatja a kezét, ahogy Yama elszalad sóhajt egyet. A térdére fekteti a karját, és visszanéz maga elé, az ölébe. Lassan, keserűen elmosolyodik.*
- Miattad.. öcskös..
*Hunyja le a szemeit, majd meglepve fel is nyitja, amint arcán végiggurul valami hideg.*
- Hát ez?
*Letörli két ujjával a könnyét, és elszomorodó arccal néz a kezére, mielőtt visszafektetné a karjára. Sóhajt egyet, és üveges tekintettel a talajt kezdi el bámulni.*
|
*A kérdésre felkapja a fejét és Narut kezdi el figyelni. A szavaira megrökönyödik és maga elé mered. Az utolsó kijelentése is.. szíven szúrja. Mintha kést forgatnának a szívében. Nem hisz a fülének.. régen.. régen talán erre vágyott, de most.. nem bírja elfolytani könnyeit, így félrefordítja a fejét és feláll. Letörli a könnyeit, de igazából nem szégyenli. Így hagyja, hogy feltörjenek belőle.*
- Megértelek...
*Nem néz rá, s nem is mond semmi mást. Ökölbeszorul egyik keze, majd futásnak ered valamerre.. el innen.. el.. bárhová!! De itt nem maradhat!*
|
*Öccsére néz átható tekintettel, és végigméri. Szíve szerint megölelné, de most.. muszáj lesz.. azt tennie.. visszafordítja a fejét előre, s mélyre hajtja, olyan mélyre, hogy tincsei betakarják a szemeit. Színtelen hangon szólal meg.*
- De hisz erre vártál, nem? Hogy betöltsd a 18at.. én csak fel akarlak készíteni arra, ami vár.. ha majd megkapom az új osztályom.. *ökölbe szorítja az öccsétől távol eső kezét, hogy ne láthassa* ..nem lesz időm rád, és a gyerekes dolgaidra, mint ahogy Carmenre sem. Amint betöltöd a 18. életéved, már nem én leszek a gyámod, nem leszek felelős érted. El kell kezdened a saját életedet.. *Yamára néz hideg tekintettel * ..nélkülem!
*Visszanéz maga elé, de semmiféle keserűség vagy bánat sem látható a arcán. Kifejezéstelen tekintettel néz maga elé.*
- Örülök, hogy újra jóban lettünk, de nemsokára nagykorú leszel, megtaláltad életed párját és a barátaidat.. mostantól nekem is saját magammal kell foglalkoznom, így is túl sok időt vesztegettem a te.. hülyeségeidre
*Néz el az ellenkező irányba, bár ha túl sokáig kell ezt ecsetelnie, tényleg megszakad a szíve*
|
*Mivel megragadják a ruháját nagyokat pislog, a kérdésre csak egy szusszanással félrenéz. Ahogy elengedik bátyja után néz, s úgy hallgatja a szavait. A csökönyösségét ítélve bólint egyet, szájhúzva, hogy ez igaz. Az intésre csak késve reagál, s odalépkedve leül mellé, de nem túl közel. Most tart tőle XD. Amint befejezi halványan elmosolyodik.*
- Hogy én felnőni..? Áh..
*Húzza fel mindkét lábát és átkarolva maga elé mered egy kicsit. Végül rárőlve lábaira lehunyja szemeit. Egy ideig mereng, majd lassan Narura néz.*
- 18 éves vagyok.. mit vársz tőlem..?
*Csóválja meg a fejét és ködös tekintetét elrejtve visszatemetkezik a karjaiba.*
|
*Hevesen rázza a fejét, ahogy Corni leindu Carmennel.. felé.. ahogy leülteti eltáltja a száját és bemorculva karbateszi kezeit. A kólára biccent és mintha ettől függne az élete, egy hajtársa megissza mindet. Ahogy Carmen felé néz egy "jézusom"ot dünnyögve homlokát az asztalra dönti. Egy sóhajjal sietve feláll és Cornira néz.*
- Ki kell mennem! Sürgősen!
*Bólogat, bár ez lehet nem volt elég hiteles, így folytatja.*
- Ugye nem akarod, hogy érdekes ruáhaztban menjek haza?
*Pislog rá angyalian, majd választ nem várva elsprintel az illemhelyig, Nagéra zárva az ajtót nekidől és mély levegőt véve lehajtja a fejét.*
|
*Hálásan biccent Liának, és elmosolyodva sóhajt egyet. A kérdésre megrázza a fejét.*
- Köszönöm, nem kérek semmit.
*Mosolyodik el, Carmen szürcsölgetésére megcsóválja a fejét. Körbenézve szemeivel Narumit kezdi el keresni, de mivel nem találja meg, így egy sóhajjal maga elé néz.*
~Ez a lány.. nem tudom, Narumi.. vagyis Naru hogy bírja vele.. fárasztó.~
*Sandít Carmenre, végül egy sóhajjal Cornira.*
|
*Fel se tűnik neki Lilla problémája XD ugyan a kijelentésére bedurcázik, hisz Naruval nőtt fel.. igenis köze van hozzá! De a nevére kíváncsian odanéz. Otthon is így hívták a cselédek.*
- Tessék?
*Mosolyog vidáman, de ahogy megfogják a vállait, kíváncsian hátrapislog. A jelzőre elengedi a tanárnőt, és durcásan karba teszi a kezeit.*
- Nem királylány, hanem hercegnő! Jut eszembe, Kokoro nem jött el? Pedig ő is szereti Narut
*Pislog körbe kíváncsian, és nyújtogatja a nyakát 3. barátnőjét keresve, de mivel lenyomják egy székre, nincs több lehetősége rá. A kakaót meglátva felcsillannak a szemei, és mint egy kisgyerek, úgy kortyol bele. Bajusszal az ajkain teszi vissza a poharat a pultra, és kikanalazza a következőt. A kanalat a szájában tartva fordul Viktor felé, lehunyja a szemeit és kuncogva integet neki, majd visszafordul zsákmányához. Kihúz egy szívószálat a tartóból, a pohárba nyomja, és mint egy gyerek, elkezdi szürcsölni az italt. Miután kiszürcsölte az összeset, az üres poharat Corninak nyújtja csillogó szemekkel.*
- Kérek szépen méééég! *:*
|
*A szemtelen válaszra csúnyán néz, de Carmenéket meglátva máris elmosolyodik. Sietve tölt az egyik pohárba tejet, beleszór egy kis kakaóport, nyom bele egy kanalat és elkezdi kevergetni. Ahogy a páros odaér Lillára néz, majd aprót biccentve kisétál a pult mögül, és megfogja Carmen vállait.*
- Na gyere királylány..
*Nyomja le egy Lillától messzebbi székre, Viktor mellé, és elé tolja a kakaót, a kanalat pedig barátnője kezébe adja. Anyáskodón végigsimít a fején, majd visszaballag a pult mögé, és mivel Viktor nem adott konkrét kérést XD tölt a poharába kólát. Elé csúsztatja, és a sajátjába is tölt, majd az üveget egy kézbe fogva, kíváncsian Lillára néz.*
- Ön?
*Mosolyog tisztelettudón, de kíváncsian megcsillannak a szemei is, és körbenéz. Hát az ünnepelt meg hova tűnt?*
|
*Hűha, hát Yama kijelentésére összeszorítja a fogait, és felé lépve megragadja a nyakánál a ruhát. Elég durván.*
- Miért...? Miért..? *szűri a fogai között vicsorogva, majd még mindig megfeszült ujjakkal, de elengedi a ruháját, lehunyja a szemeit és hátrébb lép* Miért nincs neked több önbizalmad?
*Csúsztatja mellkasára a kezét, és most csak azért nem mosott be neki mert a sok stressz árt. Ezt verték belé.. vigyázzon a szívére, a szívére, a szívére, stb.. a halántékára teszi két ujját, majd sóhajtva leengedi. Oké, lehiggadt. Öccsére néz kicsit szemrehányó szemekkel.*
- Nemsokára kirepültök.. és nem csak az osztály.. te is, Carmen is, elkezdtek önállóak lenni.. már nem fogok tudni minden dolgotokról, már nem leszek mindig ott, hogy megvédjelek titeket.. a fenébe is, piszkosul féltelek! *fordul el az öccsétől, de még int felé egyet* Olyan csökönyös, kiszámíthatatlan fejed van hogy képes vagy fejjel rohanni a falnak.. tudnom kell, hogy tudsz-e vigyázni magatokra!?
*Néz vissza öccsére, majd a mellkasához kapva a falig hátrál, egy sóhajjal nekidől, és lazán lehuppan a talajra. Morcosan felhúzza az egyik térdét, a másikat kinyújtja, és fejével biccent öccsének, hogy jöjjön oda.*
- Nem vagy már gyerek! Nem akarlak elűzni magamtól, de önállónak kell lennetek! Nem lehetek folyton veletek, nem bízhattok abban hogy mindent elsimítok nektek, nem jöhettek folyton hozzám ha baj van.. felnőttetek, leginkább te. Azt akarom hogy úgy vigyázz rá, ahogy én tettem! Ne engedd át senkinek, ha szereted! Se Lukenak, se annak a szépfiú rajztanárnak, se Nekem! Legyek a bátyád, vagy az unokatestvéred, vagy az ük ük ük apád!
*Kólintja fejbe öccsét de nem erősen, csak olyan lazán. Sóhajtva maga elé mered, egy pontra a földön. Mostmár nyugszik a beteg!*
|
*Az égre nézve eltöpreng, ahogy Naru elkezd beszélni ránéz. A szavaira eltáltja a száját, majd megrázza a fejét. Inkább nem szól közbe.. megrökönyödve figyeli egy ideig, majd összeszűkülnek a szemei, végül hátrébb lép egyet.*
- Nem.. sohasem tudnálak bántani..
*Szűri halkan fogai közt. Naruminak túl nagy a kérése.. ezt nem tudja teljesíteni. Megrázza kicsit a fejét, majd felnéz rá.*
- Túl sok fájdalmat okoztam már neked.. lelkileg és fizikailag egyaránt.. szóval nem. Nem foglak megütni.. akármit is mondasz..
*Néz el oldalra, majd félre is fordítja a fejét.*
- Carmen.. igen, valamilyen szinten félek, hogy elveszítem.. hogy a tiéd lesz. De azért nem török le annyira, mert tudom, hogy te tényéeg vigyáznál rá és boldoggá tudnád tenni. Én nem.. a nyomodba sem érhetek, tudom. De az idők során már elfogadtam a helyzetet..
*Visszanéz báttyjára és mély levegőt vesz.*
- Igazából én könnyűszívvel engedném el..
|
*A szavakra kihúzza magát és bólint egyet.*
- Na ugye!
*Nyújtja ki a nyelvét, majd megy a lány után. A pultnál körbenéz, a kérdésre egy mosollyal kedvesére néz. Leül az egyik székre és szerelmes tekintettel felkönyököl.*
- Téged!
*De amint odaér a tanárnő leveszi kezeit az asztalról és fütyörészve félrenéz. Nem akar egy vitát Lillával XD*
|
[207-188] [187-168] [167-148] [147-128] [127-108] [107-88] [87-68] [67-48] [47-28] [27-8] [7-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
