|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:44 - |
Nagy fa, aminek az ágai árnyékot nyújtanak meleg nyári napokon. |
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Mosolyogva bólint, s Stella kezét meglátva elkerekednek a szemei, majd összehúzza őket. Térdeire támaszkodva emelkedik fel guggolásba, majd megtorpan és ismét a lány kezére néz. Sóhajt egyet, megfogja, a segítségével felegyenesedik, de nem engedi el. Ujjait összefűzi Stelláéval, ha nem ellenkezik, másik kezét lazán zsebre pakolja.*
- Hova szeretne.. *megakad, és Fensyre nézve fejbiccentve kiegészíti magát* ..szeretnének a hölgyek menni?
|
- Én tudom mi az.. vagyis sejtem.. a.. *félénken mondja ki* ..szerelem
*Elmosolyodik, s elszakad a fiútól. A szavait hallva megbillenti a fejét. Mikor a nyakába kerül valami megszeppen, majd odanyúl a kezével. Megtapogatja, miközben hallgatja a fiút.*
- Köszönöm.. én is szerzek neked majd valamit, ami emlékeztetni fog majd rám
*Mosolyogva átöleli még a fiút, majd elszakad tőle. Feláll, s a kezét nyújtja neki. Fensy is feláll, gazdája mellé lép. Megfogja a pórázt, s úgy várja, hogy Alex is felálljon.*
|
*Hallgatja a lány szavait, és megereszt egy apró mosolyt.*
- Én.. úgy érzem hogy kialakult köztünk valami.. egy törékeny és láthatatlan dolog, amivel még sosem találkoztam, nem tudom hogy mit kell vele csinálni és félek, hogy összetörik..
*Összeráncolja a homlokát és eltolja magától a lányt, majd körbenéz magán és elkezd turkálni a zsebeiben.*
- Hűha, hát gyűrűm nincs, és jelenleg egy virág sincs a közelben, de vaaaan...
*Kifordít minden zsebet majd egy reménytelen sóhajjal a térdeire csap, így jut eszébe a megoldás. Felcsillanó szemekkel leemeli nyakából a nyakláncát, megforgatja ujjai közt, végül Stella nyakába akasztja.*
- Amíg nem szerzek be valami szebbet, addig be kell érned ezzel.. de ez vigyázni fog rád akkor, amikor éppen nem vagyok melletted.
*Bólint egyet, és felnéz az égre. Elosztogatta az összes értékelhető tárgyát, mostmár csak a tetoválása maradt, de azt nem adja :P*
|
*Mikor Alex megöleli félrefordítja a fejét.*
~Nem lehet kiismerni.. de..~
*Viszonozza az ölelést egy idő után. A szavaira elmosolyodik, s bólint.*
- Én ugyanígy vagyok ezzel.. és én bízok benned, csak nem akarlak elveszíteni.. jó, nem is voltál az enyém, de akkoris.. nekem az olyan volt.. és még most is olyan.. nem tudom magam kifejezni
*Megvonja vállait egy mosollyal, s szorosabban öleli a fiút. Összeszorítja szemeit. Fensy meg csak ül, s fintorogva nézi a jelenetet, hátracsapott fülekkel.*
|
*Miután úgy érzi, eleget ütött a földbe ahhoz, hogy ökle elkezdjen zsibbadni, egy sóhajjal hátradől, s hajába túrva, zihálva az égre néz, közben kirázza kezét. Stellát meglátva hosszan rámered, követi tekintetével ahogy letérdel, a bocsánatkérést hallva fejét leszegve mered a fűszálakra. Beleegyezést nem várva egyenesedik ki, szorosan a lány elé mászik, nézi egy darabig majd gyengéden megöleli, állát a vállának támasztja, szemeit lehunyva húzza magához a lányt, tenyereit a hátán pihenteti meg.*
- Még sosem állt hozzám annyira közel egy lány.. jó, egy mégis, de a korkülönbség miatt nem az esetem.. *megrántja a vállát, és sóhajtva folytatja* ..szóval még sosem állt hozzám annyira közel valaki, mint amennyire te állsz.. és azt hiszem hogy ezzel a helyzettel nem tudok mit kezdeni.. de kérlek adj egy kis időt nekem.. nem kérek mást, csak hogy bízz meg bennem, és hagyd, hogy én megoldjak mindent...
*Stella füleibe suttog nyugodt, halk hangon, de nem engedi el.*
|
*Hallja a fiú hangját, így megtorpan Fensyvel együtt.*
- Nem is kértem, hogy kinyíljon... csak az elején, de tévedtem. Nem kellett volna.. Fensy, vezess oda hozzá..
*Mondja bizonytalanul, s a kutya lassan megindul a fiú felé. Lassan lépked, a szél belekap a hajába, de nem zavarja. Félretűri tincseit.*
- Rossz ötlet volt ez az egész..
*Mondja alig hallhatóan, s Fensy megáll Alex előtt, mire Stella is. Félénken megszólal.*
- Alex... bocsánatot szeretnék kérni.. elég idegesítő tudok lenni...
*Letérdel ő is, de most nem érinti meg a fiút..*
|
- De megmondtam, hogy ne avatkozz bele! Nem kell segítség, egyedül fogom megoldani, hányszor kell még ezért leordítanom a fejed?!
*Emeli meg ő is a hangját, és kilép a lány elől. Megrázza a fejét.*
- Köszönöm hogy ennyire bízol bennem.. áhh, végülis mit vártam?!
*Sarkon fordul és megindul az ellenkező irányba. Mérgesen belerúg egy fűcsomóba, s ezzel a lendülettel megfordulva a lány után kiált.*
- Látod! Pont EZÉRT nem akarok SENKINEK SEM kinyílni!!
*Dühtől zihálva rogy térdre a fűben, beül a sarkai közé, majd összeszorított szemekkel ököllel elkezdi püfölni a földet. Valahol ki kell adnia a felgyülemlett feszültséget..*
|
*A fiú szavaira könnybelábadnak a szemei. Ökölveszorítja egyik kezét.*
- Ostoba vagy!! Csak segíteni akarok!! Ezt nem tudod felfogni?!?!
*Mondja nagyon hangosan, tele bánattal, mint dühvel. Mikor a fiú elé áll, félrefordítja a fejét.*
- Hogyne! Rád bízom.. ahogy TE kívánod
*Félrelöki gyengéden, de ha nem megy, kitér előle. Megréntja Fensy pórázát.*
- Fensy, kérlek mennyünk a szobámba
*A kutya vakkant egyet, s megindul a Kastély felé. A másik kezét arcához emeli, s letörli a könnyeit.*
|
- Nem úgy értem.. veszélyes hely.. engem ismernek, de te kivirítanál, mint egy bohóc a temetésen.
*Néz Stellára, de érezhető hogy nem sértésnek szánja. A további szavakra elkerekednek a szemei, egyik keze ökölbe szorul, összeszorított fogakkal nyitja a száját egy kiadós kiosztásra, de hatalmas önuralommal le is nyeli. Feláll, de ismét úgy mintha ott se lenne a lány keze. Ujjait görcsösen szétfeszíti, de nem bír magával és ismét ökölbe szorítja. Erőteljesen megrázza a fejét, miközben tesz egy lépést hátra.*
- Nem kérek a pénzedből, se senkiéből! Nem kell kegyelemadomány!
*Igen, kicsit hangosan morogja le a lány fejét, hangja tele van indulattal, de nem mozdul. Elfordul és az égre néz.*
- Légy boldog a sok pénzeddel, és örülj neki hogy nem tudod mire költeni.. ne osztogasd szét mint egy öregasszony az elhasznált gyerekkori játékait.. és ne kezelj úgy mintha egy kisfiú lennék akinek a legfőbb vágyát teljesíted ezzel!
*Fordul vissza és szorosan Stella elé áll, de már nem kiabál. Lenéz rá, s felsóhajt.. teste végre ellazul, és le tudja nyelni az indulatokat. Nézi egy darabig a lányt, majd félrefordítja a fejét.*
- Hálás vagyok neked, de csak egy dolgot tehetsz.. bízz bennem, és bízd rám a dolgokat!
|
- Nem nekem való?? És őszintán, melyik hely való nekem?! Semelyik...
*Durcásan karbateszi kezeit. Mikor a fiú megfogja az állát elrántja onnan.*
- Nem.. nem bírom ki.. mert utána soha nem találkozhatok veled.. vagy ígérd meg, hogy visszajössz! Kérlek.. és segítek a barátodon.. van elég pénzem.. és amúgy sem tudom mire költeni.. gyere fela szobámba és adok!!
*Ezt most úgy mondta, mintha cukorkát osztogatna... na mindegy.. Feláll, s a fiúnak nyújtja a kezét, majd lehajol a kutya pórázáért.*
- Akkor mennyünk, rendben?
|
*Egy mosollyal végigsimít Fensy fején, a puszit ugyan fintorogva fogadja, de egy rossz szót sem szól. A kutya után néz, a kérdésre sóhajtva az égre emeli pillantását.*
- Megígértem egy barátomnak, hogy segítek rajta.. már csak egy kevés pénz kell, és aztán meg tudja kapni a megfelelő ellátást. Amíg nem gyűjtöm össze az utolsó centig addig nem gondolhatok se magamra... se.. másra..
*Felhúzza a térdeit és hátradől a fűbe.*
- Köszönöm, de nem tudsz segíteni. Az a hely nem neked való.
~Bár, végülis nem látsz, de.. akkor sem.. meg kell óvnom téged az olyan helyektől..~
*Stellához mászik, s az állát két ujja közé fogva megemeli a fejét*
- Csak ezt a másfél hetet bírd még ki, rendben? Utána végre visszamehetek a falumba, elintézem a dolgaim, és aztán... ~nem bírom kimondani, hogy visszajövök.. nem tudom megígérni..~ ..aztán lesz valami.
*Magára erőltet egy mosolyt és visszadől a fűbe*
|
*Alex szavaira elhúzza a száját.*
- Megértelek...
*Mikor elszakad tőle a fiú, félrefordítja a fejét, s visszamászik a fatörzshöz, kitapogatja, majd megfordul, s a hátát nekidöntve merengésbe fog. Fensy felkapja a fejét, s bizonytalanul Alexhez vánszorog, lehajtott fejjel, majd a keze alá mászik. Vakkantva felemeli a fejét, s ráugrik Alexre, megnyaldossa az arcát, majd le is mászik róla. Gazdájához ugrál vidáman, de látja rajta, hogy ez nem épp a legjobb alkalom a játékra. Leheveredik mellé. Cserébe pedig simogatást kap Stellától. Mély levegőt vesz, s nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de valami visszatartja.. nem gondolhat csak magára.*
- Alex.. és mi az a dolog, amit el kell intézned? Tudok benne segíteni, mert ha igen... szívesen segítek...
*Szavai elhalkulnak, s úgy várja a fiú reagálását.*
|
*Lenéz a mellkasán fekvő szőke loboncra, és sóhajtva az égre néz.*
- Nem... egy dolgot muszáj véghez vinnem, és amíg azt nem zárom le, vissza kell mennem. Utána..
*Elhallgat, kinéz oldalra, rásandít a lányra majd hosszan egy messzi pontra mered. Akadozva folytatja.*
- Utána majd meglátjuk..
*Bizonytalanul átkarolja a lány vállát, majd szemeit összeszorítva két karjába zárja, és szorosan megöleli. Pár hosszú pillanat után el is engedi, és Fensyre nézve megereszt egy mosolyt.*
- Azt hiszem veled is muszáj jóban lennem.. fegyverszünet?
*Kinyújtja felé az egyik kezét*
|
*Amint elszakad tőle a fiú utána nyúl, de vissza is húzza a kezét a szavakat hallva. Bólint egyet. Egy sóhajjal felhúzza térdeit, s átkarolja. Alexet hallva elszomorodik. Nem tud semmit sem mondani, erre már nem..*
- Alex...
*Odamászik hozzá, s átöleli a derekát, s mellkasára fekteti a fejét.*
- Nem akarom elfogadni... és mindent meg fogok tenni, hogy itt maradj...
*Megvonja vállait, de nem ereszti el a fiút.*
|
*Ahogy elszakad a lánytól a szemeibe néz, majd egy sóhajjal a földre.*
- Érdekes módszered van mások álláspontjának megváltoztatására..
*Leül a lány mellé, s egyik felhúzott térdére fekteti karját. Ismét, hitetlenül megrázza a fejét.*
- De akkor sem maradhatok itt. Ezt el kell fogadnod...
*Stellára néz, majd vissza oldalra és mély levegőt vesz.*
|
*A fiú szavaira befogja a száját. A csókra meglepődik, nem hitte, hogy még valaha kap Alextől... Megfogja a fiú arcát, majd ugyanúgy a másik kezét a nyakűhoz csúsztatja.*
~Alex..~
*Át is öleli, s nem szűndékszik elengedni.*
|
*A lány zavart hebegésére félrenéz, s hosszan oldalra mered kifürkészhetetlen arccal, mélyen merengve.*
~Szuper, most aztán még nagyobb bonyodalmat csináltam.. remek..~
*Nézi a lány fejét az ölében, és megköszörüli a torkát, jelezve hogy ez ebben az állapotban nem a legjobb póz számára.. a lány fel is ül, bár nem hiszi hogy a jelzése miatt. Ahogy magához rántja előre dőlve megtámaszkodik maga előtt, másik kezével tenyerébe fogja a lány arcát, ám Stella már el is szakad tőle. Megcsóválja a fejét és egy félvigyorral, némán figyeli.*
~Hogy bír ennyit beszélni? Hisz most csókoltam meg.. illetve most ő, de én..~
*Sóhajt egyet, és a lány elé mászva térdelve kiegyenesedik, és megrázza a fejét.*
- Kérlek, fogd be...
*Talán Stella meg is sértődne, ha beszólását nem követné egy újabb csók.. két tenyerébe fogja a lány arcát közben, majd az egyiket lassan lejjebb csúsztatja a nyakához, onnan pedig fel az állához. Ám most nem is áll szándékában elengedni őt.. a csókot újabb követi, egészen addig amíg levegőhiány miatt kénytelenek szétválni.*
|
*Mikor elszakad tőle a fiú, leegőért kapkodva ül fel. Majd egy mély levegőt vesz, s megtámaszkodik két kézzel a fűben, a háta mögött. A fiú szavaira elmosolyodik.*
- Ez... ez... ez...
*Hebeg-habog össze-vissza, de nem tud egy értelmes szót sem kinyögni. A fiú felé mászik egy sóhajjal, s fejét az ölébe téve lefekszik.*
- Alex... ez... nem haragszom!!
*Elpirul, így kezével arcához kap, s felül egy gyors mozdulattal.*
- Izé... én...
*Megrázza a fejét, s visszafordul a fiúhoz, megfogja a nyakánál a felsőt, közelebb húzza magához, s egy apró csókot nyom ajkaira, majd el is engedi.*
- Varázslatos volt... még...
*A sarkaira ül, s lehajtja a fejét.*
- ...senkisem csókolt meg... te vagy az első... és... és... én...
*Félrefordítja a fejét, s inkább a fatörzsnek dől.*
- Most teljesen megfeletkeztem arról, hogy vak vagyok...
*Megvonja vállait, s egy mosollyal felhúzza a lábait, átkarolja, s rádől. Úgy érzi, jobb, ha meg sem szólal...*
|
*Talán hosszú percek is eltelhetnek, mire végre rá tudja venni magát arra, hogy elszakadjon a lánytól. Először bűnbánó arcot vág pofonra vagy leordibálásra számítva, végül egy torokköszörüléssel leül a lány mellé a fűbe.*
- Ne haragudj, ez csak úgy.. jött..
*A hajába túrva néz Stellára, majd fel az égre, de inkább meg se mukkan.*
|
- De kell...
*Vág durcás arcot, ám mikor a hátára döntik megijed, a csókra először meglepődik, aztán pedig viszonozza. Két kézbe fogja a fiú arcát, s úgy csókolja.*
|
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
