Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:41 - |
Lakók: Cornelia Tyler, Justin Tyler (nem tartózkodnak itt)
Ezt a szépen berendezett szobát csak ők birtokolják. Ez itt az ő birodalmuk. Ágy, tükör, egy ablak, ami szép kilátást nyújt.. és az alap felszerelés is. |
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Elhúzza a száját, s elengedi a kutya pórázát.* - Akkor menny... *Megvonja vállait, s vissza botorkál az ágyhoz, s egy sóhajjal rádől. Karját arcához emeli, s úgy fekszik. Behunyja szemeit, másik kezével pedig Fensyt kezdi el simogatni.* - Ha akarsz, majd jössz... *Leengedi a kezét.*
|
*Megtorpan ugyan, de kezét nem fejti le a kilincsről. Nem is néz hátra, az ajtót fürkészi szemeivel.* - Nem volt semmi. *Vállat von, és a plafonra néz* ~Még én sem tudom, hogy mi volt..~ *Hátranéz válla felett, felsőtesttel félig vissza is fordul.* - Ugyan miért maradjak? Ez a lányok szállása amúgy is.. és biztos szeretnél egyedül lenni. Gondolkozni, szépítkezni, vagy egyéb női dolgot csináli *Legyintve visszanéz az ajtóra*
|
*Sóhajtva felül, s csuklóját kezdi tapogatni.* - Ne! Várj! *Felpattan a földről, s a fiú után nyúl.* - Ne menny! *Lehajtja a fejét. Fensy odasiet hozzá, amit meg is hall, kezébe veszi a pórázt. Alex felé húzza.* - Mi volt ez az előbb? *Kérdezi bizonytanalun, halkan.*
|
*Mélyen mereng, gondolatban teljesen másik bolygón jár. A lány szavaira összerezzenve tér vissza a valóságba, bizonytalanul lefonja ujjait a kezéről, és lefordul róla. Talpra áll és megvakargatja a tarkóját.* - Én most.. megyek.. majd még találkozunk.. *Az ajtó felé siet, s feltépi a kilincset.*
|
*Elhúzódik mellőle a fiú, így sóhajtva felül. Mikor megfogják a csuklóját megijed, s mikor lehúzzák felsikít.* - Héé!! *Nem tudja mi történik, de mikor a két kezét a föld felé nyomják, erősen tiltakozik. Félénken megszólal.* - Mit csinálsz?? Engedj el..
|
*Mikor a lány odabújik hozzá, meglepve ránéz, majd a földre, és lehunyja a szemeit.* ~Stella..~ *Mély levegőt vesz, kezét felemeli az ágyról, majd ökölbe szorítva visszaengedi.* ~Ne kísérts..~ *Feláll és leheveredik a földre, az ágy mellé, a hátára fekszik és összekulcsolja ujjait a hasán. Lentről néz fel a lányra. Megpróbálja megfogni a kezét, és lerántani, ha sikerült valószínűleg a lány ráesik, ez esetben szorosan magához öleli és átfordul vele úgy, hogy ő legyen felül, a csuklóit pedig a feje felett a földhöz szorítja. Némán, szótlanul nézi a lányt, de nem ereszti el.*
|
~Tenyérjóslás... értem.~ *Bólint egyet, s amint végighúzza a tenyerén az ujját elneveti magát.* - Csikis.. *Bólogat a szavakra.* - Van bizony! Hosszú? Na jó.. *Megvonja vállait.* - Egy barát... szerintem te vagy az, vagy leszel *Elmosolyodik, s mikor lehuppan mellé, odabújik hozzá, ha engedi.*
|
*Megfogja Stella kezét, és egy sóhajjal felhúzza. Mély levegőt vesz, lehunyja a szemeit, majd kinyitva őket szétnyitja a lány tenyerét, s ránéz.* - Nem hiszek az ilyenekben, de.. valahogy így kell tenyérjósolni.. várj csak, ez az élet..vagy az..? *Húzza végig két helyen is az ujját, ami talán csikis lehet a lánynak. Összeráncolja a homlokát.* - Hátö.. neked... van egy kutyád! *szaktudó hangon bólogat, és ismét a tenyérre néz* ..és, az életed hosszú lesz, mert van.. ~egyáltalán miért csinálom ezt? Hajj, na lássuk csak..~ van.. van egy barátod.. *Csúszik ki száján, és a lány arcára néz, majd elengedi a kezét.* - Vagy lesz.. a tenyérjóslás nem nekem való.. *Rázza meg a fejét, és lehuppan az ágy szélére.*
|
- Rendben *Bólint egyet, majd vár egy darabig. Időközben felkel Fensy, odabaktat hozzá egy simiért, majd vissza az asztal alá, s figyel. Mikor Alex visszajön elmosolyodik. A kérésre nyújtja a kezét.* ~Mit akarhat?~
|
- Köszönöm. Áh, ez semmiség, nincs szükségem a doktornőre.. *Von vállat, tép egy kicsit a kötszerből, a mosdóba vonul vele, bevizezi, a vállára csavarja s fogai segítségével meghúzza. Bólintva visszatolja az ágy alá az elsősegélydobozt, majd egy sóhajjal leül az ágy szélére, és óvatosan visszaveszi a felsőjét. A lányra nézve figyeli egy darabig, majd feláll és a kezét nyújtja neki.* - Add a kezed...
|
*Elhúzza száját a szavakra. A kijelentésre bólint, s lemászik az ágyról.* - Van, egy pillanat *Lehasal, s az ágy alatt kezd el kotorászni, végül kihőzza az elsősegélydobozt, a kezeibe veszi, sarkára ül, s feláll vele.* - Itt van *Vár, amíg el nem veszi a fiú, majd sóhajt.* - De ha gondolod, lemehetünk a gyengélkedőre is... *Lehajtja a fejét, s visszaül az ágyra, de csak a szélére.*
|
- Bennem? Én túl üres vagyok.. *Vonja meg a vállait, bár még maga sem tudja hogy viccel, vagy komolyan beszél-e. Sóhajtva a plafonra néz, majd vissza a lányra. Egy gondolat, ötlet támad fel benne, de türtőzteti magát. Még nem szabad.. kezét ökölbe szorítja, ezzel egy időben szisszenve a vállához kap.* ~A fenébe.. bizonyára megrántottam..~ - Stella, ha nem veszed zokon, ellátnám a vállam. *Nem vár választ, ahogy feláll lehámozza magáról a pulcsiját és lomhán az ágyra dobja.* - Van elsősegély csomagod? Nyugodj meg, csak kötszer kell a borogatáshoz..
|
*A fiú szavaira bólint, s ismét felül. Sóhajt egyet, s érzi, hogy figyelik, de nem zavarja. Mikor elé mászik Alex nem is érzékeli, de a szavait hallva elmosolyodik.* - Nem tudom, hogy mi... talán lehet, hogy zavar, hogy más vagyok mint a többi lány... *Megvonja vállait, s érzi, ahogy elmegy előle a fiú. Törökülésbe ül. Fensy ekkor fejezi be a kajálást, s elmegy szundítani egyet.* - Benned is van valami, de nem tudom, hogy mi az...
|
- Értem.. *A lány szavaira bólint, és a plafonra néz.* - Még.. senki sem akart megismerni.. *Elmereng egy rövid időre, majd egy sóhajjal a hátára dől. Megrázza a fejét.* - Mindegy.. a múltamat ne boj/lygassuk.. nem szükséges ahhoz, hogy megismerj. *Felül és elmerül a lány figyelésében, amit egy idő után észre is vehet. Nem zavartatja magát, elmélyülten fürkészi az arcát, majd odamászik hozzá, szorosan elé, egyik kezével a térdébe kapaszkodik.* - Tudod.. elég furcsa lány vagy.. árad belőled valami.. ami hatással van rám.. és amit nem tudok hova tenni.. *Oldalra dönti a fejét, majd visszamászik a helyére*
|
*A kérdést hallva elmosolyodik, s tovább hallgatja.* - Azért, mert meg szeretnélek ismerni.. meghogy *sóhajt* végre legyen egy jó barátom. *Megvonja vállait, hátrébb csusszan, felhúzza lábait, s átkarolja.* - Nekem nem számít, hogy milyen vagy... *Elmosolyodva a plfaon felé fordítja a fejét, s eldől oldalra.*
|
- Mert nem látom értelmét a mesélésnek.. és mint mondtam, nem akarom, hogy sajnálj. *Felhúzza az egyik sarkát, és a kutyára néz, ahogy eszik.* - Megvédem magam az orra eséstől.. ha nem bízom meg senkiben, akkor nem tudnak átvágni. Ez logikus, nem? *Von vállat, és egy sóhajjal leül Stella mellé hagyva egy kis rést közöttük. A földre néz, majd térdeire dől.* - És te? Te miért szeretnél a múltamról beszélni? Vagy a sajátodról? Miért bízol meg bennem? Hisz csak egy koszos utcakölyök vagyok.. *Kihúzza magát és a pulcsija gallérjába szagol, majd a plafonra néz* - Jó, koszos már nem...
|
*Az ajtó zárva van, így előveszi a kulcsot, nehezen, de eletalál a zárba, s kinyitja. Mikor földet ér, sóhajt egyet, s egy idő után visszaszerzi egyensúlyát. Kiveszi a kulcsot a zárból. Fensy besurran Alex lába mellett, s az asztalhoz szalad, majd a hűtőhöz. Alex szavait hallva sóhajt.* - Értem... és... ha szabad megtudnom, miért nem szeretnél a múltadról beszélni? *Kérdezi, miközben a hűtőhöz vánszorog.* - Én nem akarok semmi rosszat, hidd el... *Mondja félhangosan, s kinyitja a hűtőt. Tapogatózva megtalálja a konzervet, lehúza a tetejét, belöki a hűtő ajtaját. Megtalálja az asztalon Fensy tálját, beleönti a konzerv tartalmát, s leteszi a földre. A dobozt leteszi az asztalra, s ott hagyja. Fensy rögvest ott terem az ételnél, s felnéz gazdájára.* - Tiéd *Mondja kedvesen, mire az eb enni kezd mohón. Ő el lesz egy darabig. Az ágyhoz lépked, néha megbotlik, de talpon marad. Leül.* - Ülj le te is, Alex *Megpaskolja maga mellett az ágyat, várva, hogy leüljön mellé a fiú.*
|
~16..16..16..~ *Az ajtót meglátva felcsillannak a szemei, ha nyitva van akkor a térdét felhúzva a lábával nyitja ki, ha zárva akkor megvárja hogy Stella előkeresse a kulcsot. A könyökével belöki az ajtót, és leteszi a földre a lányt. A vállait fogja, amíg vissza nem szerzi az egyensúlyát, és amint látja hogy megáll a lábán, már el is engedi, és gondoskodik az ajtó becsukásáról. Körbenéz a szobában, és karba tett kezekkel az ajtónak dől.* - Nekem nincs testvérem. Legalábbis akiről tudnék... *Teszi hozzá halkan, félrefordított fejjel.*
|
*Édesdeden alszik, mint egy csecsemő, hisz a hajnalba nyúló kakaóparti után kissé kevés ideje volt már aludni. Így hát megragadta az alkalmat, berakta MP3ját a füleibe, és a zene lassan álomba ringatta. Nem olyan édes álom köszöntött rá mégsem. Az ég borús volt, egy hajszál tartotta vissza az időjárást attól, hogy elkezdjen zuhogni. Ő az úttesten állt, körülötte egy élő lélek sem. Csak ő, meg az autó. Mozdulni akart, de teste nem engedelmeskedett agya parancsainak, csak állt, és nézte ahogy közeledik, közeledik, közeledik... Zihálva ül fel, a takarója a földre zuhan, a régen lejárt MP3at kirántva füléből dobja az éjjeliszekrényre. Félretűr egy tincset az arcából, s hajába markolva térdeire könyököl. Lehunyja a szemeit.* ~Csak egy álom.. ilyen kalandom is régen volt..~ *Ahogy felkapja fejét, már mosolyog. Az ablakhoz lépve nézi egy ideig a tájat, majd ásítva visszadől az ágyára, s ismét elalszik.*
|
- Tényleg semmiség! *Hadarja zavartan, amint nővére magához öleli. Az ötletre fürgén bólogat, széles mosollyal, s mikor sürgetőn az ajtó felé tolják, felkapja az asztalról sapkáját. A fejére húzza, megigazgatja, majd kiszalad. Eszébe jut valami, visszalép és füttyent egyet* - Lily, Izzy! Őket itt ne hagyjuk.. *Mosolyog fel a lányra, a karjaiba veszi a kutyáját, és már szalad is a folyosón.*
|
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|