|
Témaindító hozzászólás
|
2007.11.27. 19:15 - |
| A háló legnagyobb felszerelése a hatalmas, puha franciaágy. Ez Viktor és Corni kis fészke, itt nem is nagyon tanácsos zavarni őket.. itt pihenik ki a nap fáradalmait. Az ágy mindkét oldalán van egy-egy éjjeliszekrény, valamin egy nagyobb szekrény is a ruháknak. Az ággyal szemben egy nagy házimozirendszer helyezkedik el. Corni ágytérfele felett a fal tele van róluk készült, közös képekkel, valamint az íróasztal fala is romantikázik. Az asztal szélén egy kis magnó található, de a szoba leginkább a meghittségre szolgál. |
[316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
*Sam hangjára felnéz, de mivel Issei válaszol vállat von. A kérdésre ismét felnéz, és összehúzza szemeit. Igen, az lesz a legjobb, ha mégegyszer átgondolja. Húzza el a száját, ahogy az ajtó kinyílik sietve feláll. Leporolgatja a ruháját és úgy hallgatja a dokit. Erről eszébe jutnak Justin szavai.. elhúzza a száját és bólint.*
- Köszönjük doktorúr.. viszont látásra!
*Néz utána, majd megcsóválja a fejét. Justinra pillant, majd egy sóhajjal bemegy a szobába. Cornihoz ballagva végigméri. Elgondolkodik, majd magára erőltet egy mosolyt, hogy leplezze az előbbi kis incidenst Jussal. De le is fagy az arcáról. Eltöpreng.*
- Jó hosszú az a lista..
*Jegyzi meg, majd halványan elmosolyodik.*
- Mindegy.. megoldjuk. Kérsz valamit?
*Kíváncsian fürkészi egy ideig, majd elnéz az ajtó felé.*
|
- Úgy látom.. *nyílik ki az ajtó, és dünnyögve kilép rajta az orvos* Cornelia egy cseppet sem változott..
*Futja végig a km hosszúságú listát. Corni, a listaírás császárnője ^^ körbenéz, de mivel egyelőre Isseiék vannak talpon, nekik nyújtja. A házimunkák, némi használati utasítással, jobban mondva agyonbonyolított és teljesen leszigorított parancsokkal. Az orvos körbenéz, és ha mindenki figyel, kedves mosollyal, szelíden belekezd.*
- Nem kell aggódni, mostmár jól van. Kicsit túlerőltette magát és a szervezetét.. kialvatlanság, étvágytalanság, kevés folyadék, megerőltető munkák, stressz.. gyógyszert erre nem tudok felírni, a legjobb gyógyszer a pihenés! Én szigorúan ágyhoz kötöm a mai napra, a többi napot már Önök szabályozzák
*Biccenti meg a fejét és elindul, majd megtorpanva felemeli a mutatóujját, és visszafordul*
- Oh, ha lehet ne nagyon zaklassák, had pihenjen! Ha bármi gond van.. *pillant Justinra, ujjaival telefont formál és a füléhez emeli, majd int* Viszont látásra! Kitalálok
*Ha nincs ellenvetés, akkor elballag a táskájával*
|
*Szájhúzva ácsorog, jobban mondva duzzog. Ahogy Sam felbukkan elmosolyodik, a kérdésére ez leolvad róla. Lepillant mindkét fancsali srácra, és egy sóhajjal átveszi inkább a válaszadás jogát.*
- Annyit tok' hogy Cornelia rosszul lett.. egy pasas bent van nála, és vizsgálja
*Bök az ajtóra, és egy sóhajjal el is néz arra. Kijöhetne már.. műtik vagy mi?? Visszanéz Samre, és kicsit kíváncsibb mosollyal végigméri. Kihúzza magát*
- De ne izgulj, Samy, majd mi kézbe vesszük a dolgokat! Igaz? *néz vidám vigyorral a két fiúra, de el is fintorodik* Hát.. ezt átgondolom mégegyszer..
|
*Mivel elég nagy volt idekint a hangzavar, így kijött, hogy megnézze min vitáznak éppen, vagy ki mit csinál, ami ilyen hangos. A három jómadarat meglátva összehúzza szemeit.*
- Hát ti? El vagytok kenődve..
*Néz Isseire, majd a fejét megcsóválva az ajtóra.*
- Liával történt valami?
*Néz kíváncsian végig a társaságon, választ várva. Karbateszi kezeit és sóhajt egyet. Mindegy, nem siet.. a tanulás megvárja..*
|
*Justin halk szavait meghallja, így ránéz, de nem mond semmit. Félrefordítja a fejét és elkezd gondolkodni. Igaza volt az előbb a fiúnak, mégsem kellett volna így a fejéhez vágni.. megcsóválja a fejét és lerogy a falhoz. Felhúzza egyik lábát, másikat pedig kinyújtja. Alkarját a felhúzott lábára fekteti és sóhajt egyet. Elgondolkodik, majd a fejét megrázva az ajtóra mered.*
~Jöhetne már a doki.. nem bírok tovább várni.~
*Néz vissza maga elé, majd elhúzza a száját. Rádől a lábára és lehunyja szemeit.*
|
*Viktorra néz, majd szájhúzva vissza a kölyökre. Vesz egy mély levegőt, és lehunyja a szemeit. Oké.. csigavér.. csak higgadtan.. felsóhajt, majd rábólint. Nem öli meg. Még.. a falhoz húzódva nekidől, Justin halk szavait nem hallja meg. Egyrészt mert süket, másrészt mert nem is érdekli, mit dörmög. Elkezd fel-alá járkálni türelmetlenségében, és méltatlankodva hol az ajtóra, hol Justinra néz. Mindkettőnek sikerült felheccelnie..*
|
*Mivel nem hall semmit, ellép az ajtótól, és a falnak dőlve leül. Felhúzza a térdeit, s átkarolja őket a karjaival, fejét pedig rájuk hajtja. Így ül jóideig, némán, majd lassan felemeli a fejét. Kiszemel egy pontot a földön, és azt kezdi el kitartóan nézni.*
- Én csak nem akarom elveszíteni..
*Dünnyögi olyan halkan, hogy lehet meg se hallják. Frencin sincs itt.. szuper.. visszahajtja a fejét a karjaira, de mostmár egy árva szót sem szól, és abszolút meg se moccan.*
|
*Meglepetten néz Justinra, és végighallgatja a szavait. Elhúzza a száját és az ajtóra néz, majd vissza a fiúra. Mondana valamit, mivel most mérges is egyben, de el is van keseredve. Isseit meglátva megcsóválja a fejét és elkapva a vállait visszahúzza.*
- Hagyd! *emeli meg a hangját, majd halkabban teszi hozzá* Aggódik...
*Engedi el a fiút és megcsóvűlva a fejét a falhoz ballag. Nekidönti a homlokát és lehunyja szemeit. Ez így nem lesz jó. Felnéz, majd kicsit mérgesebben Justinra és nyitja is a száját, hogy jól kiossza, de nem.. megrázza a fejét és hátát a falnak döntve karbateszi kezeit. Lefagy arcáról minden érzelem és üveges tekintettel mered a semmibe.*
|
*Ahogy Viktor is odajön, idétlenül ránéz. He? Mi ez a papolás a békéről? Na mindegy, a további szavakra helyesel. Igaza van. Justin kiakadására viszont eltátja a száját. Hé, hé hé hé! Utána néz még mindig ledöbbenve. Na majd ő megmutatja ki a megértő..!! Te kis..!! Értelmet ver abba a lapos fejébe!! Vicsorogva ki is lép Justin után, de remélhetőleg Viktor lefogja.*
|
*Issei észosztására összeszorítja a fogait, ahogy elengedi félrelöki a kezét. Félrenéz, amint Viktor is odajön rápillant, a szavaira teljes felháborodással szusszan egyet.*
- Nem sajnáltatom magam! A nővérem odabent fekszik!! *mutat mérgesen az ajtóra, majd széttárja a karjait* 14 éve minden napomat vele töltöm, nálam jobban senki sem ismeri! Azért gürizik minden nap, hogy nekünk jó legyen.. még magával sem foglalkozik, és ez a vége! *mutat ismét az ajtóra, és mérgesen visszafordul Issei és Viktor felé* Ezek után legyetek olyan megértőek..
*Kerüli ki őket, és az ajtóhoz lépve nekidől, fülel*
|
*A válaszra elhúzza a száját és feláll. Issei akciójára felnéz, majd megcsóválja a fejét. Viktor kiosztására Justinra figyel, majd hátrébb lépked.*
- Jó, ha valaki engem keresne, amit nagyon kétlek, akkor a szobámban leszek.
*Fordul meg és választ nem várva indul el. Megszaporázza lépteit és ha senki nem állítja meg, akkor mostmár tényleg eltűnik. Neki ez már sok.. főleg Jus. Ilyenkor nem érti, miért.. ááh*
|
*Frencin és Jus szóváltására összehúzza szemeit és mondana is valamit, de Issei keményebb módszerekhez folyamodik. Megrázza a fejét.*
- Az erőszak nem megoldás.. és itt nem lesz semmilyen erőszak!
*Néz szúrósan Isseire, de el is engedi. Helyes. Justinra néz, és közelebb lépked hozzá. Lenéz rá.*
- Abban viszont Isseinek igaza van, hogyha bajofód van, mondd el, ha meg nincs, akkor ne sajnáltasd magad. Ha meg olyan problémád van, amiről nem akarod, hogy más is tudjon, legalább jól titkold!
*Sóhajt egyet és visszalépked a falhoz. Elnéz az ajtó felé, végül vissza Justinra.*
- A nővéred pedig rendbe fog jönni.
*Figyeli a fiút, majd félrenéz.*
|
*Csak bámul ki a fejéből üres tekintettel. Justin hangját meghallva ránéz, a kijelentésére összehúzza a szemeit. Na jól van.. nagyon kivételesen nem érdekli, hogy Viktor és Frencin is jelen van, a kölyökhöz lépve elkapja a nyakánál a ruhát és a falnak tolva felhúzza. Ökle a magasba lendül, majd meg is áll, és egy sóhajjal leengedi a kezét.*
- Öregem, mekkora nyápic vagy. Még megütni sincs szívem, hogy észhez térj.. ha bajod van, nyögd ki. Ha nincs bajod, akkor ne sajnáltasd magad!
*Nyomja kicsit a falhoz a fiút, de aztán el is engedi a ruháját, és hátrébb lépve kilazítja az ujjait*
|
*Lehunyja a szemeit, majd az ajtót kezdi el szugerálni. Most haragszik.. mindenkire. Viktorra, Cornira, az orvosra, Isseire, de ugyanúgy a többiekre, és önmagára is. Ahogy a lány letérdel mellé ránéz, majd elbizonytalanodva a földre.*
- A nővérem.. *félrefordítja a fejét, és sóhajt* Áh, ezt egyikőtök sem értheti
|
*Ahogy kilép, márris jön Justin. Már pár lépéssel van az ajtótól, így nem veszi észre. Megfordul, de a fiút látva összehúzza szemeit. MI lehet a baj? Isseire nem figyel, se Viktorra, odalépked a fiúhoz és leguggol mellé.*
- Mi a baj?
*Néz rá kíváncsi, majd aggódó tekintettel és leül mellé a földre.*
|
*Frencinék után néz, majd Cornira. A dokit meglátva sóhajt és biccent. Kezet fog vele és még visszanéz szerelmére. Végigméri, majd sietve kimegy a szobából. Bezárja az ajtót és nekidől. Justint meglátva oldalra dönti a fejét.*
~Biztos szerelmi bánat.. megint.~
*Húzza össze szemeit, majd inkább a falhoz oldalaz. Zsebredugja kezeit és néha aggódva az ajtóra néz.*
|
*Viktor feltevésére felnéz rá, majd a fiatalokra. Ahaaaj.. a kérdésére megrázza a fejét.*
- Semmit, köszönöm.. inkább menj te is, készüljetek fel holnapra! *néz szigorúan a csapat többi tagjára, de Frencin szavaira felenged, s elmosolyodik* Köszönöm szépen, nagyon kedves tőled
*A páros után néz egy bizonytalan mosollyal. Naa, ne hagyják egyedül :S de a dokit meglátva fel is kapja a fejét, és Viktorra néz. Biccent neki, hogy menjen csak, az orvos pedig leteszi az ajtó mellé a táskáját.*
- Szép napot, Cornelia! Fiatalember
*Nyújtja a kezét Viktornak ha arra jár, és egy rövid, de határozott kézfogás után Corni ágyához lépked. A lány nyüsszen egyet.*
- Csókolom, Rudolf (ez ugrott be először xDxD) bácsi..
*Süti le a szemeit, és zavartan elkezdi piszkálni a takaró csücskét. Ha Viktor kiment, akkor megkezdődik a hosszas, néma vizsgálat és halk beszélgetés.*
|
- Kicsit zakkant szegény
*Vált át az idétlen pillantása sokattudóvá Justint nézve, és betolja a dokit a szobába. Azért végigméri Cornit, de nem akar zavarni, így ki is szívódik a szobából. Becsukja az ajtót, bár valószínűleg Viktor is ki lesz kergetve. Justin felé fordul, csípőre teszi a kezeit és végigméri. Rosszallón összehúzza a szemöldökeit, de inkább nem mond semmit. Odébb ballag, és nekidől a falnak. Ő megvárja a dokit..*
|
*Hátrébb lép, de nővérét látva el is húzza a száját. Lehajtja a fejét, Viktor szavaira felnéz, majd visszapillant a nővérére. Frencin felé fordul és mondana valamit, de be is csukja az arcát. Kicsit ijesztőbb árnyalatot vesz fel.. kiballag a lány után, de szemben a falnál meg is áll. Nekidönti a homlokát, s ökleit a feje mellé támasztja a falnak. Áll így egy kicsit, majd ráver egyet a falra ököllel.*
- A fenébe..
*Dünnyögi halkan, tincsei elsötétítik, s némileg takarják is az arcát. Beleüt mégegyet, majd mégegyet a falba, végül minden szavához kapcsol egy ütést, és egyre lejjebb csúszik.*
- A fenébe.. a fenébe.. a fenébe.. a fenébe! A fenébe!!!
*Rogy le a térdeire, és még csap néhányat a falra, majd lassan lecsúsztatja a kezét. Elszakad a homloka is a faltól, s a vállát nekidöntve leül. Fejét hátradönti, lábait pedig kinyújtja, és felsóhajt.*
|
*A válaszra leengedi kezeit és sóhajt egyet. Ahogy megérinti valaki a vállát hátranéz, majd sietve eláll az útból. Elgondolkodva figyeli a "családot", majd elhúzza a száját. Viktor szavaira bólint egyet és hátrébb lép.*
- Akkor.. ha valamire szükséged van, Lia.. szólj nyugodtan
*Mosolyodik el, majd ha nincs ellenvetés, akkor megfordulva leindul az alsó szintre.*
|
[316-297] [296-277] [276-257] [256-237] [236-217] [216-197] [196-177] [176-157] [156-137] [136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
