|
Témaindító hozzászólás
|
2007.07.16. 14:12 - |
Sűrű, félelmetes hely, tele nagy fákkal. A vadak is csak éjszaka jönnek elő rejtekhelyükből, ezért jó, ha valami fedezéket keresünk magunkat... |
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
*Mikor két ujj kerül a szájára felnéz. A szavakat hallva félrenéz, szusszan egyet.*
- Mások előtt is ezt fogod mondani?
*Vágja rá elég morcosan, s sóhajt egyet. A halk szavakra bólint egyet. Mikor elszakad tőle a lány karbateszi kezeit. A kérdésre Chrisre néz gyanakvón.*
~Na vajon most mit talál ki, hogy bent alhasson?!~
*Dobol a karján, s közben még a lábával is dobbant párat. Kicsit ideges... Chris szavaira nyitná a száját, hogy mondjon valamit, de visszafogja magát.*
~Méghogy ő védene meg a vadűllatoktól? Jajj már.. ne etessen ezzel.~
- Persze, nem is aggódunk! Gyere Corni!
*Átkarolja a vállát, s megpróbálja a sátor felé húzni, de ez valószínűleg nem jön össze... sajnálatos módon... :'(*
|
*Viktort meglátva elvigyorodik, és biccent neki.*
- Szeevaasz, hát milyen régen láttalak!
*Vigyorog rá, ekkor érzi meg Corni cipőjét a sípcsontjában. Felszisszenve kap oda, de legyint is, hogy semmiség. A párocska turbékolására összehúzza a szemeit, egyik keze ökölbe szorul de a kérdésre rögtön fel is enged.*
- Óóó jó lesz nekem a szabad ég alatt.. nem hoztam hálózsákot, de nem kell aggódnod miattam!
*Ha tudja, megfogja Corni két kezét és mélyen a szemeibe néz angyali mosollyal*
- Ne aggódj, nem foglak zavarni titeket! Leheveredek ide, maximum gyújtok egy kis tüzet és elleszek reggelig.. a vadállatoktól és megvédelek titeket, úgyhogy ne aggódj miattam!
*Bólogat fürgén, s Viktorra sandít*
|
*Ahogy valaki átöleli hátulról valóban sikítana, de befogják a száját. A hangot hallva sóhajtva lehunyja szemeit, bár a könyöke kis híján meglendült.. ahogy Chris maga felé fordítja, megereszt egy mosolyt.*
- Chris, micsoda.... meglepetés....
~Honnan tudtam, hogy őt fogják utánunk küldeni?~
*Sóhajt egyet, a csókra kidüllednek szemei, egy ideig nézi a fiú közeledő arcát, ekkor fogja kézen valaki hátulról. A hirtelen sokk hatására lába meglendül, s bizonyára betalál Chris sípcsontjába, na de Viktor is kap egy meglendülő kezet, bár még időben rájön hogy nem elrabolni akarját.. sóhajtva leereszti a karját.*
- Ti arra pályáztok hogy idegösszeomlást kapjak.
*Megcsóválja a fejét, bár mosolyog. Átkarolja Viktor derekát, s fejét a mellkasának dönti, a csók kísérletre két ujját a fiú ajkaira nyomja.*
- Csak ne olyan hevesen... főleg ne a vendégünk előtt.
*Néz ki oldalra, de lábujjhegyre emelkedve Viktor füléhez hajol.*
- Kérlek..
*Nem mond többet, bájmosolyt erőltet magára, és elszakadva a fiútól Chrishez lép.*
- És mondd csak.. hol fogsz aludni?
*Teszi fel bizonytalanul, s kissé reménykedve a kérdést. Ő nem szeretne osztozkodni, de ha Justinékhoz kerül be, köhm....*
|
*Nem alszik el, nem tud valamitől. Mikor Corni kimászik sóhajtva utána néz, a zajokat hallva lassan ő is kimászik.*
- Corni? Minden rendben?
*Kérdezi, miközben felegyenesedik. Meglátja Christ, s közelebb megy. Mikor a fiú egy csókot akar adni Corninak ökölbeszorul egyik keze. Megfogja Corni kezét, s ha hagyja, odahúzza magához, majd a fiúra néz.*
- Nagyon örülök, hogy itt vagy............
*Néz morcosan oldalra, s megcsókolja Cornit. Csak azért is!*
|
*Halkan oson a lány mögé, táskáját lerakja a lábaihoz, s egy hirtelen mozdulattal mögé lép, ha tudja átkarolja a hasát s másik kezével befogja a száját. Állát a vállának támasztja, és egy mosollyal a füleibe suttog. Hisz nem bántani akarja, csak a sikításával nem szeretné felverni a többieket..*
- Meglepetés..
*Megvárja, míg a lány megnyugszik, és ha már meggyőződött róla, hogy nem fog sikítani, elengedve szembefordítja magával.*
- Szia kicsim. Megjöttem!
*Vigyorog idétlen arcot vágva, és a lány ajkaihoz hajol egy csókra.*
|
*Elmosolyodik a fiú szavait hallva, s lehunyt szemekkel idézi fel magában újra meg újra. Ahogy a karjaiba veszi átkarolja a nyakát. A sátorba éve átöltözni sincs kedve, jóleső érzéssel bújik oda Viktorhoz, a csókot lehunyt szemmel viszonozza.*
- Szép álmokat!
*Mély levegőt vesz, s ő is lehunyja a szemeit. Már épp elaludna, mikor furcsa érzése születik, s kint is feltámad a szél. Összehúzza a szemeit, óvatosan feltápászkodik és halkan kimászik a sátor elé. Hunyorogva néz körbe, a heves széllökésektől megtántorodik, de terpeszbe támasztva lábait állva marad. Az árnyakat fürkészi*
- Jus?
*Kérdez rá bizonytalanul, a sötétséget kémlelve, s a neszeket hallgatva.*
|
*A szavakra mély levegőt vesz, s elmosolyodik.*
- Én is veled szeretnék lenni.. szerintem ennyi elég hozzá.
*A lányra sandít, s a csillagokra néz. A karjaiba veszi, s feláll vele. Besétál a sátorba, s lefekteti a helyére. Oldalra billentett fejjel néz rá, majd behúzza a sátort, s lefekszik mellé. Odahúzza magához a lányt.*
- Jó éjt!
*Egy csókot nyom ajkaira, s behunyja szemeit, lassan elalszik, ha a lány engedi.*
|
*Meglepi, hogy Viktor kézen fogja, de engedelmesen megy utána, és egy apró mosollyal az ölébe ül. Mély levegőt vesz, a kérdésre felnéz a csillagokra.*
- Nem tudom.. nem tudom mi lesz.. én csak azt tudom hogy veled szeretnék lenni.. nem bírok elszakadni tőled..
*Fejét Viktor vállára hajtja, és lehunyja a szemeit.*
- Te mit gondolsz?
|
*Nézi Frencint az ölében, s elmosolyodva oldalra dönti a fejét. Justinra néz.*
- Psszt!
*Inti le, majd visszanéz Frencinre. A karjaiba veszi, feláll vele, s elindul a sátor felé, de előre engedi Corniékat. Ha bementek, akkor beviszi a kislányt, lefekteti a helyére, s betakarja egy lepedővel. S kilép a sátorból, behúzza a cipzárt, s Cornira néz. Megfogja a kezét, s a fatönkökhöz húzza gyengéden. Leül az egyikre, majd az ölébe húzza a lányt is. Mélyen a szemeibe néz.*
- És most? Mi lesz kettőnkel.. együtt leszünk?
*Kérdezi, s le nem veszi a lányról a tekintetét.*
|
- Dehogy éneklek!
*Háborodik fel, s mikor öccse Frencinhez szól, elmosolyodva megpaskolja a hasát.*
- Tss, alszik, te vakegér..
*Meghatódott mosollyal figyeli a lányt Viktor ölében, s sóhajtva feláll. Nyögve karjaiba kapja öccsét akármennyire is ellenkezik.*
- Rád is vár az alvás, tökmag.. mennyit nőttél, jhajj.. na gyerünk befelé, nincs se 5,4, 3, 2, 1 perc! Most!
*Cipeli be a sátrába, s lassan kilép*
|
*Feláll és széles mosollyal lehuppan nővére ölébe. Megfogja a kezeit, amellyel Corni őt tartja, és sóhajt egyet.*
- Énekelj valamiiit! Az MP3addal a füledben is folyton énekelsz. Kápráztass el minket!
*Néz kérlelőn hátra testvérére, majd Frencinre*
- Tényleg jól énekel, csak azokat a nyálszámokat..fúáájj..
|
*Mélyen maga elé mered, s a holdfényt figyeli, ahogy a földet süti. Ekkor lát meg egy árnyékot, Justinét. Felnéz rá, majd egy sóhajjal vissza. Viktorra emeli tekintetét, s mikor leül, feláll, odasétál hozzá, s ha hagyja, az ölébe ül, s átöleli. A vállára hajtja a fejét, s elnyom egy ásítást. Lassan lehunyja szemeit, amit az alvás követ.*
|
*Justin szavaira félrenéz.*
- Na ja.. nem kell ide már senki sem
*Mély levegőt vesz. Cornit figyelve leül egy másik fatönkre, s körbenéz. A térdeire csap, s feláll.*
- Összepakolok..
*Egy sóhajjal körbemegy a táborhelyen, s mindenhonnan felvesz egy hozzá tartozó ruhadarabot, s mindet össze is szedi. Bemászik vele a sátorba, s szépen lepakolja a helyére. Kimászik, nyújtózik egyet, s az égre meredve a fatönkhöz sétál, s leül rá. Cornira mered hosszan, de észbekapva félrefordítja a fejét.*
~Mostmár tényleg nem tudom, hogy mi van..~
|
*Viktor nem fogja meg a kezét, s lehajtja a fejét, de úgy dönt nem szívja mellre.. magára erőltet egy mosolyt, és úgy néz fel. Hallja Viktor szavait és Justin reagálását, de már a sátrában turkál, s úgy szól ki.*
- Ne legyetek ilyen pesszimisták.. minél többen vagyunk, annál jobb!
*Mosolyogva öccse vállára teszi a kezét és jelez neki hogy álljon fel, ha megtette leül a helyére és az ölébe veszi. Átkarolja Justin derekát, ujjaival a hasán dobolva hintáztatja a térdén.*
- Amúgy is, legalább segít nektek pakolni..
*Kacsint a többiekre egy sóhajjal*
|
*Frencin szavaira nem mond semmit, csak Viktorékhoz szalad. A kijelentést hallva sóhajt.*
- Vajon milyen zöldfülüt aggat a nyakunkba? Frencinnel semmi bajom, de miért kell mindenkit hozzánk zavarni?
*Csóválja a fejét, s leül Frencinhez egy fatönkre.*
|
*Justin szavaira bólint egyet, s feláll. Ám a kiegészítésre összehúzza szemeit.*
- Héé!! Marha kedves vagy, mondhatom..
*Karbateszi kezeit, s elnéz Viktorék felé. Merengésbe fog, s lassan a fatönkökhöz sétál, s leül az egyikre.*
|
*Bólint egyet, de mikor meg akarja fogni a lány a kezét elhúzza. A lányra mered, s elindul utána.*
~Mostmár végképp nem tudom, hogy mit higgyek.~
*Megcsörren e telefon, s rögtön megtorpan, kiveszi zsebéből a telefont, s felveszi.*
- Viktor Medison! Mi?? Kicsoda? Hát..jó.. itt vagyunk az erdő szélén. Rendben. Viszhall!
*Lecsapja a telefont, s Cornira mered egy keserű sóhajjal.*
- Társaságunk lesz... még ma este idejön valaki. Nem mondta az igazgató, hogy ki, csak azt, hogy jön..
*Elnéz oldalra, majd egy sóhajjal az égre.*
|
- Persze, én sem akartam ekkorát vitázni..
*Biccenti oldalra a fejét, a csókra meglepődik, de egy mosollyal viszonozza. Viktor szemeibe néz egy hosszú pillanatra, majd a sátrak felé fordul. Ha a fiú hagyja, megfogja a kezét, és elindul a sátrak felé. Mereng.*
|
*Szorosan ölelgeti Frencint, és csak lassan engedi el. Egy puszit is adna neki, de az már sérti az önbecsülését. Azt még ki kell érdemelni, bizony.. sóhajt egyet, és felállva az ölelkező páros felé integet. Lenéz a lányra.*
- Lilyvel összeszedjük a cuccaimat, van egy olyan érzésem hogy Lia visszaszívja az alvásrendváltoztatásával kapcsolatos javaslatát. Úgyhogy ha nem bánod, visszaköltözünk a sátrunkba.
*Mosolyog vidáman és fülig érő vigyorral elindul, de gyorsan meg is áll, és töprengve az égre néz.*
- Bár ha nem, akkor kint alszol.. nekem mindegy
*Von vállat és jókedvű dúdolgatással a sátorhoz szaladva elkezdi szedegetni a cuccait.*
|
*Mikor Justin felpattan felnéz rá, a kijelentésre értetlen arcot vágva elhúzza a száját.*
~Nem érti..~
*Mikor visszarogy mellé, s elkezdi szorongatni meglepődik, de nem szól semmit.*
|
[197-178] [177-158] [157-138] [137-118] [117-98] [97-78] [77-58] [57-38] [37-18] [17-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
