|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:44 - |
Nagy fa, aminek az ágai árnyékot nyújtanak meleg nyári napokon. |
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
*Hosszana fiú szemeibe néz, majd elengedi. A szavakat hallva összeszorítja fogait, s a kérdést elengedve füle mellet hallgatja tovább. A szavakat hallva lenéz a földre, s megmozgatja ujjait. A kérdésre már ütni készül, de a fiú ellép előle, így le is engedi a kezét. A szavait hallva mély levegőt vesz.*
- Jól érzed..
*Fordítja félre a fejét, majd fel is kapja. Ezt azért nem hagyja annyiban.. túl sokat tűrt, régebben ekkor már verekedtek.. a fiú után lép, elkapja a ruháját a myakánál, s visszahúzza.*
- Állj csak meg! Túl sokat tűrtem! Elegem van a beszólásaidból!
*Meglendül ökle a foú arca felé, tiszta erőből. De rögtön el is engedi, s levegőért kapkodva néz le a földre, majd fel/le Chrisre.*
|
*Gúnyos mosollyal hallgatja a fiú szavait. Ugyan meglepi, hogy nem üt, de örül hogy legalább kicsit sikerül felbosszantani. Ahogy maga felé fordítja, és az orra alá vág pár szót, elhúzza a száját. Lenéző pillantást vet a fiú kezére, és ha még nem engedte volna el a vállát, ő tolja el.*
- Ugyan miért tenném? Egy igazi férfi harcol a lányokért. Te nem ezt tennéd a helyemben?
*Dönti oldalra a fejét teljesen nyugodt hangon, és a kastélyra néz, majd vissza Viktorra.*
- Mit parázol? Ha téged szeret úgysincs semmi esélyem, ha meg nem akkor nyugodtan nyomulhatok, nem?
*Kacsint rá, egy sóhajjal megigazgatja a felsőjét és tovább indul.*
- De ne aggódj. Úgy érzem nincs túl sok esélyem.. hát, ez van
*Hogy most ezt elismerésnek, bóknak, beszólásnak vagy egy egyszerű kijelentésnek szánta-e, az rejtély, de tuti hogy nem fog több hasonlót mondani a közeljövőben.*
|
*A fiú után néz, s már indulna ő is valamerre, mikor megszólal. Megtorpan, s maga elé mered, majd ökölbeszorulnak kezei.*
- Nem vagyok gyáva. És a múltat nem én terveztem úgy, ahogy volt, hanem a szüleim akarták,h ogy elköltözzünk, én ott akartam maradni Cornival, de nem engedték. Nem az én hibám.
*Hangsúlyoz ki minden szót, a következő szavakra a fiú felé fordul, s végiméri.*
- Az egy dolog. Meghallgatod őket, aztán semmit sem teszel. Ez marha nagy segítség, mondhatom!? A barátnőmnek szémítottál az elején, láttam rajta. Mindig emlegetett, de ez a kép már megváltozott. *az utolsó két szót hallva, kezei megrándulnak* Te vagy a felesleges fél!
*A fiú után lép, s ha tudja megfogja a két vállát, maga elé fordítja. Mélyen a szemeibe néz.*
- Tartsd távol magad tőle! Ezt nem mondom kétszer!
|
*Eszébe jut valami, így megtorpan, de nem néz hátra, csak pár perc töprengés után. Válla felett mered Viktorra, összehúzott szemekkel.*
- Azt nem értem, hogy hogy lehetsz ilyen naív... attól hogy összejöttetek, szerinted változik a tény miszerint te vagy a hibás mindenért? Ezt nem mosod le magadról, de kár hogy még nem jött rá senki, milyen gyáva alak is vagy..
*Csóválja meg a fejét, és az égre néz töprengve.*
- Kettőnk közül te vagy itt a felesleges. Szerinted ki támogat ebben a suliban minden lelkileg sérült embert? Jó, az igaz hogy ha beszólnak akkor ütök, de ez magán ügy. Attól még igenis a barátnőd mellett álltam, és amíg nem voltál itt remekül megvoltunk. Úgyhogy szerintem nem én, hanem te vagy a felesleges
*Vonja meg vállait, és egy sóhajjal tovább indul a kastély felé.*
|
*A szavakat hallva szusszan egyet, s lenéz a földre. Most nem kapja fel a vizet.. A következő szavakra felkapja a fejét. Az utolsó kijelentésre elneveti magát, de le is csitítja. Végigméri a fiút.*
- Elég fura lennél, ha virágot locsolnál.. de te tudod.
*Von vállait, s a fiú után néz.*
~Furcsa.. nem verekedtünk és még rendesen be sem szólt. Mi történt vele?~
|
*A fiú kijelentésre felkapja, majd megrázza a fejét, és szájhúzva sóhajt egyet.*
- Ne hidd. Mindig van fontosabb dolgom nálad... örülj hogy múltkor szakítottam rád időt.
*Von vállat, és nekilát tépkedni a fűszálakat. Az utolsó szavakat hallva szusszanva elmosolyodik.*
- Mintha te férfi lennél, kislány.. még verekedni sem tudsz.
*Von vállat vigyorogva, és lassan talpra áll. Leporolja a nadrágját, és körbenéz.*
- Éppen ezért, nem vesztegetem rád az időm. Egyszer eltörtem a vállad, mégegyszer nem lesz akadály. De mint mondtam, van nálad fontosabb dolgom is. Megyek virágot locsolni
*Forgatja meg egy mosollyal a kezeiben levő gazt, hátradobja a válla felett, és Viktorra kacsintva a kastély felé indul.*
|
*A visszakérdezésre és a kijelentésre összehúzza szemeit, de nem mond rá semmit. Mikor Chris lehuppan a fűbe, meglepetten néz le rá. A szavait hallva oldalra dönti a fejét.*
- Persze.. nincs kedved.. mi? Nem hiszem.. neked ahoz mindig van kedved, hogy ellásd a bajom.
*Vonja meg vállát, s az égre néz. A kijelentésre lenéz rá. A kérdésre összehúzza szemeit, s egyik keze ökölbeszorul, majd elvigyorodik.*
- Tudod, rád sem illik. Nem vagy férfi
|
- Áh, ki aggódik? Én csak amiatt aggódok, hogy most hogy ő nincs itt, nem lesz senki aki megvédjen
*Vág irónikus arcot, és sóhajtva az égre néz. Ma nincs kedve verekedni.. nem lehetne csak egy szócsata? Sóhajt és egy lendülettel lehuppan a fűbe.*
- Jól van, hatalmas mázlid van.. ma nincs kedvem ellátni a bajod. Majd holnap
*Legyint, és az eget kezdi el fürkészni. Mély levegőt véve, bizonytalanul Viktorra néz*
- Azért egy kérdést engedj meg... *eltöpreng, hogyan is mondhatna valami roppant bosszantót, végül felcsillannak a szemei. Felkönyököl a térdén* Mit kezdenél apaként? Rád nem is illik ez a szerep. Rám viszont igen
*Húzza ki magát büszkén, és mély levegőt vesz*
|
*A szavakra oldalra néz, majd vissza.*
~Szóval megint egy verekedés.. remek.~
*Ahogy a fiú kiropogtatja a nyakát és ujjait, már biztos benne, hogy mi lesz a vége. Nem lép hátrébb, amikor felé tesz egy lépést, csak sóhajt egyet. Kihúzza kezeit a zsebeiből. A kérdésre felnéz az égre.*
- Biztonságos helyen van. Ne aggódj miatta! De azért kösz. Majd megmondom neki, hogy érdeklődtél utána.
*Vonja meg vállait, s a fiúra néz. Megcsóválja a fejét és lenéz a földre, de rögtön vissza a fiúra.*
|
*A kijelentésre mosolya mégjobban kiszélesedik. Megrázza a fejét.*
- Nem, valóban nem. Te adtál nekem valamit, amit még nem adtam vissza.. és nem szeretem az adósságokat.
*Mély levegőt vesz, kiroppantja a nyakát majd egyesével az ujjait, s kirázva a kezét tesz egy lépést Viktor felé.*
- Ne aggódj, nem fog fájni. Jó szokásom csak azt adni, amit kapok. Általában...
*Von vállat, majd körbenéz. Elhúzza a száját, és zsebre rakja az egyik kezét.*
- A lányt hol hagytad?
|
*Chris hangját meghallva szusszan egyet, s megáll. Lassan felé fordul, de nem válaszol, hisz úgyis látszik. Végigméri a fiút, majd sóhajt egyet. A kijelentésre összehúzza szemeit.*
- Ugyan miről akarnál te velem beszélgetni.. gondolom nem baráti összeröffenés lenne.. vagy lesz
*Megvonja vállait, majd karbateszi kezeit. Az égre néz, majd a fiúra. Látva a kihívó pillantást összehúzza szemeit.*
|
*Viktort meglátva felkapja a fejét, nézi egy darabig, s mikor már eltávolodott gúnyos mosoly csúszik ajkaira.*
- Mi van kislány, levették a gipszed?
*Szól utána, és egy sóhajjal talpra áll. Leporolja a nadrágját és karba tett kezekkel kihúzza magát.*
- Múltkor sietősen kellett távoznom, így nem volt alkalmam beszélgetni veled.
*Dönti oldalra a fejét egy kihívó pillantással. Még mindig gunyoros mosollyal méri végig Viktort, és egy sóhajjal elhúzza a száját.*
|
*A földet fürkészve ballag, zsebredugtt kezekkel. Látja, ahogy elmegy pár lány, de nem foglalkozik vele. Tovább megy töprengve, s elhalad Chris előtt is, de nem veszi észre. Tovább sétál, de ha a fiú megállítja, akkor természetesen visszafordul.*
|
- Óó, és te már láttad személyesen azt a fiút?
- Melyiket?
- Jaaj tudod, azt a cukit aki ott a folyosón műsorozott!
- Jajjj ne is mond! Annyira éédes!
- De sajnos barátnője van..
- Ó igen.. de ha szakítanak, már szabad lesz az út!
- Jajj de butus vagy, hiszen hogy szakítanának?
*Chris keze vicsorogva ökölbe szorul, s elhúzva hátát a fa törzsétől hátranéz a másik oldalon beszélgeőt lánypárosra.*
- Nincs jobb témátok?!
*Morogja le a fejüket, mire megszeppenve felállnak, és inkább csak sutyorogva mennek el. Sóhajtva visszadönti hátát a fa törzsének*
~Viktor így, Viktor úgy, csak mert egyszer szerencséje volt.. legközelebb nem lesz~
*Bólint makacsul, és felhúzva a térdeit körbenéz*
|
- Én melletted leszek.. sikerülni fog, csak hinned kell benne!
~Elméletileg..~
*Mosolyogva átkarolja Stella derekát, ha tudja, és egy csókot nyom a fejére, majd egy sóhajjal körbenéz a kerten.*
- Nemsokára mennem kell.. megígértem a konyhás néninek hogy ismét segítek neki pakolászni. Kicsit öreg már ahhoz, hogy ládákat cipeljen..
*Megvonja a vállait, és Stellát kezdi figyelni.*
|
- De.. mindegy..
*Elhúzza a száját. A szavakra megvonja vállait.*
- Hát.. majd lesz egy műtét, csak mégaz orvos nem mondta, hogy mikor... de nem vagyok benne biztos, vagyis félek, hogy nem sikerül..
*Elszakad a fiútól, s a nyaklánchoz nyúl, majd a pórázt szorítja meg, aminek a kárát Fensy látja. Vakkant egyet, mire Stella elengedi a pórázt ilyedtében, s utána is nyúl, a csuklójára tekeri egy sóhajjal.*
|
*Megrázza a fejét, és egy félmosollyal felegyenesedve zsebre dugja a kezeit.*
- Ez egy olyan dolog, amit egyedül kell elintéznem. Ígéretet tettem neki, téged nem akarlak belekeverni.. nekem az is hatalmas segítség, hogy veled lehetek
*Mosolyog a lányra, ahogy hozzábújik átkarolja a vállait és sóhajt egyet.*
- Úgy látszik neked akkor feleslegesen magyaráztam.. na mindegy.. miért ne láthatnál? Szerintem ez az egész a fejedben játszódik le, a szemednek semmi köze hozzá. Nem is kéne orvos, gyógyszer, és hülyeség az hogy betegség... csak akarnod kéne, na meg ellazulnod, kéne egy hely ahol úgy érzed hogy repülni is tudnál. Szerintem egyből visszanyernéd a látásod.
*Von vállat az eget figyelve*
~Csak az a kár hogy nem ismerek ilyen helyet.. de valahol biztos van..~
|
*Némán hallgatja a történetet.*
- Értem... de akkor miért nem hagyod, hogy segítsek? Legfeljebb nekem dolgoznál
*Megvonja a vállait, egy mosollyal. Elengedi a fiút, ahogy lehajol a kutyához. Fensy hátracsapott fülekkel élvezi a simogatást. Mély levegőt vesz.*
- Fensy.. ne legyél telhetetlen! Mindig csak simogatást vársz.. de nem baj végülis
*A kutya a nevét hallva felkapja a fejét, s visszaáll Stella oldalára.*
- Így már mindjárt más
*Elmosolyodik, de le is fagy arcáról. Ha Alex hagyja, megfogja a kezét, s odabújik hozzá.*
- Olyan jó lenne, ha látnálak.. csak egy percre is.. nekem elég lenne..
*Összeszirítja szemeit.*
|
*A kérésre mély levegőt vesz, és megvonja a vállait. Végülis már teljesen mindegy..*
- Tudod a falum higéniai helyzete nem éppe irigylésre méltó.. éppen ezért, gyakori nálunk a lebetegedés, ezekből pedig szép vírusok, rosszabb esetben járványok lesznek. A város messze van, az orvosok pedig annyi pénzt kérnek érte amiből ennyi erővel egy új házat is vehetnék... sok gyerek él ott, akikre felügyelni kell, vagy a szüleik nem tudnak tőlük pihenni, és ilyenkor rám szokták őket bízni. Összebarátkoztam egy kislánnyal, a neve Annie.. nagyon aranyos és szeretetre méltó, szinte egy angyal.. csak aztán ő is megbetegedett, a kezelése pedig igencsak méregdrága, a szülei nem bírják megfizetni. Ezért döntöttem úgy, hogy eljövök veletek.. itt a városban van esélyem pénzt gyűjteni, és amikor összegyűlik az elegendő, elviszem a szüleinek. Annie rám vár, miattam kűzd és mindannyian számítanak rám.. ezért kötelességem ezt a küldetést minden és mindenki elé helyezni!
*Néz le Stellára, majd újból fel az égre, és lehajol Fensyhez. Ha hagyja, megsimogatja.*
|
*Összefűzik a kezeiket, ezen elmosolyodik. A kiegészítésre elneveti magát.*
- Nem is tudom... valami nyugodt helyre szeretnék...
*Megbiccenti a fejét.*
- Nem mesélnél arról a fontos dologról? Kíváncsivá tettél nagyon..
*Reméli, hogy elmondja neki, de ha nem, nem erőlteti.*
|
[214-195] [194-175] [174-155] [154-135] [134-115] [114-95] [94-75] [74-55] [54-35] [34-15] [14-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
