|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:41 - |
Lakók: Cornelia Tyler, Justin Tyler (nem tartózkodnak itt)
Ezt a szépen berendezett szobát csak ők birtokolják. Ez itt az ő birodalmuk. Ágy, tükör, egy ablak, ami szép kilátást nyújt.. és az alap felszerelés is. |
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*Nagybaj töpreng, s nézi Viktort. ELmerül a látványában, s ekkor robban be Justin. jedten a földre esik, s onnan néz fel rá. A szavait hallva nem bírja visszafolytani a röhögőgörcsét. Szája elé kapja mindkét kezét, úgy próbálja csillapítani magát. Ám mikor elkomolyodik a helyzet lefagy arcáról a vigyor, s Viktorra néz.*
- Jó.. maradok.. de..
*Nem tudja folytatni, a fiú el is rohan. Justinra néz, s az ajtó felé bök, hogy neki is mennie kellene..*
|
*Mikor Justin berobban az ajtón meglepetten néz rá, a hablatyolásra csak némán figyeli, s tovább kortyolgatja az innivalóját. De el is neveti magát, s komoly arcot vágva sóhajt egyet.*
- Szóval filmet néztetek, és elaldut a földön.. és ezt miért baj?
*Nézi egy darabig a fiút, s ismét belekortyol az innivalójába, de sikeresen félrenyel.*
- Mi? Miért nem ezzel kezdted?!?!?!
*Lerakja, illetve ledobja a poharat az asztalra, s ránéz Frencinre.*
- Te maradj itt! Én megyek!
*Néz Justinra, de nem várja meg, hogy reagáljon valamit, kirohan az ajtón, át a lányok szállására, Corni szobájának ajtajának nekiesik, s be is ront. Körbenéz, majd meglátja a lányt a földön. Megrázza a fejét, odasiet hozzá, letérdel, s aggódva végigméri. Hátranéz az ajtóba, de valószínűleg még nem ért ide Justin, de nem is baj. Megfogja a lány karját, a nyaka köré tekeri, s a dereka alá nyúlva megpróbálja az ölébe venni, majd felállni vele. Nagyjából sikerül is, de a másik nem ép karját is használja hozzá.. mit számít? Nem érez semmit a gipsz miatt.. az ajtó felé veszi az irányt, kilöki azt, s a lányra néz aggódva, majd elindul a gyengélkedő felé, megszaporázza lépteit.*
 |
*Izzy és Lily között sétál ráérősen a lányok szállása felé, közben Viktoron töpreng. Illetve rágódik*
~Vajon tényleg Liával került összetűzésbe? Áhh nem, Lia még egy hangyától is sikít, akkor hogy tudná bántani pont egy vagányt? Hmm, na majd rákérdezek.~
*Vidáman lép be a szobába, elengedi a kutyák pórázát, ám mikor meglátja nővérét a földön, meglepve siet oda hozzá. Letérdel mellé, de nem mer hozzáérni.*
- Coornnii, alszol?? Hallasz engem? Mi van veled? Ugye csak tréfálsz velem?? Haahóóó!
*Még mindig nem akar hozzáérni, hisz látta a filmekben hogy így egy csomó bácsi és néni lebénul. Egyik ujjával megböki a vállát, majd rémülten talpra ugrik, szinte kiesik az ajtón, s minden tehetségét beleadva végigsprintel a folyosón, hármasával véve a fokokat le, majd felszalad a lépcsőn, végigrohan a fiúk szállásának folyosóján is, és Viktorék ajtajának esve bedörömböl. Ha nem kap választ öt másodpercen belül, akkor be is lép.*
- Viktor! Frencin! Lia! Föld! Alszik! Nem mozdul! Film! *zihálva a térdeire dől, majd le is rogy a földre, s amint kap levegőt megpróbál összerakni egy szép kerek valamilyen nyelvű mondatot. Felnéz Viktorra, majd hátra a válla felett, végül ismét vissza* Bementem, és a földön fekszik.. nem válaszol.. lehet hogy meghalt! Mi van ha öngyilkos lett?? Próbáltam felébreszteni de nem válaszol.. segítsetek!
|
*A párkánynak dőlve ácsorog, és sóhajt egyet. Gyomra megkorran, értetlenül néz le hasára.*
~De hisz ma már többet ettem, mint amennyit szoktam.. jól van, keressünk valamit a hűtőben~
*Lép egy sóhajjal a mini hűtőhöz, ám ahogy lehajol, megszédül. Megkapaszkodik a szélében, és lassan felegyenesedik.*
~Biztos az idegességtől.. meg kell nyugodnom.. semmi vész.. arra van a mosdó..~
*Néz el a fürdőszoba ajtaja felé, bizonytalanul eltámolyog az ajtóig, de már csak arra figyel fel, hogy kifordul alóla a talaj. Elsötétedik a világ, és szépen kiterül a küszöbön.*
|
*Sírva fut végig a folyosón, fel a lányok szállására vezető lépcsőn, végig az ottani folyosón, a kulcsot négyszer kell odanyomnia a lyukhoz, mire bele is talál. Elfordítja, belöki az ajtót, még a kulcsot sem veszi ki csak becsapja maga után. Könnyeitől már alig lát, így nem is bajlódik az öltözéssel vagy a csomagolással, a földre dobja a táskáját és az ágyra borul ruhástól. Arcát a párnájába temeti, és egy papírzsebkendőért nyúl.*
~Olyan, mintha Viktor eljött volna velünk sátorozni, de egy teljesen más ember jött volna vissza.. miért csinálja ezt? Miért mond ilyeneket? Azt tudom, hogy elrontottam, de akkor sem szokott így hozzáállni! Vagy csak én vártam túl sokat?~
*Szipogva kifújja az orrát, s átfordul a hátára a plafont figyelve.*
~Hiba volt lefeküdnöm vele, hatalmas, de mégsem tudom megbánni.. pedig erre tényleg rá fog menni a barátságunk, ha így fog holnap is hozzáállni.. és Justin és.. és én most mit csináljak?? Nem futkoshatok utána, de ha így hagyom ezt az egészet abból sem fog jó kisülni.. miért kellett ebbe belebonyolódnom?!?! Annyi más fiú van.. például.. például Chris.. megőő.. hát..~
*Töprengve figyeli a plafont, könnyei száradásba fogtak. Szipog egyet, és ismét kifújja az orrát.*
~Nem.. azt hiszem nincs más fiú.. de ő nem hiszem hogy ugyan ezt gondolja rólam. Már nem tudom mit higyjek.. nem látok bele a fejébe, ő nem mondja el mit gondol, így én sem tudom hogyan lépjek. Ráadásul Justinnak is a példaképe, Frencin is kedveli, és még Izzy sem bír elszakadni tőle. És megint én lettem a főgonosz..~
*Sóhajtva az MP3jáért nyúl, bekapcsolja, és a fülhallgatókat a füleibe nyomva lehunyja szemeit.*
~Csak azért sem fogok énekelni! De.. mégis.. hogy lesz bűn egy szerelem?! Miért.. mondd mi..neeeeeeem!~
*Felül az ágyon, kitépi füléből az MP3at, az ágyra dobja és az ablakhoz lépbe ökölbe szorított kezeit megtámasztja a párkányon. Kinéz a sötétségbe, és mély levegőt véve lehunyja szemeit, lehajtja a fejét, s hagyja hogy a csend tanácsot adjon neki...*
|
- Álmodj velem még egy éjszakát! Szivem a fellegek közt jár.. gyere vissza hozzám, és ölelj át..... kérlek ölelj át!!!
*Hogyő mit csinál? Szokás szerint zenét hallgatva fekszik az ágyán az MP3 zsinórját birizgálva, deőő kivételesen csak azért, mertőő.. ötleteket gyűjt! Hisz ki kell találnia, hova menjenek sátorozni.*
- Úgy csókoljon a száj.. hogy fájjon, égjen a vágy! Gyilkos várakozás, nincs több álmodozás.. fáj, mikor képzeletben mást megölelsz! Fáj! De azt akarom hogy mégse múljon el..égess el!
*Lehunyja a szemeit, fejét a ritmura billenti jobbra ballra, majd hirtelen felül az ágyon.*
- Megvan!
*Felpattan az ágyról, és a szekrényében kezd el turkálni.*
- Én ostoba! Ez eddig miért nem jutott eszembe? Viktor meglepett minket a sátorozós ötlettel, én is meglepem őt.. le fog esni az álla!
*Lelkesen turkál, s amint megtalálta a keresett térképet, széles vigyorral visszaül vele az ágyra, egy pillanatra magához öleli majd széthajtva nézegetni kezdi. Lassan elhúzza a száját és felnéz.*
- De félek hogy el fogom bőgni magam.. nem baj, ha ő is sír akkor nem lesz kínos!
*Bólint egyet, cseppet sem zavarja hogy magában beszél. Be x-el pár helyet a térképen vörös filctollával, majd elégedett mosollyal el is rakja, és visszadől az ágyára.*
~Az lesz a sátorozás csúcspontja.. alig várom.. jézusom, de én még nem is írtam listát!~
*Átvált egy pörgősebb számra az MP3mon, elővesz egy papírt és a filccel elkezd irkálni.*
|
*Nem hallja a fiút, így sóhajtva hátradől.*
- Elment
*Megvonja vállait, s megfogja Fensy nyakörvét. Lecsatolja róla a pórázt, feláll, s megtorpan.*
~Nem ment még el?~
*Az ajtó felé lép, de visszatartja Fensy. Sóhajtva követi kutyáját, s felakasztja a pórázt a helyére. Kiveszi az mp3-ját a fiókból, s vele együtt visszamegy az ágyhoz. Lefekszik, s zenét hallgatva elmerül gondolataiban.*
|
*A lány szavaira bevágna valami keményet, de nem jön ki hang a torkán. Meglepődik ezen, de nem firtatja, az ajtó felé fordul, ám lábai sem engedelmeskednek. Megrázza a fejét.*
~Elfelejtetted? Elfelejtettél mindent? Feladtad az elveid? NEM! MENJ!~
*Kűzd saját maga akarata ellen, szinte érzi ahogy két vágy feszül egymásnak. A józan ész győz.. az ajtóhoz lép, lábai megállnának, hogy hátranézzen, s mondjon valamit, de már nincs visszaút. Ha a lány nem állítja meg akkor lenyomja a kilincset, kilép az ajtón, majd behúzza maga után.*
|
*Alex szavait hallva elhúzza a száját, s lefagy arcáról a mosoly.*
- Épp ez az...
*Szemeibe könnyek szöknek, amit rögtön le is töröl.*
- Menny csak... el kell viselnem, hogy senki sem marad velem
*Sóhajt egyet, s lehajtja a fejét. Fensynek int, s rögtön odafut hozzá, felszökken az ágyra, s fejét a lány combjára helyezi. Simogatni kezdi.*
- Legalább te itt vagy nekem, Fensy
*Egy mosolyt erőltet magára.*
|
*A történetet kifejezéstelen arccal hallgatja, és miután a lány befejezte, nem szól semmit. Csak bólint egyet, és a plafonra szegezi tekintetét. A következő szavakra lehunyja a szemeit.*
- Ne mondd ezt.. ez nem helyes..
*Sóhajt egyet, és lassan végigdől az ágyon.*
- Két hét múlva én már messze leszek ettől az iskolától.. és nem fogunk találkozni.. talán soha többet..
*Elhúzza a száját, és a kezeire, majd a lányra néz. Nem akarja elvenni a kedvét, ezek csupán tények..*
~Ma éjszaka.. hm..~
*Felül, és le is mászik az ágyról*
- Lassan tényleg mennem kell. Van még egy kis dolgom, de aztán benézhetek még hozzád.
|
*Mikor a fiú visszaül mellé elmosolyodik. A kérésre összehúzza szemeit.*
- Az előbb még ott tartottál, hogy nem akarsz tudni rólam semmit, és hogy én se kérdezősködjek...
*Megrázza a fejét, s a térdeire csap.*
- Na jó. Mesélek magamról... *elhúzza a száját, feljebb csusszan az ágyon, felhúzza térdeit, átkarolja, s belefog* Los Angelesben születtem, rá két évre meg a húgom... a suliban, ahova jártunk mindig kiközösítettek csak azért, mert gazdagok voltunk, és vagyunk is.... ellenben Frencint jobban befogadták, ezért is romlott meg a kapcsolatunk... 11 évesen elvesztettem a látásom egy autóbalesetben. Akkor kaptam Fensyt. Már nem jártam iskolába, hanem magéntanárok tanítottak... próbáltam önálló lenni, de az apám nem engedte... most, mikor betöltöttem a 16. életévemet összebalhéztam apával és eljöttem ide... mit szeretnél még tudni?
*Fordul a fiú felé egy keserű sóhajjal, majd a falhoz dönti a fejét.*
- Nem volt kellemes életem eddig, de most, hogy te jöttél megváltozott minden... veled jó lenni...
*Mosolyogva előre dől, s folytatja.*
- Ha veled vagyok, boldognak érzem magam, és elfelejtem azt is, hogy nem látok. Olyan, mintha a felhők közt lebegnék. Megszűnik körülöttem a világ...
*Megvonja vállait, s visszadől a falhoz.*
|
*Ahogy Fensy visszahúzza a lányhoz, összehúzza a szemeit, majd sóhajtva a plafonra néz.*
- Igen, csak néha túl... önállóak..
*Kiszabadítja kezét, és visszaül a lány mellé. Körbenéz a szobában, végül a lányra néz.*
- Mesélj magadról...
|
*Mikor megfogják a kezét félrenéz, majd elhúzza azt.*
- Tessék?
*Kíváncsian várja a további szavakat, de nem hall többet. Fensy a nevét hallva vakkant egyet, megcsóválja a farkát, s odaszökken Alexhez.*
- Pedig egy kutya jó dolog. El van vele az ember... ha unatkozom mindig odajön és felvidít
*Elmosolyodva megvonja vállait. Fensy gyengéden megharapja Alex kezét, majd odahúzza a lányhoz.*
|
- Hát.. azért nem vagyok egy mogorva tuskó..
*Von vállat, bár ha ezt 10 perccel korábban mondja, a lány biztosan kiröhögi. Sóhajt egyet, ahogy Stella odabújik hozzá félrenéz, s hosszan egy pontra mered, majd lassan megfogja a mellkasát cirógató kezet.*
- Stella, én..
*A lányra nézve felül, töpreng egy kicsit, majd sóhajtva megrázza a fejét.*
- Nem lényeges.. hé, Fensy!
*Elmosolyodva a kutyához mászik, és ha hagyja, végigsimít a hátán. Töprengve hátranéz Stellára.*
- Nekem sosem volt kutyám.. gyerekként akartam egyet, de.. az már régen volt.. *vállat von*
|
- Nem is akarok vagáány lennii!
*Mondja két csikizés között, de alig kap már levegőt. Mire a fiú emászik róla levegőt kapkodva ül fel. Torkához kap, a szavakat hallva megrázza a fejét.*
- Nem kell megkegyelmezmed! Bírom... a... gyűrődést
*Elmosolyodik, s a fiú mellé húzódik, lefekszik mellé, s a mellkasára teszi a fejét.*
- Még nem hallottalak ennyire jókedvűnek...
*Jegyzi meg kedves hangon.*
- Még most sem vagy éhes vagy szomjas?
*Kérdezi, miközben a fiúra helyezi a kezét is. A mellkasát kezdi el cirógatni.*
|
- Azt hiszem a vagánykodást még gyakorolnod kell..
*Bólogat mosolygó, okoskodó hangon, és megpróbál a lány fölé kerekedni, úgy csikizi tovább az oldalánál. Nyaklánca előre bukik, vörös tincseitől alig lát valamit. Hosszú percekig kínozhatja a lányt, mire ráeszmél, hogy vigyorog.. milyen régen volt utoljára ilyen jókedve. Ahogy ezt végiggondolja, lassan ismét elkomolyodik, és a csikizést abbahagyva leheveredik a lány mellé. A hátára fordul, felhúzza a két térdét, és ujjait összefűzve hasán a plafonra néz.*
- Most az egyszer megkegyelmezek neked..
*Szól még oda a lánynak, de nem néz rá*
|
- Vissza hát!
*Kinyújtja felé a nyelvét, de a párnák érkeztére meglepődik, de el se tudja kapni.*
- Héé!!
*Az ágyra borul, s a csikizésre csak nevetni tud, de közben kapálózik.*
- Neee!! Ne csikizzz!!!
*Kiált nevetve, majd megpróbál elmenekülni, nem sok sikerrel.*
- Aleeex!!
|
- Honnan veszed hogy én vagyok? Lehet hogy egy betör..
*Az utolsó ő-t elnyomja az arcába vágódó párna, a másikat még el tudja kapni. Megcsóválja a fejét, s felváltva dobálja a levegőbe a párnákat.*
- Ejnye, visszaszólsz? Na megállj csak..
*Még mindig érezhető hangjában a komolytalanság. Elterelő hadműveletként sorban a lány felé dobja a párnákat, majd az ágyra szökkenve megpróbálja megcsikizni Stella oldalát.*
|
- Nem vagyok gyerekes
*Jelenti ki durcásan. Mikor egy párna puffan a hasán meglepődik, s megfogja azt. A fejére is érkezik egy, de azon már elmosolyodik. Felül az ágyon.*
- Mégsem mész? Ennek örülök
*Mosolyogva nyújtzik egyet, majd a párnát felemeli, s eldobja. Az már kérdéses, hogy eltalálja-e Alexet vagy sem.*
|
*Egy sóhajjal nézi, ahogy Stella visszamegy az ágyhoz. Szemforgatva hagyja ujjait lecsúszni a kilincsről, s hangtalan léptekkel az ágyhoz megy. Leemeli róla a kispárnát és megforgatja kezei között.*
- Mondtam, hogy gyerekes vagy..
*Oldalra billenti a fejét, de hangja most egyáltalán sértő. Nem is pimasz, inkább.. játékos. Már amennyire ez az ő esetében lehetséges. Stella érezheti, ahogy egy párna puffan a hasán, majd egy másik sokkal gyengédebben a fején, Alex pedig gyermeteg mosollyal, hátul összekulcsolt kezekkel áll.*
|
[183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
