|
Témaindító hozzászólás
|
2007.06.12. 19:40 - |
Lakók: Viktor Medison, Frencin Fenserye (nem tartózkodnak itt)
Ők birtokolják a kétágyas szobát. Szekrény, szék, mindennel fel van szerelve. |
[443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
*A durcás Cornit látva elmosolyodik, a szavait hallva oldalra dönti a fejét.*
- 5 perc? Az nekem kevés.. legalább 10 perc kell.. zuhanyozni kell, öltözni.. és..
*Töpreng el, de megrázza a fejét. Nézi, ahogy a lány visszateszi a párnát, elvigyorodik, de inkább elveti ötletét. Feláll, s beliszzol a fürdőbe. De még kidugja a fejét.*
- Sietek!
*Zárja be az ajtót, s a zuhanyzóhoz lépke, márlevenné az aslógatyáját, mikor eszébe jut valami.*
- A ruha..
*Lassan nyitja ki az ajtót, kidugja a fejét, s a lányra néz. A ruhákhoz sompolyog, felszedi őket, s visszamegy a fürdőbe. Gyorsan lezuhanyzik, feltöltözik, s már jön is ki.*
- Nna, kész vagyok..
|
- Egész éjszaka aludtál
*Húzza össze a szemeit anyáskodó, szelíd hangnemben, de kissé szigorúan is. Megrántja a párnát, ekkor engedik el, így egy visítással a fenekére huppan. Durcás grimaszt vág, és a földön ülve néz Viktorra.*
- Engem vár a doki! Te vagy maradsz és alszol, vagy 5 percen belül talpig felöltözve állsz itt! Alsógatyában nem viszlek sehova
*Rázza meg a fejét, bár elvigyorodik, amint végignéz a fiún. Végre ő van ruhafölényben!! Egy sóhajjal talpra kecmereg, felveri a kispárnát, és hajszálpontosan az ágyra teszi, ha a fiú visszadőlne akkor persze előtte felemeli a fejét, ha utólag dőlne vissza akkor meg elkapja a fülét.*
- Na, gyerünk, talpra!
*Húzza fel a fülénél fogva, már ha tudja.*
|
*A napfény beszűrődésére összeszorítja szemeit, s a fejére húzza a takarót.*
- Még 5 perc..
*Dünnyögi alig hallhatóan, de ekkor kerül le róla a takaró. Hunyorogva a lányranéz, majd megfogva a párnát ismét beletemetkezik. Mikor felemelik a lábát hátranéz, de vissza is fekszik.*
- Nnaa.. még hagy aludjaak
*Mondja, mikor a párnát kezdik el tőle cibálni. Ha a lány nagyon húzná, akkor elengedi. Egy sóhajjal felül, s a lányra néz.*
|
*Beoson a fürdőbe, lélegzetvisszafojtva, óvatosan becsukja az ajtót, s egy sóhajjal felenged. Szépen vesz egy reggeli fürdőt, aztán megtörölközik, és felöltözik. A pólót összehajtogatja, megigazgatja magát a tükörben, és kilép az ajtón. Mostmár nem oson, a bevetett ágyra teszi a pólót, elnéz Viktor felé, és az ablakhoz megy. Felhúzza a redőnyt s hagyja besütni a napfényt, ezzel a lendülettel kinyitja az ablakot hogy jöjjön be egy kis levegő. Viktorhoz megy, és finoman lehúzza róla a takarót.*
- Ébresztő szőke herceg!
*Lehúzza a földre a takarót, kirázza, szépen összehajtogatja, és várja hogy Viktor felkeljen. Ha nem hajlandó akkor megpróbálja felemelni a lábait, beteszi alá az összehajtogatott takarót, és visszafekteti rá a lábait, aztán a párnához megy. Megpróbálja kihúzni a feje alól a párnát, ha kell akkor ráncigálja is.*
|
*Megérzi, hogy a lány elmegy mellőle, de nem nyitja ki szemeit. Mély levegőt vesz, s magára húzza a takarót. A sikítást hallva felnéz, s megrázza a fejét, ezzel a lendülettel vissza is fekszik. Nézi a lányt, ahogy a fürdő felé megy, de nem szól semmit.*
|
*Lassacskán ébredezni kezd, s ki is tisztul előtte a kép. Viktorra néz, majd körbe a szobában. Felrémlik előtte a tegnapi nap, meg az este, és az éjszaka egy része is. Mély levegőt vesz, és az alsó ajkát beharapva, lélegzetvisszafojtva lehámozza magáról Viktor karjait olyan csigalassúsággal, mintha porcelánt emelgetne. Megpróbál a lehető legészrevétlenebbül kikászálódni az ágyból, és elindul a mosdó felé, ám menet közben megcsúszik a földre hányt köpenyben, és egy aprót sikkant. Két kézzel fogja be a száját, és egy lábon egyensúlyozva néz el Viktor felé, de meg se moccan. Ha nem ébredt fel, lábujjhegyen oson tovább a fürdő felé.*
|
*Mikor a lány meismétli a szavait elmosolyodik, de már nem mond semmit. Szorosan átöleli, mereng még egy darabig, majd lehunyja a szemeti. Elalszik.*
|
*Szipogva próbálja visszatartani a könnyeit, de valamiért csak nem sikerül. A fiú szavaira megereszt egy bizonytalan mosolyt, mely az öleléskor le is fagy az arcáról. Egyik kézzel megkapaszkodik a fiú vállában, a másikkal a derekában. Arcát a vállgödrébe fúrja, s egy mély levegőt vesz.*
- Örökkön örökké..
*Ismétli meg a fiú szavait kissé nyugodtabban. Lehunyja a szemeit, egy pillanatra megremeg minek folytán még szorosabban bújik oda a fiúhoz, s egy sóhajjal, lassan elnyomja az álom. Viktor karjaiban, örökkön örökké..*
|
*A szavakra kipattannak szemei, a könnyeket látva összeszorul a szíve.*
- Corni.. ne sírj.. ébren maradok..
*Letörli a lány könnyeit az egyik kezével, s elmosolyodik. A további szavakat hallva azonban megtorpan. Ő is megrázza a fejét.*
- Ne félj! Veled.. leszek.. ígérem. Mindig melletted leszek. Akármi is történjen..
*Mosolyodik el bíztatólag, s letörli a lány újabb könnyeit. Majd egy lendülettel átöleli, szorosan. Nyugtatólag végigsimít a lány hátán, s megpienteti ott.*
- Mindennél fontosabb vagy nekem.. veled leszek.. örökkön örökké..
*Hunyja le szemeit, de nem alszik el.*
|
*Viktor szavait meghallva kipattannak a szemei, és elkezdi szaporábban kapkodni a levegőt. Összeszűkülnek a szemei, s ahogy könnyek szöknek pillái alá, összeszorítja őket.*
~ Valami markolja a szívem.. miért beszélsz így, szőke?!?! Miért?!?! Miért olyan ez az egész, mintha a halálos ágyadon lennék, és az utolsó szavaidat hallanám?!~
*Már már hisztérikusan szorítja magához Viktort, a homlokpuszira megrázza a fejét.*
- Ne aludj el.. maradj velem..
*Suttogja erőtlenül, kézfejével kitörli szemeiből a könnyeket, bár így több könnypatak is megindul, s végiggurul arcán. Viktorra néz a levegőt kapkodva, és ismét megrázza a fejét.*
- Félek.. hogy elvesztelek.. nem tudom milyen ez a helyzet.. de a szívem.. majd meghasad.. mintha érezné hogy holnap már nem leszel velem.. *teszi kezét a mellkasára, s ökölbe gyűri azon a részen a pólóját, majd a könnyeit nyelve Viktorra néz* Ugye mindig velem leszel? Ugye igen?
*Néz rá reménykedve, de a könnyeit nem törli le. Azt szeretném én tudni, honnan jön ez a pocsék érzés és ez a sírógörcs..*
|
*Nézi a lányt, s lassan elmosolyodik.*
- Annyira jó veled.. mindig melletted akarok maradni..
*Nyel egyet, s mély levegőt vesz. Mikor a lány szorosabban ölelé ránéz, s behunyja szemeit.*
- Így szeretnék maradni örökre.. Corni..
*Nyitja fel szemeit egy pillanatra, majd egy pontra mered. Nem engedi el a lányt nem bizony..*
- Jó éjt, kicsim
*Nyom egy puszit a lány homlokára, s behunyja szemeit. Megpróbál elaludni.*
|
*A szoros ölelést egyáltalán nem bánja, csak mégjobban átkarolja a fiút, és lehunyja a szemeit. A szeretlek szóra azonban lassan felnyílnak a szemei, szívét félelem járja át, s akkorát dobban hogy kénytelen odaszorítani a tenyerét. Sietve megszólal.*
- Én is téged..
*Leveszi a kezét a mellkasáról, és újból átkarolja a fiút, ám szemei csillognak a félelemtől. Hol a fiúra néz, hol egy kiszemelt pontra.*
~Miért mondja ennyiszer? Miért emlékeztet rá mindig? Olyan rossz érzésem van.. annyira.. *összeszorítja a szemeit és a fogait is* ..féltem.. szörnyen aggódok érte.. de mitől? Nem lehet baja.. meg kell nyugodnom...~
*Egy mély levegőt vesz, s szorít az ölelésen, már amennyire még ez lehetséges. Ha a fiú nem szól hozzá, akkor akármennyire is szeretne éberen őrködni a fiú felett, elnyomja az álom. Kimerítő nap volt..*
|
*Lefekszik a lány mellé, a simogatást behunyt szemmel élvei és hagyja. Mikor abbahagyja felnéz rá, s mély levegőt vesz. Átkarolja a derekát, s magához húzza. Átöleli jó szorosan.*
- Jó éjt, Conri..
*Hunyja le szemeit, de még nem alszik. Jár az agya a gondján, jár.. és nem tud mit kezdeni vele. Lassan mély levegőt vesz, elhesegeti gondolatait, s szorosabban magához öleli a lányt.*
- Szeretlek..
*Mondja halkan, de feltűnhet a lánynak, hogy ma ezt már túl sogszor mondta.. mindig Corni mondja ki, de ma Viktor mondta.. elég sokszor..*
|
*A választ hallva eltökélten bólint, és végigfekszik az ágyon. Ő is elnéz a másik ágy felé, amit szépen rendberakott végül heves fejrázással elkapja Viktor vállát, és lerántja magához. Az az ágy tabu! :P Ha Viktor is elfeküdt, akkor lazán magukra dobja a takarót, annyira nemtörődöm módon, hogy neki is csak a derekáig takarja be.. de nem lényeg. Viktorhoz bújik, szorosan és egy pici rést sem hagyva, fejét a mellkasának vagy vállgödrének fekteti, egyik karjával pedig átkarolja. Nem tudja miért, de másik kezével a fiú fejét kezdi el simogatni, mint egy anya a kisfiának.. néha eljátszadozik egy hajtinccsel, de leginkább csak simogatva félretűrögeti a fiú fufruját.*
~Nem éreztem még soha ilyet.. csak Justinnál, hasonlót.. szeretem, sőt, igénylem hogy legyen valaki aki megvéd, aki vígaszt nyújt és a karjaiban tart, mégis most úgy érzem, hogy nekem kell megvédenem Viktort.. egyszerűen gondoskodni akarok róla, pátyolgatni, nyugtatgatni, ölelni egész éjszaka, és éreztetni vele, hogy mennyire szeretem. Igaz hogy anya leszek, tehát jó is, ha bennem van ez az érzés, de ez most így annyira fura.. nem baj. Amíg nem szól, hogy hagyjam abba az anyáskodást, addig kihozok magamból mindent! Segíteni akarok neki, és örökké mellette lenni.. örökké, mindig, bármi áron.. egy cseppet sem érdekel, mit titkol, az sem izgat mennyire súlyos, felőlem nős is lehet, egyszerűen nem tud érdekelni.. szeretem! Most jobban, mint eddig valaha. Sosem éreztem még ilyen boldogságot és nyugalmat a lelkemben, mint akkor, ha vele vagyok. Ez így volt gyerekként, és már a legelején is. Megérte az a 6-7 év távolság.. furcsa. Igen furcsa. Más színben látom a dolgokat.. csak pillanatnyi fellángolás? Nem tudom. De boldog vagyok. Nem úgy tekintek már a babára, mint eddig. Mostmár kezdem átérezni azt a kifejezést, hogy szerelmünk gyümölcse.. áhh Corni!~
*Téríti vissza magát a valóságba egy erőteljes fejrázással. Abbahagyja a cirógatást, kezét behúzza a mellkasához, és lehunyja a szemeit.*
- Jó éjt, szőke herceg.. *dünnyög halkan, de hallhatóan*
|
*Az ölelést rögtön viszonozza, s elmosolyodik. A szavakra oldalra dönti a fejét.*
- Igen.. most az lenne a legjobb, ha megölelnélek, hozzámbújnál és úgy aludnánk..
*A lányra pislog, majd elnéz az ágya felé, s végül ismét a lányra.*
|
*A fiú szavaira elmosolyodik, és mély levegőt vesz.*
- Nem tudsz olyat lépni, hogy elüldözz magad mellől.. szörnyű, de úgy érzem akármit is mondasz vagy csinálsz, akkor is melletted maradok.
*Kicsit méltatlankodó arcot vág, de amint a fiú elszakad tőle, újból elmosolyodik. A csókra ismét lehunyja a szemeit, s úgy csókol vissza hogy közben végigsimít Viktor arcán. Hosszúra nyújtja, de utána ő öleli meg a fiút.. röviden, de tartósan.*
- Szeretnél még valamit csinálni, vagy inkább feküdjek a karjaidba és aludjunk egyet?
*Pislog kíváncsian a fiúra*
|
*A lányra néz, összehúzza szemeit. Egy sóhajjal leül a lány mellé. Mikor a lány magához húzza átöleli a derekát. A szavakra könnyek szöknek a szemeibe, de fel is szárítja őket. Szorosabban öleli meg a lányt.*
- Jajj Corni.. örülök, hogy mellettem vagy.. szeretlek..
*Elszakad a lánytól, s a szemeibe néz. Elmosolyodik, s megcsókolja Cornit.*
|
*Biccentve belépked az ajtón, és lehuppan az ágyra. Nem arra, amit rendberakott :P azt nem vandálkodja szét. Viktor szavait hallva azonnal rávágna valamit, de inkább végiggondolja. Lenne párszáz dolog, de most csak egyre tud gondolni.. megpaskolja maga mellett az ágyat.*
- Gyere ide mellém..
*Ha Viktor leült, akkor se szó se beszéd a mellkasára húzza a fiú fejét, és magához öleli. Egyik kezével a hátát, a másik kezével a haját simogatja, s lehunyja a szemeit.*
- Csak maradjunk így.. nem kérem, hogy mondd el.. megvárom azt, amikor eljön az ideje.. de szeretlek, és melletted vagyok, bármiről is van szó..
*Állát Viktor fejtetejére dönti, de a szemei csukva vannak és halk, nyugodt, kimért hangon beszél.*
|
*Mélyen maga elé mered, úgy lépked a szoba felé. A torokköszörülésre odanéz, s oldalra dönti a fejét. Megáll, megfogja a lány állát, mélyen a szemeibe néz, majd egy sóhajjal leengedi a kezét, tovább indul, s ismét elgondolkodik. Az ajtója előtt megáll, kinyitja, s a lányra néz.*
- Menj előre
*Ha megtette, akkor belép utána, s becsukja az ajtót. Mély levegőt vesz, s Cornira néz.*
- Akkor aludjunk, vagy filmnézés? Beszélgetés? Kérj bármit, megteszem
*Von vállat, s egy mosolyt erőltet magára.*
|
*Nem válaszol Viktor szavaira, csak bólint hogy érti. Átkarolja a fiú derekát, és szorosan hozzábújik. Töprengve néz hol rá, hol a folyosóra.*
~Mit kéne tennem? Nem bírom nézni hogy ilyen lehangolt.. nem tudom miről van szó, de segíteni akarok.. én a viccelődős, életvidám, vagány fiút akarom, nem pedig egy elkeseredett, megtört, savanyú alakot... *fejét a fiúnak dönti, és elmosolyodik* ..de nem számít, legyen bármilyen titka is.. szeretem! És ez ellen nem tudok tenni semmit sem.. szeretem és szeretni is fogom!~
*Bólint makacsul. Végignéz magán, majd a fiún, és megköszörüli a torkát jelzésképp. A szájára tapasztja ujjait, hogy visszanyomja a kuncogását*
|
[443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
