|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.28. 23:28 - |
Az egyik eldugott kis utca végén található ház. Nem túl nagy, de nem is kicsit. Az emeleten vannak a hálószobák, fürdőszoba. Lent pedig egy nagyobb nappali, egy konyha és egy spajzféleség. Ebédlő a konyhában található, mivel azért szűkös a hely. Van egy kisebb előszoba is. |
[191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*A kérdésre töprengve az állához emeli a mutatóujját, majd vidám mosollyal megvonja a vállait*
- Mert szeretném, ha ismét vidáman ölelkeznétek. És mivel nem vagytok azok a kompromisszumképes emberek *fogadjunk hogy valakitől tanulta* ezért gondoltam segítek
*Vonja meg a vállait ismét, és megcsóválja a fejét*
- A nagyok olyan érthetetlenek..
*Vesz egy mély levegőt, és kimászik az ágy szélére, majd lehuppan a földre. A fiú felé fordul, egyik kezét a háta mögé rejti, közben a mutatóujját felemeli*
- Rajzolj neki valamit! Az mindig segít
*Szalad a tv elé, ahol még délelőtt otthagyta a zsírkrétáit meg a papírjait. Felkap egyet-egyet, és visszaszalad vele Gidához. Átnyújtja neki*
- Vagy írj neki valamit! Valahol el kell kezdeni
|
*Ahogy a kislány belekezd abba a hosszú monológba felül és úgy hallgatja. Néha eltöpreng, az utolsó kijelentésre ránéz, majd egy fejrázással összehúzza a szemeit.*
- Nem fogok kérdezősködni, nyugodj meg.. de.. miért is mondtad el ezt nekem? :S Nem értelek..
*Rázza meg a fejét és elhúzza a száját. Chiyot kezdi el figyelni, majd sóhajt egy nagyot.*
- Érdekes lány vagy..
*Csóválja meg a fejét, majd a plafonra néz, végül el az ajtó felé.*
|
*Kíváncsian hallgatja Gidát, a kijelentésre elmereng. Megérti, annyira azért nem gyerek xD meg nem is kutya. Elmosolyodik*
- Megértem. Ha valami szomorú történik velem, vagy a barátaimmal, mindig kimegyek a játszótérre, és ha már nagyon nagyon szomorú vagyok, akkor sokat sírok, ettől mindig jobban érzem magam, aztán felkeresem a barátnőimet, és újból vidám leszek. Satsu is mindig ezt csinálja. Hazajön az iskolából, eljön elém az isibe, és egész hazaúton rólad beszél. Általában ilyen mérges *tárja szét oldalra a karjait, majd ismét átöleli a térdeit, és lelkesen tovább beszél* és folyton morog hogy Gida így, meg Gida úgy, egy beképzelt tökfej, nem is érdekel, ha pimaszkodik velem - és közben csupa vörös, és olyan gyorsan kezd lépkedni, hogy nem is tudom tartani a lépést, és ha hazaértünk, mindig előveszi a fényképedet, és ha észreveszi, hogy őt figyelem, gyorsan rámcsukja az ajtót. És mikor eljöttünk, akkor is hazarontott, és elkezdett fel alá járkálni, és azt mondta, hogy el kell jönnünk hozzátok, és hogy ha majd kérdezősködtök, akkor rám keni az egészet. Onnan tudom, ha nem találkozik veled, hogy egész hazafeléúton csak szomorúan nézi a talajt, és én beszélek a barátaimról, meg a napköziről, meg a pirospontjaimról.. *bólogat komolyan, el-elgondolkozva, aztán egy vidám mosollyal Gidára néz* ha bármit szeretnél tudni, nyugodtan kérdezz! Jó megfigyelő vagyok, és szeretem, ha Satsu mérges, mert addig sem szomorú
*Bólint egy nagyot, és ásítva nyújtózik egy nagyot. Magához ölel ő is egy párnát, és ráhajtja a fejét*
|
*A kérdésre ránéz, a továbbiakra sóhajt egy nagyot és felül. Megrázza a fejét és úgy néz a kislányra.*
- Nem veled van a bajom. Csak mostanában túl sok csapás ért, ne kérd tőlem azt, hogy legyek vidám. És az igazat megvallva jól esik, hogy itt vagy te és a nővéred, de néha a magányra is szükség van. *elmereng kicsit, majd egy fejrázással félrenéz* Ch.. nem tudom miért mondok neked ilyeneket, nem hiszem, hogy megértesz.
*Dől vissza a kanapéra és onnan pillant Chiyora..*
|
*Nem rázza meg xD tényleg néz estimesét. Elgondolkozik, majd félrebiccenti a fejét.*
- Miért haragszol rám?
*Pislog párat kíváncsian, és leveszi a tekintetét a fiúról. A tvműsort kezdi el figyelni, de ez őt sem érdekli annyira xD visszanéz Gidára, és elgondolkozik*
- Hogy érzed magad? Zavar, hogy itt vagyunk?
*Fürkészi Gidát őszinte, kíváncsi szemekkel*
|
*Chiyo érkezésére ránéz, a kérdésre nem válaszol. Mégis mit csinálna? xD Nem látja? TVzik. Szóval tovább nézi a tvt, ami nem is érdekli. Ahogy a kislány felmászik a kanapéra odább csusszan, hogy ő is elférjen. A tekintetet megérezve felnéz, majd vissza a képernyőre. De nem bírja sokáig, felül és mondana valamit, ekkor szólal meg. Értelmesen pislog kettőt.*
- Tessék? Szerintem nincs mit megbeszélnünk. Menj inkább aludni. Már későre jár. Már az esimesének is vége!
*Dől vissza az ágyra és úgy, mint az előbb, magához öleli a párnáját.*
|
*Tsss, Satsu alszik! Halkan! Tss! Lábujjhegyen csukja be nővére vendégszobájának ajtaját, és halkan eloson annak közeléből. Ahogy messzebb ér, vidáman összefűzi a háta mögött az ujjait, és normális hangerejű léptekre vált. A konyha felé ballag, de a fényt meglátva a nappaliba téved. Elnézegeti kicsit Filipet, majd odaszalad, és megáll a kanapé mellett.*
- Mit csinálsz?
*Biccenti félre a fejét egy kíváncsi mosollyal, és elpislog a rágcsa felé. A kanapéra néz, és felmászik Gida lábaihoz. Először felkapaszkodik, felhúzza magát, aztán megfordul és lecsüccsen. Jó, kicsi a korához képest ^^" Felhúzza a térdeit, átkarolja őket, és nagyon komolyan a fiút kezdi el nézni. Szegénynek már kicsit zavaró lehet a pislogás nélküli bámulás xD*
- Beszélnünk kell egymással, mint nagyfiú a kislánnyal!
*Bólint rá vérkomolyan, és tovább bámulja a fiút*
|
*A nappaliban tvzik, tök egyedül van a szobában. De nem is zavarja. Egy nagy adag rágcsálnivalóval a kezében ücsörög, eszeget, néha iszik egy kortyot és csak a tv fénye felé pillant el néha. Illetve egy filmet néz, de a lényegére alig figyel. Satsuki jár a gondolataiban, és egyszerűen nem bírja kiverni a fejéből. Főleg a legutóbbi beszélgetésük óta. Megcsóválja a fejét, és a kezében levő rágcsára néz, majd visszacsúsztatja az asztalra és eldől a kanapén. Egy párnát pedig magához ölel. Kb. mint egy lány.. hát.. végülis nem csoda, egy ideig Sophiaként volt ismert xD.*
|
*A szavakra egy sóhajjal nekidönti a hátát az ajtónak, majd lecsüccsen a földre. Felhúzza a térdeit, átöleli őket, állát nekidönti, és behunyja a szemeit. Elmerül a gondolataiban, de nem igazán fog innen elmozdulni. Ez a vendégszoba, szóval senkinek se muszáj ide bejönnie, útban sincs. Ül és mereng, ha elálmosodik, akkor elfekszik az oldalára, és alszik egy kicsit, de nem mozdul az ajtó elől*
|
*Ahogy az ajtó kinyílik megtorpan és úgy néz a lányra. A szavaira összehúzza a szemeit, az ajtó viszont már csukódik is vissza. Szemforgatva félrenéz, majd az ajtóra.*
- Nem kell, hogy bűntudatod legyen.. a játékot amúgy sem a csapat miatt csináltam, hanem azért, mert élveztem és jó volt. De ezt már régóta nem érzem. Lemondok róla. Így lesz nekik is a jó. Mostanában csak hátráltatom őket a játékban. Ennyi
*Von vállat és sarkon fordul. Elindul a szobája felé.*
|
*Alig hangzik el a kérdés, már csapódik is ki az ajtó, és a földön térdelve, szikrázó szemekkel felnéz a fiúra*
- Egy fenéket mondasz le!!
*Nem, nem akar kijönni, és még kint sincs :P feláll, csípőre teszi az egyik kezét, a másikkal pedig Gidára mutat*
- Le ne merj mondani!! Teljesen meghibbantál?! Vedd úgy, hogy nem mondtam semmit, de maradj ahol vagy! Egyáltalán nem számít, mit mondtak, miattad tették, és ha lemondasz, bűntudatom lesz! Nem mondasz le!
*Tolja az ujját Gida orrának, majd rávágja az ajtót, és nekidől*
|
*A szavakat hallva összehúzza a szemeit és egyik keze ökölbe is szorul. Ahogy a végére ér feláll és megrázza a fejét.*
- Szóval a fiúk.. hát jó.. ha ők így, én is. Lemondok a kapitányi címről. És ezt a témát le is zárom.. uhm.. te kijössz még ma?
*Néz az ajtóra, majd félrebiccenti a fejét. Lassan lenyugszik, de még mindig nem fér a fejébe, hogy a fiúk miért csinálták ezt. De végülis már nem számít. A végeredmény ugyan az: kilép a csapatból.*
|
*Hallgatja a fiú szavait, és a mérge lassan el is száll. Maga elé bámul, majd az állát a térdeinek dönti. Sóhajt egy nagyot*
- Idióta..
*Dünnyögi halkan, és összehúzza a szemeit. Elmondja? Ne mondja? Mostmár mindegy. Felnéz a plafonra*
- A csapatod felkeresett, és az egyik fiú nagyon durva dolgokat mondott. Teljes mértékben sikerült megbántania, akkor az tűnt a helyesnek, hogy leordítsam a fejed. Valóban mérges vagyok rád, de ha nem bíznék benned, nem lennék itt.. aztán láttam, hogy viselkedsz, és azt hittem, hogy igazuk volt. Úgy tűnik, ezt jól összehozták nekünk
*Néz fel a plafonra, és elgondolkozik kicsit. A lányok? De miért? Na csak kerüljenek a kezei közé..*
|
*A kérdésre behúzza a nyakát. Ott a pont.. igaza van. Figyelmesen hallgatja a szavakat, a végére elhúzza a száját, a kérdésre a plafonra néz.*
- Nem tudod miket hordtak össze.. és abban a pillanatban azt tartottam helyesnek. Nameg utána rögtön jöttél, kiosztottál és elrohantál.. most ezek után mit tehettem volna?
*Csóválja meg a fejét, majd leül az ajtó mellé a falhoz. Felhúzza a lábait és egyik alkarját ráfekteti.*
- Mindegy.. azt hiszem ezt mindketten elszúrtuk. Te már nem bízol benne, én meg már semmiben sem vagyok biztos..
*Lehajtja a fejét és sóhajt egy nagyot.*
~Támaszra lenne szükségem, de nem akarom más segítségét kérni.~
|
*Az ajtó előtt ül, felhúzott térdekkel, összefont karokkal, durcás arccal, a kopogásra felnéz, de esze ágában sincs válaszolni. A további szavakra meghökken, majd elhúzza a száját, és az ajtóra néz*
- Mióta hiszel jobban egy csapat lánynak, mint nekem?! Valóban fontos nekem a kézilabda, de a sportot és az érzelmeket soha nem keverem össze.. az én álmom.. *kicsit nyugodtabb már a hangja, behunyja a szemeit és átkarolja a térdeit* te vagy, nem pedig a hülye sport. Emiatt voltál velem ennyire utálatos?
*Vet az ajtóra egy morcos pillantást, és várja a választ*
|
*Ahogy a terítő nekivágódik nagyokat pislog és elkapja. He? Oo Mit csinált? xD A sértő szavakra oldalra dönti a fejét, a továbbiakra sóhajt. Na akkor ezt most értelmezzük.. egy kis nyelvtan xD. A lány után néz. A lényeget felfogta, szóval nem hagyja menni. Ledobja a földre a terítőt és a lány után fut. A vendégszoba ajtaja épp előtte csapódik be. Nos, mivel a lány azt mondta, holnap estig kopog az ajtón, akkor se engedi be, így csak kettőt kopog, hogy legalább figyeljen.*
- Satsuki..először is, nem vagyok egpoista >.< másodszor pedig.. a csapattársaid mondták, hogy jobb, ha nem vagyunk együtt. Mert neked a játék a legelső, az az álmod, hogy versenyezz. Én pedig nem akarom tönkretenni az álmod! Értsd meg
*Halkul el a hangja és lehajtja a fejét.*
|
*Kilépked a folyosóra, a kijelentésre viszont meghökken, felkapja a fejét és megáll. Jól van, robban nála a bomba. Visszalép az ajtóba, és minden dühét beleadva Gidához vágja a terítőt, lehet hogy betakarja az arcát*
- Mondok valamit te egoista barom! Nem tudom, mivel itatták át az agyad, és eszem ágában sincs kipuhatolózni, hogy mi jár abban a sötét fejedben. Nem érdekel ha felfogod, és az sem, ha nem fogod fel, hogy még ezek után is szeretlek, te mafla, mert ha holnap estig kopogsz az ajtómon, akkor sem nyitom ki! Tahó!
*Zárja le ennyivel, sarkon fordul, felrobog a vendégszobába és becsapja az ajtót*
|
*A szavakra elhúzza a száját, de nem mond semmit. Oké. Érti. A jéghideg tekintetet állja, majd a lány után néz.*
- Így a helyes. Mindenkinek így a legjobb. A csapatod és az álmod a fontosabb.
*Bólint, majd rövid időn belül felmegy a szobájába. Ott viszont ledől az ágyra és a plafont kezdi el nézni. Gondolkozik.. leginkább Filipen, nameg a lányok szavain.*
~Tényleg ez a helyes..? :S~
|
*El fogja könyvelni, hogy a férfiak egytől egyig taplók, Gida kijelentése ugyanis szíven csapja. Először sírni volna kedve, de ő nem az a sírós lány. Összehúzza a szemeit. Nagy hiba? Hiba?? Feláll, ökölbeszorított kezekkel, mérgesen nézi a fiút, aztán megrázza a fejét*
- Úgy gondolom, hogy a legjobb dolog az életemben az te vagy. Az a helyes, hogy most rögtön kiverlek a fejemből
*Néz rá igencsak morcosan. Az asztal felé fordul, lepakolja a terítőről a cuccokat, majd lehúzza az asztalról, összetekeri nagy gombócba, és Gida felé fordul jéghideg szemekkel, színtelen hanggal.*
- Beteszem a mosógépbe a terítőt.
~Nem értem, mitől ilyen, de nem is akarom megérteni..~
*Sarkon fordul, és visszaindul a fürdőbe. Eleve onnan jött, és a dvd-t is otthagyta*
|
*A nevetést nem tudja mire vélni, de oké. Nevessen csak rajta. Félrenéz, a további szavakra lepillant a lányra. Fürkészi egy ideig, majd felegyenesedik, visszalépked az asztalhoz és megfogja a poharát.*
- Csak rájöttem, hogy nagy hiba, ha együtt vagyunk. Csak erről van szó..
*Von vállat és a mosogatóhoz ballagva leteszi a poharat. Visszafordulva a pultnak dől és a lányt kezdi el figyelni.*
- Vagy te hogy gondolod? Mi a helyes?
|
[191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
