Témaindító hozzászólás
|
2007.06.13. 15:06 - |
Nagy terem, tele asztalokkal, székekkel, automatával. Egy elkerített rész, szerkényekkel, hűtővel, s a konyhai eszközökkel, ahol a konyhásnéni van. Végülis itt reggelzini, vacsorázni is lehet, nincs megtiltva semmi. Ebben a kis vendéglőben mindenkit várunk, és a konyhásnéni segítőket is felvesz.. egy kis plussz zsozsó sohasem jön rosszkor. Nem? :) |
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
- Jól van na, Erik
*Helyesbít sietősen, kiegyenesedve hátradől a széken, és biccent a fiúnak egy mosollyal.*
- Szia!
*Utána néz azon töprengve, hogy mikor történik meg a következő puffanás.. oldalra dönti a fejét, látva hogy Erik egyben van, és egy mosollyal biccent neki. Figyeli, ahogy eltűnik, lassan feláll és az automatához lépkedve szemügyre veszi az italokat.*
|
*A szavakra bólintva feláll. A kéznyújtásra felkapja a fejét, s ő is nyújtja. A szavakra pedig vissza is húzza.* - Ne hívj már így! Van benne igazság, de idegesítő..
*Félrefordítja a fejét, majd visszanéz rá.*
- Akkor szia
*Hátatfordít, s az ajtó felé veszi az irányt. A padlót épp most mosták fel, s a konyhásnéni épp szólna neki, mikor elcsúszik, de még épp talpon tud maradni.. megkapaszkodik az ajtókilincsben. Hátranéz Kanaméra, s ha kérdezné, már válaszol is.*
- Semmi bajom! *Kinyitja az ajtót, s kilép rajta..*
|
*Elmosolyodik, miszerint rá nincs semmi jelző, és sóhajt egyet. Oldalra néz, majd a következő szavakra vissza. Félrebiccenti a fejét*
- Dehogy haragszom, menj csak.. én is megkeresem a testvérem, úgysincs semmi dolgom.
*Nyújtózik egyet, és az ajtó felé néz, majd vissza Erikre és a kezét nyújtja neki.*
- Még biztos találkozunk, puffanós idegen...
|
*Figyeli egy darabig a lányt, a szavakra összerezzen. Leengedi a kezeit, s elmosolyodik.*
- Rád nem tudok mit kitalálni. Eddig még nem csináltál semmit
*Megvonja vállait, s oldalra néz.*
- Lassan mennem kell... ha nem haragszol
*Fordul vissza felé, s elnéz az ajtó felé.*
|
*Széles mosollyal figyeli ahogy a fiú leül az asztalhoz. Sóhajt egyet, elrakja a kendőt és leül vele szemben, felkönyököl és mosolyogva elkezdi fürkészni az arcát.*
- Tudod mit? Adhatsz egyet te is nekem.
*Vonja meg a vállait, felhörpinti az italát, s összeroppantva markaiba eldobja a helyéről az automata mellett levő kukába. Összecsapja két tenyerét, és visszanéz a fiúra*
|
*Kaname szavaira elhúzza a száját, de nem szól semmit. Mikor elkezdi törölgetni a ruháját félrefordítja a fejét egy durcával. A szavakra összehúzza szemeit, s végignélz magán.*
- Nem a legjobb...
*A kérdésre szemforgatva sóhajt.*
- Nem kell több becenév, oké?! *Mérgesen szusszan egyet, s leül az asztalhoz. Felkönyököl, s maga elé bámul.*
|
*Bólintva a fiú után megy, ahogy magára önti a narancslét egy mosollyal leteszi saját poharát az asztalra, és belenyúl szoknyája zsebébe.*
- Ugyan már, ha nem ásnád el magadban, hogy szerencsétlen vagy, nem történnének ilyen dolgok.. csak önbizalom kell, lazíts!
*Rákacsint, és a kendőjét előkapva a fiú elé lép. Összehajtogatja, és elkezdi törölgetni a ruháját, próbálva menteni a menthetőt.*
- Hmm, amúgy is, szerintem ezzel a folttal sokkal jobban nézel ki..
*Mosolyogva felnéz a fiúra, és mély levegőt vesz.*
- Puffanós idegen, vagy italos idegen? Hmm...
*Töpreng félhangosan, Eriket törölgetve.*
|
*Fekete tincsei arcába zuhannak, úgy néz a lányra. A szavait hallva oldalra dönti a fejét.*
- Kösz.. de nekem ez nem mindig szórakoztató.. és nem töröm össze magam.. legalábbis megpróbálom
*Felnéz a lányra, s feláll a segítségével. Az automatához lépked, végignézi a listát.*
- Hát..öö..legyen, narancslé
*ELveszi a poharat, s elindul az egyik asztal felé, várva Kanamét is, s ahogy felé fordul, az ital egyenesen a ruhájára ömlik. Megrázza a fejét, s felnéz a plafonra, majd a lányra.*
- Ne mondj semmit!
|
- Az... probléma... kijavítható? *Meglepődik. Mikor elkapják a csuklóját megszeppenve kezd el futni Alex után. Nem szól semmit. Nem tud megállni, mikor a fiú ezt teszi, így nekiütközik. Szőke tincsei arcába omlanak. Gyorsan hátralép egyet.* - Van kedvem, persze *Megfogja a fiú kezét, ha tudja, ezzel jelezve, hogy indulásra kész van.*
|
*Elhúzza a száját és töprengve visszaül a székébe, a kérdést meg sem hallja.*
- Ez probléma..
*Sóhajtva vállat von, és talpraállva lábával berúgja a széket.*
- ..de kijavítható. Gyere!
*Megpróbálja elkapni Stella valamelyik csuklóját, és felrántva az ajtó felé robog, ám eszébe jut egy szabály amit tanítottak neki így meg is torpan, ha a lány nem figyel a mellkasának ütközhet.* - Izé.. *a lány kezére néz, amit fog, és gyorsan elengedve zsebredugja kezeit* ..persze csak ha van kedved velem jönni.
|
- Ó, értem.. *Sóhajtva gondolkodni kezd, hogy mit csinálhatnának. A kérdésre felkapja a fejét, így lehet, hogy összeütközik a fiúéval. Ha igen, akkor odakap a kezével.* - Fára mászni? Nem... sohasem engedtek nekem meg ilyesmiket *Keserűen sóhajt.* - De gondolom te tudsz *Elmosolyodik egy kicsit.*
|
- Semmihez?
*Kérdez vissza, bár a válasz egyértelmű. Egy pillanatra felemeli fejét tenyeréről, majd visszadönti rá. A kérdésre vállat von.*
- Amihez lenne azt tiltja a szabályzat, így többnyire ahhoz, amihez neked. Szóval semmihez.. *Töprengve sóhajt, majd eszébe jut valami és egyből felkapja a fejét, kiegyenesedik és közelebb hajol Stellához.*
- Tudsz fára mászni?
|
*A fiú szavai nem túl meggyőzőek.. sóhajtva félrefordítja a fejét. A kérdésre összerezzen.* - Nem tudom... úgy semmihez... ~Lenne, de ahoz tuti nem lenne kedved... én nem úgy nem akarom...~ *Megvonja vállait.* - Neked mihez lenne?
|
- Semmi baj.. *Dünnyögi inkább morcosan, mint meggyőzően, de amíg nem mond egy rossz szót sem, addig nem kell aggódni. Egy sóhajjal behúzza maga alá a széket, bár legszívesebben felállna.. elnéz az ajtó felé, végül megrázza a fejét, és felkönyököl.* ~Egyre nagyobb a honvágyam.. eltöprengtem, mi lenne, ha itt élnék, de nem.. ez túlságosan más.~
*Sóhajtva a lányra mered.*
- Mihez lenne kedved? Ma ráérek.
|
- Fensy, elég! *Fegyelmezi meg a kutyáját, aki egyből le is mászik Alexről, így nem borul fel a székkel együtt. Duzzogva bevonul az asztal alá, lefekszik, s mancsaira teszi a fejét.* - Nem szabad ilyennek lenned Fensy! Vagy inkább Jenna Fenserye! *megrázza a fejét, s a fiú felé fordítja* Ez az igazi neve... a Fensy csak becenév... *Fensy a teljes nevét hallva hátracsapja füleit, kimászik az asztal alól, s leül a szék mellé. Kihúzza magát.* - Bocsánat az ő nevében is, Alex *Lehajtja a fejét, majd megfogja kutyája nyakörvét, s közelebb húzza magához, megsimogatja a fejét.*
|
*Bólint egyet a lány szavaira, a kutya manőverezésére meglepve billen hátra a székkel, csak az utolsó pillanatban tudja elkapni az asztal szélét.* - Jól van Fensy, én is bírlak téged... *Igyekszik elkapni a kutya nyakörvét, és úgy emelni le a talajra, ám ezt válla bánja. Szisszenve odakap, s rászorítja a tenyerét.* ~Pedig éjszaka semmi baja sem volt.. talán túlerőltettem..~ *Sóhajt egyet, de ha a kutyát nem tudja levakarni magáról, akkor összeszorítja a szemeit, elengedi az asztalt és hagyja hogy a szék hátraboruljon, majd a lendületet megtartva egy hátrabukfenccel talpra szökken.*
|
*A szavakat hallva bólint egyet, a kiegészítésre elmosolyodik.* ~Nem kérdeztem volna meg, hogy honnan ért haza, de nem lényeg...~ *A kérdésre lehajtja a fejét.* - A szobámban ücsörögtem, meg Fensyvel sétáltam egyet... *Megvonja vállait.* - Mást nem nagyon... *Sóhajt egyet. Fensy felméz gazdájára majd a fiúra, vakkantva felszökken Stella ölébe, onnan pedig Alexre, így lehetséges, hogy hátraesik a székkel. Az arcát nyaldosva letelepedik rá.*
|
- Szia...
*Megereszt egy mosolyt, hogy hangjából ne süssön a kimerültség. A kérdésre körbenéz a rendbeszedett, kitakarított ebédlőben, és megvonja a vállait.* - Á, semmi különöset.. nemrég értem haza, aztán segítettem egy picit.. *Vállat vonva az asztalra mered,de ahogy végiggondolja saját szavait, már kapja is fel a fejét.* - Öö, nemrég értem haza a bevásárlásból. *Bólint, s félrenéz*
- És te mit csináltál ma?
|
*Sóhajtva a plafon felé emeli fejét. Mikor megfogják a csuklóját elmosolyodik.* - Szia Alex *Leemli a kezét, s az asztalra teszi.* - Mit csináltál ma? Tegnap úgy elrohantál... *Elhúzza a száját, s várakozón elhallgat.*
|
*Ahogy nyílik az ajtó keze, és a benne levő szék megáll a levegőben. Stellára néz majd egy sóhajjal a plafonra.*
~Ajj ne már..~ *Megrázza a fejét, végül szájhúzva egy nagy csattanás kíséretében hagyja a földre csapódni a széket. Megtörli az arcát a rongyban, majd az asztalra dobva Stellához megy. Leül a mellette levő székre, és a már megszokott "én vagyok az" módszert alkalmazva megfogja Stella csuklóját, és a kezét a fejére pakolja unott arcot vágva.*
|
[136-117] [116-97] [96-77] [76-57] [56-37] [36-17] [16-1]
|