|
Témaindító hozzászólás
|
2008.08.28. 23:28 - |
Az egyik eldugott kis utca végén található ház. Nem túl nagy, de nem is kicsit. Az emeleten vannak a hálószobák, fürdőszoba. Lent pedig egy nagyobb nappali, egy konyha és egy spajzféleség. Ebédlő a konyhában található, mivel azért szűkös a hely. Van egy kisebb előszoba is. |
[191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
*A földet fürkészi, miközben a lány után lépked. Ahogy odaérnek felpillant és megáll majd a háta mögött összefűzi az ujjait zavarában. A lány közelsége kezdi méginkább zavarba hozni, mint eddig. Ez baj..? Sietve megrázza a fejét, a szavakra felkapja a fejét. Halványan elmosolyodik.*
- Az, hogy vidámabb vagyok, csakis neked köszönhetem. Ha te nem vagy, nem tudok ilyen hamar túllépni a helyzeten.. bocsánatot kértek..? Igazából. ha jobban belegondolok, az én csapatom is bocsánatot kért, de ne ilyen nyíltan. Tudod, férfi büszkeség. Meg megpróbáltak visszacsábítani a csapatba, de nem jött össze. Már új kapitány is van *bólint egy aprót* öhm.. a Sophie-s ügyet nagyon sajnálom..
*Húzza el a száját, majd odalépked a lány mellé és segít neki kiszedni a ruhákat. Egy sóhajjal a lányra pillant a szeme sarkából, de mielőtt észreveszi, rögtön a ruhákra néz. Ha kiszedték az összeset, akkor hátrébb lép.*
|
*Ahogy összeütköznek, fülig pirul és zavartan ő is hátrébb lép. Hiába él itt régóta, ez az egyetlen, amit nem tud megszokni.. A szavira helyeslőn bólogat, és szapora léptekkel az emelet felé indul. A szeme sarkából hátra-hátrakukucskál Gidára, de ahogy elérik a fürdőszobát, habozás nélkül belép. A mosógép már egy ideje végzett, így felnyitja a tetejét, fog egy lavórt, és nekilát kiszedegetni a vizes ruhákat.*
- Örülök neki, hogy vidámabb vagy és rendbejöttek a dolgaid. Sokkal jobban festesz, mint amikor idejöttünk.. apropó, a csapatom bocsánatot kért tőlem. Úgy látszik, rájöttek, hogy ezzel többet ártottak, mint segítettek. Sophie is bocsánatot kért
*Töprengve kihalássza Gida alsónadrágját, Filip trikóját, majd egy bugyit, és szépen, a gondolataiba mélyedve pakolgat.*
|
*A száraz megjegyzésre a földre pillant, ám a választ hallva felpillant. A halvány mosolyra ő is mosollyal felel.*
- Ennek örülök..
*Az életvidámabb mosolyra, és a szavakra sóhajt egyet. A kérdést hallva bólint egy aprót.*
- Segítek neked, ha szabad ^^
*Lépked a lány elé, épp akkor, amikor ő is felé lép, így picit összeütköznek. Sietve elhátrál és zavartan elmutat a folyosó felé.*
- Uhm.. menjünk inkább.
*Néz a lányra egy félmosollyal és ha elindul, akkor követi.*
|
*Figyeli Gidát, ahogy oda jön, egy kicsit meglepődik, de a szavait hallva méginkább. Ritkán hall ilyeneket a fiútól.. a végére még tágabbra nyílnak a szemei, de mivel befejezi, lassan, töprengve össze is húzza őket.*
- Nem fogadunk el senkitől sem pénzt..
*Jegyzi meg egy kicsit szárazon, de aztán ellágyulva folytatja is*
- Nem hiszem, hogy elmegyek.. túl sok dolog köt ide..
*Pillant fel a fiúra, ez egy halvány célzás az előbbi szavaira. Sóhajt egyet és lassan lemászik a pultról egy valamivel vidámabb mosollyal*
- Na de ne hangolódjunk ennyire le! ^^ Éppen teregetni indultam, elkísérsz?
*Biccenti félre a fejét, és érdeklődve Gidához lép, hátul összefont ujjakkal*
|
*Hallgatja a választ. Munka? Igen, az neki is kéne. Így is nehezen jönnek ki a pénzből, amit még az apjuk hagyott itt. Szóval igen, munka. Jó ötlet. Ám a továbbiakat hallva azonnal leagy. Tessék? Lassan a lányra pilant, a folytatásra nyel egyet. Ugye.. ugye nem akarja itt hagyni? Pislog kettőt, a kérdést meg se hallja. Felápászkodik és a lány elé lépkedve megtámaszkodik a dereka mellett két oldalt. Megpróbál a szemeibe nézni.*
- Úgy dönts, ahogy te szeretnél. A szüleidnek örülni fognak, ha vállalod az új sulit, de azt is meg kell érteniük, ha itthon akarsz maradni. És ha segítségre van szükség, anyagi támogatás, akkor megpróbálok segíteni.. csak.. *lassan inkább félrenéz* ..csak ne hagyj itt. Mármint..
*Sietve hátrébb lép. Ő nem szégyelli az érzelmeit, csakhát Cukitól tart, ezért inkább csendben is marad.*
|
*A kérdésre egy kicsit megdermed, majd szép lassan elcsügged. Magára erőltet egy halvány mosolyt, miközben felül a pultra. Kezeit megpihenteti a combjain*
- Arra gondoltam, hogy keresek valami munkát.. ez persze nem tetszik a szüleimnek, és az egykori osztályfőnökömnek sem.. találtak egy nagyon jó sportiskolát külföldön, ahova biztosan felvennének, és onnan egyenes út nyílik a versenyzéshez. Profi szinten űzhetném a kézilabdát
*Álmodozó mosollyal fürkészi a talajt, majd ez lassan leolvad róla. Megtámaszkodik maga mellett a pulton*
- Dehát külföld az külföld.. minden és mindenki új, mindent előről kéne kezdenem, új embereket megismernem, új nyelvet beszélnem, teljesen önállósodnom kéne.. viszont szükségem lenne az ösztöndíjra, és az iskola által nyerhetnék. Tudod, hogy nem vagyunk gazdagok..
*Egy kicsit kipirul a földet fürkészve. A lábait lógicálja, és csak egy apróbb szünet után folytatja*
- Anyáék gondoskodtak róla, hogy jó dolgom legyen. Itt az ideje, hogy visszafizessem. Ez természetes, nem?
|
*A kérdésre behúzza a nyakát.*
- Perszeh.. a lehető legjobban. Csak jött egy nagyon jó ötletem, ami egyelőre titok ^^
*Mosolyodik el és félrebiccenti a fejét. Követi a lányt a tekintetével, a kérdésre összerezzen.*
- A helyzethez képest egész jól. Esténként mindig elbeszélgetünk. Amióta apa nincs velünk, sokkal szorosabb lett a kötelék köztünk.. *eltöpreng, majd Satsura néz* Mármint Filip és én köztem..
*Mielőtt Cuki félreérti ezt a "szorosabb lett a kötelék _köztünk_"et xD. A további szavakat is hallgatja, a kérdésre egy biccentéssel felel.*
- Bízd rám. És mit tervezel a jövődre nézve?
*Halvány mosoly; csak érdeklődik. Kihúz egy széket az asztaltól és megfordítva lecsüccsen rá. Átkarolja a szék háttámláját és a karjaira dönti az állát. Így kényelmesebb. Kíváncsian fürkészi a lányt.*
|
*Gyanakvón méregeti Gidát. Mi az, hogy tárgytalan? Hátát a pultnak döntve kortyolgatja az italt, ekkor kapja fel a fiú a fejét. Egy kicsit összerezzen a hévtől.. A legyintgetésre összehúzza a szemeit. Az arcára kiül a fiúról alkotott véleménye.. xD*
- Jól vagy?
*Azért próbál diszkréten kérdezni, hisz a "hülye vagy?"nál ez egy fokkal jobb. Sietve megrázza a fejét. Inkább nem akarja tudni, hogy Gida őrült fejében éppen milyen őrültségek vannak. Visszateszi a poharát a többi közé, megtörli a két kezét a nadrágjában, és átballag a konyha másik oldalára*
- Filip hogy van? Úgy érzem, Chiyoval jobban megértik egymást, mint velem. Bár ez érthető, hisz nem vagyok a nővére, baráthoz meg túl idős vagyok
*Töprengve felnéz a plafonra, közben kioldja a hajából a szalagot, és nekilát ismét összefogni kissé már kócos, szőke tincseit. Addig is tovább gondolkozik*
- Nem tudom, hogy tudod-e, de Chiyo él-hal az állatokért, főleg a kutyákért, és amikor csak tehettem, suli előtt vagy hazafelé menet megálltunk a menhelynél. Megbeszélte az egyik gondozóval, hogy jövőhéten is benéz, de aznap kell eldöntenem, mit akarok kezdeni a jövőmmel, egyedül meg nem engedem el. Nem kísérnéd el te vagy Filip?
*Pillant Gidára a szeme sarkából, és egy utolsó húzás után igazít még egyet kontyba fogott tincsein*
|
*Elvigyorodik. Azért ne bízza el magát xD. A férfiak meg erősebbek. És helyesebbek...najó, lapozzunk. Átballag a lány után a konyhába, a válaszára elhúzza a száját, a visszakérdezésre legyint és megfogja a saját bögréjét.*
- Tárgytalan.. látom, ma estére már le vagy foglalva :) majd máskor
*Von vállat, kiissza a bögréjéből a maradék innivalót, majd a mosogatóba teszi. Gondol egyet, megnyitja a vizet és el is mosogatja. A szárítóra teszi, majd a kezeit törölgetve Satsukira pillant a szeme sarkából. Mit is mondhatna? A lány születésnapján töpreng, hogy mivel kéne meglepnie. De jelenleg nem jut eszébe semmi. Talán Chiyoval kéne konzultálnia, ő tudja, mit szeret a nőv... megvan :| kapja fel a fejét; cseppet sem feltünően és bólint.*
- Ez jó!
*Ám észreveszi saját magát, így Satsura néz legyintgetve.*
- Semmi semmi ^^
*Fordul el és eltöpreng. Ez egynek jó. Mellé még elviszi valahova és.. várjunk csak. Az se biztos, hogy Satsuki bárhová is eljön vele. Mindegy, a meglepi part 1-et nem tudja hatástalanítani ^^*
|
*Ahogy megfordul a porszívóval, szembetalálkozik Gidával. Halványan elmosolyodik és meg sem áll a tárolószekrényig, ahova visszatolja a porszívót. A derekát fogva egyenesedik fel, fáradtan nyújtózkodik, a szavakat hallva felkuncog*
- Nem csak precízebbek.. ^^
*Megigazgatja a masniját, a blúza gallérját és átballag a konyhába. Ha jön a fiú is, akkor amíg felteszi a kérdését, addig kiveszi a hűtőből a gyümölcslevet.*
- Hmm, befejezem a könyvet, amit olvasok.. és Chiyozok egy kicsit. Megkért, hogy beszélgessünk. Miért kérdezed?
*Érdeklődve fordul a fiú felé, kezében a gyümölcsös dobozzal. Ha választ kapott, ha nem, leveszi a saját bögréjét és tölt bele.*
|
*Amióta Satsukiék ideköltözte, elég jó kedve lett. Jó, az elején nagyon nem örült annak, hogy idejönnek. Hisz épp akkor volt a szakítás közte meg Cuki között. A veszekedések ellenére ő örül, hogy vannak lakótársaik. Öccse meg eltűri a vitákat, bár néha megpróbál rendet tenni. Filip Chiyonak örül a legjobb. Egy édes kislány, akivel ellehet ^^ bár a tavaly nyári lakatlan szigetes történetet nem fogja elfelejteni.. és ha belegndol, Chiyonak köszönhette, hogy túlvészelte. Na, de most Gidáról van szó. Szóval.. lássuk csak. A kosáredzéseket azóta is hanyagolja, egyszer-egyszer elmegy, de nem csinált belőle rendszert. Jelenleg van fontosabb dolog a "játéknál". Bár a tanulást még mindig megveti, azért készülget. Az apjuk temetése már megvolt, Filip megint mély szomorúságba esett, ő meg próbálta tartani benne a lelket..
Most pedig a konyhában kortyolgatja a meleg teáját, amikor meghallja Satsuki hangját. Bár nem neki szól, azért lerakja a bögrét és átballag a szobába. Karbatett kezekkel a ajtófélfának dől. Elpillant a naptár felé és eltöpreng a pirosan bekarikázott napot látva, végül Cukira néz, ha még nem fedezte volna fel.*
- Szép munka.. nélkületek itt egy csatatér lenne.. hiába, a nők mindig is precízebbek voltak a férfiaknál
*Valami dicséretféleség... Cukit kezdi el fürkészni, majd megköszörüli a torkát.*
- Van valami terved estére..?
*És lenéz a földre egy sóhajjal.*
|
- Chiyo, mondtam már, hogy ne pakold szét a játékaidat!
*Kiált fel az emeletre a porszívót túlharsogva. Megáll, feldobja a szőnyegről a kanapéra a a zsírkrétákat meg az összefirkált lapokat, utána tovább porszívózza a szőnyeget. Miután végzett, lekapcsolja a gépet, feltekeri a szőnyeget és kiporszívózik alatta is, utána szépen visszatekeri, és a csővel a kezében felegyenesedik, blúza ujjával megtörli a homlokát és egy fáradt sóhaj után vidáman, elégedetten elmosolyodik.*
- Így ni ^^
*Néz körbe a csillogó-villogó szobában. Amióta beköltöztek ide, mintha kicserélték volna a lakást. Állandóan rend és tisztaság van, ráadásul húgának hála -mivel ő rosszabb egy zsémbes öregasszonynál is- a hangulat is jó, a vacsorák, reggelik, ebédek jó hangulatban telnek, és éhen sem halnak, ráadásul Filippel jól kijönnek. Satsu és Gida példát vehetne róluk, mert amennyit veszekednek.. de ez éppen belefér. Elpillant a naptár felé és elhúzza a száját. Közeledik a vörösen bekarikázott nap.. Yo karikázta be, először cerkával, de ő kiradírozta, így utána filccel erősítette meg. Milyen leleményes ahhoz képest, hogy milyen kicsi.. mindegy, egy nagy mosollyal összetekeri a porszívót és nekilát visszacipelni a helyére.*
|
*Mi van ezekkel a mai fiatalokkal? Már az ebédet sem tudja befejezni, mert mindenki lebetegszik? Sóhajt egy nagyot, leteszi a fakanalat, lemászik a székről és már szalad is fel a lépcsőn a kért doglokkal. Felpislog nővérére*
- Satsu, de te is
*Jegyzi meg, és már tolja is az ágy felé. Reméli, hogy nem most akarnak összeveszni. Megáll Gida mellett, de mivel nem éri fel, ezért felmászik az ágyra, feláll rá, és úgy csúsztatja a kezét a fiú homlokára. Egy hümmentéssel átnyújtja neki a gőzölgő teát és a gyógyszert*
- Tessék ^^
*Mosolyog rá, majd leszökken az ágyról, felveszi az asztalról a lázmérőt, és odanyújtja a nővérének*
- Feküdjetek le, szaladok, hozok borogatást!
*És már szalad is..*
|
*Ábrándozó mosollyal fürkészi a fiú arcát, ami valahogy más, mint az előbb. Gida arcára csúsztatja a kezét, majd eltátja a száját*
- Meleg vagy!
*Izé.. xD a saját bajáról elfeledkezve mászik ki a takaró alól, megkerüli az ágyat, és magához húzza Gidát a leghosszabb tincsénél fogva. Áttapogatja az arcát*
- De hiszen neked lázad van!
*Mintha neki nem lenne.. xD már siet is az ajtóhoz, kinyitja és kilépve lekiabál*
- Yo, hozz teát, gyógyszert, borogatást! Gida lázas!
*Harapja be az alsó ajkát, és aggódva visszanéz a fiúra, majd már hesseget is*
- Mire vársz? Sipirc az ágyba!
|
*Mivel a lány elaludt, így lassan ő is elszenderedett. Félig az ágyon fekszik, félig pedig a földön van. A láza pedig neki is jócskán felszökött időközben. Talán tényleg megfáztak valahol.. ahogy a lány megmozdul, rögtön megébred és felpislog rá, kissé ködös szemekkel, mégis halvány mosollyal. Elpillant gyors az órára, majd vissza rá.*
- Jó sokat aludtál.. de én is..
*Húzza össze a szemeit, majd megvonja a vállát.*
- A pihenés sosem árt ^^
|
*Mélyen és békésen alszik, bár az tény és való, hogy nem is sokat mocorog közbe, órákkal később úgy ébred fel, ahogy elaludt. Álmosan felnyitja a szemeit, körbepillant, majd a kezét meglátva zavartan visszahúzza azt. A láza lejjebb ment, de ettől még eléggé vacakul érzi magát. Óvatosan, halkan felül az ágyban*
|
*A szavakra meglepődik és leül az ágyra, a továbbiakra szusszanva elmosolyodik.*
~Aranyos, amikor így viselkedik.. bár mindig ilyen lenne..~
*Töpreng el, aztán sietve válaszol is.*
- Rendben, itt maradok, el se fogok mozdulni! Becsszó
*Dönti oldalra a fejét és úgy figyeli, ahogy a lány elalszik.*
|
- Inkább ülj le
*Fogja meg a kezét, és lehúzza maga mellé. Behunyja a szemeit, visszaigazítja a borogatást a homlokára, és két ujja közé csippenti Gida felsőjének az ujját.*
- Alszok egy fél órát, de csak ha itt maradsz végig
*Nyitja fel az egyik szemét, és szigorúan a fiúra pillant. Ha kell, kamerákat szerel fel, annyira komolyan gondolja xD a felsőjét nem engedi el, és lassan visszahúzza a szemeit. Ha kapott egy ígéretet, hogy tényleg maradni fog, és még pisilni sem megy ki, akkor pár percen belül félrebillen a feje és elnyomja az álom, de még így is szorítja picit a felsőt.*
|
*A hablatyolásból egy szót nem ért. Lehet ő sötét belülről, hát ez van xD. A szavakra sóhajt. Ha semmi, akkor semmi. Akkor megy.. vagyis menne, ha nem venné észre Satsuki ködös tekintetét.*
- Jól vagy?
*Méri végig aggódva, de nem tud mit tenni.*
- Talán ki kellene hívni az orvost..
*Hangosan gondolkozik. De lehet tényleg ez lenne a legjobb megoldás..*
|
*Kisimítja a takaróból a ráncokat, átveszi a rongyot és két kézbe fogja. A szavakra összeszorítja a szemeit. Tényleg ki kell mondania?! >.< Wááááh*
- Nem.. nem az.. csak..
*Pedig a fiú tudja, hogy túl nagy a büszkesége az ilyesmihez. wáááh! Vesz egy mély levegőt*
- Csak.. azt szeretném.. ha.. te.. szóval, ha esetleg te..
*Befejezné, de elakad a szava. Behunyja a szemeit és a fejéhez nyúl. Tyűha, de elkezdett forogni ez az ágy! Talán tényleg pihennie kéne, ahelyett hogy gyerekes módszerrel megpróbálja ittartani Gidát. Erőt vesz magán, és felnéz a fiúra*
- Ü-ü, semmi
*Ismét ködös a tekintete, mint mikor felébredt a gyógyszer előtt*
|
[191-172] [171-152] [151-132] [131-112] [111-92] [91-72] [71-52] [51-32] [31-12] [11-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
