|
Témaindító hozzászólás
|
2008.03.09. 13:45 - |
Templom. A városban az egyetlen, szép templom. Egy kis kert található előtte, az épületben két sor pad található, az ablakokon festmények díszelegnek, mondhatjuk úgy, hogy üvegfesték.. a bejáratnál még található szentelt víz, és ha feljebb pillantunk, akkor megláthatjuk az orgonát is. |
[49-30] [29-10] [9-1]
*A fiú közömbösségére sóhajt egyet, a kijelentésére eltátja a száját. Nászutas lakosztály? De az mindig ki van tök szépre csicsázva, meg olyan kis hangulatos, meg az olyan extra... vííí, lendületből át is öleli a nyakát, a kijelentésére elszakad tőle, kihívó mosolykával. Elkezdene valamit, de a kesztyűt meglátva kíváncsian félrebiccenti a fejét.*
- Oh, köszi
*Forgatja meg a kezei közt, majd a fátylához rakja. Visszaveszi azt a kihívó mosolykát, és kinéz az ellenkező irányba, miközben a kezét lecsúsztatja Viktor férfiasságához. Elkezdi simogatni a nadrágon keresztül, s halkan szólal csak meg.*
- Ki vagy éhezve? Én nem érzem
*Rázza meg ártatlanul a fejét, de a simogatást nem hagyja abba*
|
*Az átkarolásra oldalra dönti a fejét, a szavaira pedig félvállasan a körmeit kezdi el figyelni.*
- Vagy vissza a hotelbe..
*Von vállat, aztán mély levegőt véve hozzáteszi.*
- Jah, igen.. a nászutas lakosztály a miénk.
*Néz Cornira tök nyugodt arccal, majd elmosolyodva végigsimít az arcán.*
- Amúgy meg én sem tudok várni.. megint ki vagyok rád éhezve..
*Teszi hozzá halkabban, majd elkezdi simítgatni a lány haját az arcából. Ezzel a lendülettel pedig leveszi róla a fátylat is. Eszébe jut valami, így a zsebébe nyúl és kihúzza a lány kesztyűjét.*
- Hát.. izé.. kicsit meggyűrődött, de attól még klassz!
*Nyújtja át a lánynak egy sunyi mosollyal.*
|
*Na öccse kancsalos megjegyzéséért szépet ütne, az a mázlija hogy nem hallotta meg. Nagyokat pislog a kislányra, majd a csalódott lánytömegre. Viktor kijelentésére elneveti magát, és sietve a szája elé emeli a kezét.*
- Hát, a lányunk korán kezdi..
*Rázza meg a fejét, és bemászik a hintóba a fiú segítségével. Integet egy kicsit kifelé, s próbálja elfelejteni minden aggodalmát. Jó lesz.. csak egy kicsit lesznek távol. Most inkább magukra kéne koncentrálnia.. a szenvedélyes csókra behunyja a szemeit, és azonnal viszonozza. Átkarolja a fiút közben, majd szerelmes tekintettel, vágyakozón néz rá, s beharapja az alsó ajkát.*
- Nem tudom hova megyünk, de én nem bírok várni addig..
*Dünnyögi halkan, és bele-belesimítgat a fiú frufrujába.*
|
*Ahogy a virág repül ívben utána néz, de meglátva, hogy egyetlen egy kislánya kapja eltáltja a száját. Egy pillanatra majdnem el is engedi a karjaiban levő lányt, de észbekapva ismét stabilan fogja.*
- Hát ez nem igaz..
*Rázza meg hitetlenkedve a fejét, majd Cornira néz szúrós szemekkel.*
- Te azt akarod, hogy a lányunk idő előtt menjen férjhez? Na mindegy..
*Dob egyet a lányon, s megigazítja a karjaiban. A hintó ajtaja kinyílik. Odaballagba besegíti a lányt, majd felugorva az ajtó tetején megkapaszkodik. A tömeget hallva boldogan lehunyja szemeit és integet nekik, majd behuppan a lány mellé és behúzza az ajtót maguk után. Ezzel a lendülettel a lányhoz hajol, s szenvedélyesen megcsókolja, a hintó pedig el is indul. Még hátul a kis ablakon lehet látni a csókot, mielőtt a kis hintóval távolodnak.*
|
*Látva hogy sikeresen eláztatták az ifjú párt, félrevonult kicsit kisCornival. KisViktor Frencinnél van, mindjárt megy vele beszélni, csak beköti a cipőjét.. a ceremónia szép volt, de ő nem tud sírni egy ilyenen. Büszke magára, hisz a pár itt lyukadt ki, és örül is, hogy nekik összejött, de ettől még nem sírja el magát. Felülteti kisCornit az ablak párkányára, és lehajol bekötni a cipőjét. Kényelmetlen ez a cicomás ruha.. ám a kislány felé repülő csokrot látva eltátja a száját, és felegyenesedve sietve elkapja.*
- Ez kancsal!? Hogy lehet egy ilyet csak úgy dobálgatni?
*Pislog kettőt a kezében levő virágra, és észbekapva kisCorninak adja. A csokor akkora, mint maga a baba xD a kislány pedig önfeledt nevetéssel kezdi el szétszadizni a csokrot.*
- Oh, tessék, neked dobták.
*Hajol vissza és befejezi a cipőkötést, majd felegyenesedve visszaemeli a karjaiba a kislányt. nteget Viktoréknak és a tömeggel együtt kiált el hozzájuk*
- Éljen az ifjú pár!
|
*Viktor jól kivágta magát. Helyeslőn bólint, majd egy nagy sóhajjal a csokorra néz. Olyan cép.. muszáj eldobni? :( Nyom rá egy csókot, majd lehunyja a szemeit egy vidám mosollyal.*
- Figyelem lányok, megy!
*Dobja el hátrafelé, s immár szabad karjait Viktor nyaka köré fonja. Biccent neki, hogy mehetnek, és mély levegőt vesz. Milyen fura.. nem kedves, nem barát, nem vőlegény..férj.*
|
*Corni gondolkodására szemforgatva sóhajt és megcsóválja a fejét. A kérdésre kihúzza magát, igen, látszik rajta, hogy büszke rá. Mindenre.. boldog. Az arcsimításra beleremeg egy kicsit, s jólesőn lehunyja szemeit. Felnézve rá elmosolyodik.*
- Igen, az én művem.. egy éjszakát kibír nélkülünk a két prücsök, nem? Egész éjszaka alszanak, reggelre visszérünk.
*Néz Justinra meg Frencinre, megerősítést várva, majd feleségére pillant. A szavaira elmosolyodik és közelebb lép a hintóhoz., Várakozón Cornira néz, majd el a tömeg felé.*
|
*A rizs és konfettiáradat elől Viktor nyakához bújik nevetve. Szuper, később meg fogja köszönni az öccsének xD Viktor kijelentésére felnéz rá, és kuncogva lesöprögeti a válláról a rizst. Elmenni? Nem mehetnek csak úgy el, az öccse még mindig nem gyógyult meg, az ikrekről sem feledkezhetnek meg, ráadásul át kell öltöznie, meg beszélnie kell mindenkivel és.. a hintót meglátva pislog kettőt, majd széles mosollyal felnéz Viktorra.*
- A te műved, igaz?
*Gyűrűs kezével végigsimít szerelme arcán, és felhajolva hozzá egy puszit ad neki. A virágcsokorra néz. Hupsz, majdnem elfelejtette. Hátrapillant a válla felett.*
- Oké fiúk lányok, álljatok be mögém, dobom a csokrot!
*Fogja meg az ölében heverő virágot, de szerelemtől csillogó tekintete elidőzik egy kicsit a fiún, majd előre néz a hintóra és vár egy kicsit.*
|
*A kijelentésre, miszerint sírjanak együtt, csak mosolyog. A szavakra a lányt kezdi el fürkészni, még mindig szerelmes, néha kifürkészhetetlen tekintettel. Ahogy a mellkasához bújik lehunyja szemeit, s valami egészen új érzés járja át. Leírhatatlannak is mondható, bizsergető érzés. Azt is érzi, hogy a lány szíve hevesebben ver. Olyan érzés, mintha nem is itt lenne, hanem valahol egészen máshol.. távol. Csak a boldogság és ez a különös érzés járja át a testét. Egy sóhajjal visszanéz a lányra, s lassan elindul az ajtó felé. Nem mond semmit, most valahogy nem jön hang a torkára. Eltátog a lánynak egy "szeretlek"et és kilép a templomból. Időközben a harang is megkondult, jelezve, hogy egy új házasélet kezdődött. Elmosolyodva tekint fel a tiszta égboltra, s néhány fehér galamb is elszáll az épület felett. Két kis galamb pedig a hintó tetején pihen a hosszú útja után. A rizs' meg a konfetti körbeteríti őket, s végül csilingelő hangon felnevet, és fejéven a hintó felé bök.*
- Nna, akkor most eltűnünk egy kicsit! Csak te.. meg én. Feleségem
*Csillogó szemeivel fürkészi a lányt, s ahogy a hintóhoz érnek a két galamb sietve elrepül.*
|
*Ahogy a hátára döntik elkerekednek a szemei. Óvatosan óvatosan héé, ő nem egy baba!! Azért kicsit nyugodtabban néz fel rá, érezve hogy stabilan tartja. Elkezdi birizgálni a fiú frufruját, félresimítgatja újra és újra, de ahogy a karjaiba kapja sikkant egy aprót. Átkarolja a fiú nyakát, de nem ellenkezik. Csak még boldogabb.. szíve is hevesebben kezd verni. A szavaira elkezdi püfölgetni lányos erővel a mellkasát.*
- Akkor sírj te is, és nem lesz olyan feltűnő!
*Bólogat neki, majd elmosolyodva a vállára hajtja a fejét. A csokorra nézve eltöpreng, s az ölébe helyezi, hogy másik karjával meg tudjon kapaszkodni férje nyakkendőjében. Mély levegőt vesz, a röpke csókot boldogan viszonozza.*
- Nagyon szeretlek!
*Dönti vissza a fejét a fiú vállára, és boldog mosollyal körbenéz.*
- Nem hittem volna, hogy minden ennyire összejön, és hogy minden ilyen szép lesz.. köszönöm neked!
*Hunyja le a szemeit, és odabújik a fiú mellkasához.*
|
*A tapsviharra csak felnyitja egyik szemét, majd vissza is hunyja. A rövidebb csókra elmosolyodik, de ő ezt egy hosszabbal viszonozza. Csókcsatát vívnak, mire kikerülnek innen.. xD A fütyülésre felnyitja ismét egyik szemét, majd ezzel a lendülettel hátradönti kedvesét és úgy csókolja még hosszú, hosszú ideig. Elszakadva ajkaitól még mindig stabilan tartja. S nem segít neki felegyenesedni, hanem egy hirtelen mozdulattal a karjaiba kapja. Elmosolyodva ránéz.*
- Ne sírj már, hisz mostmár mindig együtt lehetünk!
*Mosolyog rá szerelmes tekintettel, majd dob egy aprót a lányon, megigazítás végett. Odahajol az ajkaihoz és még egy röpke csókot nyom ajkaira.*
|
*Fegyver?? Nem túlzás ez egy kicsit?? A kesztyűjét azért bánja, de a fiú csak vigyáz rá :) szerelme mögé ballagva veszi át a tollat, sietve aláfirkantja mindhárom helyen, majd felegyenesedik. Az első aláírás, ami komolynak számít.. mély levegőt vesz és Viktor felé fordul, ahogy felhajtja a fátylat, zavartan lesüti a szemeit, végül visszapillant rá*
- Én is szeretlek, Szőke!
*Behunyja a szemeit, s a fiú ajkait megérezve visszacsókol neki. Átadja magát az érzésnek, mintha ez lenne szerelmük első és utolsó csókja. Egy idő után átkarolja a fiú nyakát s úgy húzza magához közelebb, gyűrűjén megcsillan egy pillanatra a fény. Persze amint ajkaik összeérnek a tömegben máris feltör a tapsvihar, valaki még fütyül is. Kicsit könnyes szemekkel szakad el Viktor ajkaitól. Nem tehet róla, hogy ilyen bőgőmasina, de most olyan boldog ^^ végigsimít szerelme arcán, s még egy rövidebb csókot nyom az ajkaira. Elnéz a család felé, az ajtóra, majd egy nagy sóhajjal Viktor karjába karol. Csillogó szemekkel felnéz rá.*
|
*Egy "Wááá"val hátrál el kedvesétől, de kitör belőle egy kisebb nevetés is. De mielőtt megfordul a fegyver, mármint hogy a csöve fog felé nézni, megkomolyodik. Legalábbis próbál..*
- Oké oké oké
*Emeli fel a kezeit és oldalazva a papírokhoz ballag. Jó.. három helyet nem tud megjegyezni XD túl Szőke hozzá.. ^^ Összehúzza szemeit és egy tollat a kezébe véve megforgatja ujjai közt, végül odafirkantja a nevét, arra a három helyre. Átadja Corninak a tollat és vár egy kicsit, ha a két tanú is aláírta, akkor a lány elé lép. A szavakra bólint egyet és felhajtja végre a fátylat. Még gyönyörködik egy kicsit a lányban. Két kézbe fogja a lány arcát.*
- Szeretlek..
*Suttogja, csak neki, majd lassan közeledve az ajkaihoz lehunyja szemeit. Lágyan, érzékien és szeretetteljesen megcsókolja. El sem akar válni tőle.. soha.*
|
*Egyeztet néhány dolgot a nővel és kap tőle pár füzetet, amit kiterít az oltárra, ám látva hogy a fiú mire készül előrántja a fegyverét és nem a csövet, hanem a végét dugja be kettejük közé.*
- Egy csókot sem tovább! A gyűrű legyen a szeretet, a hűség, és az összetartozás jelképe. Most, hogy megvan, kérem a férjet és a feleséget hogy írjátok alá ezt a sok izét, valamint a két tanút is, mert azért vagytok tanúk.. tanusítjátok hogy minden oké. Szóval írd alá itt, itt, meg itt
*Mutat Viktornak 3 helyre , s közben elkezdi az ujján pörgetni a fegyvert. Vérfagyasztó egy pap xD nem baj, nem zavarja, ha mindenki aláírta akkor elhessegeti a tanúkat, és az ifjú pár felé fordul negédes mosollyal.*
- Most pedig, drága fiam, megcsókolhatod a menyasszonyt!
*Csúsztatja vissza a ruhája alá a fegyvert, összecsukja a könyveket, átadja a nőnek és kezet fog vele, majd a pár felé fordul, és mosolyogva megrázza a fejét.*
|
*A zenére nem is nagyon figyel, Naru biccentésére összehúzza szemeit, majd mint aki felfogta a helyzetet a lányra néz.*
- Óh, igen.. a gyűrű.. látod? Megbabonázol a szépségeddel..
*Mosolyodik el és megfogva a lány kezét lehúzza ról a fehér kesztyűt, majd felhúzza rá a gyűrűt. A kesztyűt most megtartja.. xD Azt kezdi el gyűrögetni kicsit, miközben a lány beszél. Ahogy elnéz az anyja felé ő is elnéz, Corni apját meglátva meghökken, de inkább sietve kedvesére figyel. Az utolsó szavaira elneveti kicsit magát.*
- De aranyos vagy..
*Mosolyog rá pimaszul, a gyűrűt pedig figyeli, ahogy az ujjára kerül. Najó.. ő nem vár tovább, ha Naru nem mond semmit, vagy nem inti le, akkor a lányról felemeli a fátyolt és odahajolva két kézbe fogja az arcát, végül hosszan megcsókolja. Na persze ha leintik, vagy nem engedik szerelméhez, akkor gyerekesen duzzogva karbateszi kezeit*
|
*Viktor szavai teljesen meghatják, néhány résznél elmosolyodik ugyan, de ez sem állítja meg a könnyeit. Szét fog kenődni a sminkje :(:( a Chrisre tett megjegyzésre elmosolyodik, s szemforgat egyet. A zenére felemeli a fejét, és méginkább elérzékenyül. Ahogy a fiú befejezi, a fátyla alá nyúlva megtörli a pilláit. Most úgy megcsókolná.. eltátog neki egy "szeretlek!"et, és mély levegőt lesz. Naru kedvezményére biccent neki és a jeggyűrűre néz, majd töprengve a fiúra. Végiggondolja a dolgokat, és csak az után szólal meg.*
- Együtt nőttünk fel. Néha még most is emlékszem édesanyád sütijére és anya arcára, amikor bevittem azt a homokozóba, hogy majd én ott megeszem és beleejtettem a homokba.. családtaggá váltál nálunk, természetes volt hogy ahol ottvagyok ott te is ott vagy. Ezért volt nagyon furcsa, mikor elmentél.. rákoncentráltam a családomra, és.. *néz el anyja felé mosolyogva, de ez le is fagy az arcáról. Vagy káprázik a szeme, vagy édesanyja mellett tényleg az apja ül? Egy ideig meg se tud szólalni, aztán feleszmélve visszafordul a fiúhoz, és kiszélesedik a mosolya* Felnőttem, mire visszaértél, és már tudtam hogy a közelséged máshogy fog hatni rám. Justinnak persze nem is hittünk, és most tessék, itt állunk az oltárnál.. *biccenti félre a fejét zavart mosollyal és öccse felé sandít, majd vissza Viktorra* Igazából ennyi ember előtt sosem tudtam kibontakozni, de azt fel tudom vállalni az egész világ előtt, hogy szeretlek! Örökké hiszek benned, és akármerre is mész, veled tartok! *kicsit elnéz a tömeg felé kipirulva, a könnyeivel kűszködve* És hogy Narumit is megnyugtassam, megpróbálok olyan feleség lenni aki elenged néha sörözni és nem fog nyaggatni, ha nem nyírod le a füvet.. nem kérek tökéletességet, csak őszinteséget, bizalmat, hűséget, törődést, odaadást, szerelmet.. *kezd bele kicsit hevesen, de aztán el is harapja a mondat végét, és lesüti a szemeit* Az életünk csak most kezdődik el!
*Húzza fel a gyűrűt Viktor ujjára, és mély levegőt vesz*
|
~1., 2., 3., né..vagy 3és fél? Jajj várj várj, ez öö, nem ha, öt, hét, nem nem hat~
*Kezd el az ujjám számolgatni erősen ráncolt homlokkal, miközben Viktor beszédet mond. Egy grimasszal visszamarkol a hajába, wáááá. Túl sok szünetet tartott.. na majd a szertartás után megkéri hogy írja le szóról szóra hogy össze tudja számolni a 10 mondatot. Sietve észbekap és felnéz az orgona felé, majd egy akkorát kacsint, hogy meg is fájdul az egyik szeme. Mivel nem történik semmi kacsint még párat, mint akinek begörcsölt a szeme, s egy kis idő után, úgy Viktor monológjának felénél nagyon halkan, amolyan aláfestőzeneként elindul a Szívből szeretni. Na azért, már azt hitte hogy őt észre se veszik.. ahogy a fiú a végére ér, elmosolyodik, és bólint egyet, ösztönözve hogy mostmár felhúzhatja azt a gyűrűt. Vesz egy mély levegőt, és Corni felé fordul.*
- Nálad komolyan számolom!
*Vág nagyon szigorú arcot, és egy sóhajjal folytatja.*
- De mivel te lány vagy, neked lehet 11
*Kacsint rá, és kényelmesen hátrébb húzódik.*
|
*Ejj :S A családi vitára elhúzza a száját, s ez eszébe juttatja azt is, hogy majd Carmen apjával is kell beszélni. Megrázza a fejét, de amint az apa megenyhül elmosolyodik. Elnéz Carmen felé, de inkább nem szólal meg. Hosszan elmereng, Naru szavaira felnéz, s épp ekkor veszik ki a kezéből a könyvet. Na ja.. ez nincs is benne. Odaballag Viktorhoz és elővéve a kis dobozkát kinyitja egy mozdulattal, majd odanyújtja, hogy kivegye. Halkan gratulál, majd visszasiet az üres dobozkával a helyére. Zsebredugja immár mindkét kezét és úgy hallgatja Viktor beszámolóját. Elmosolyodik és elnéz Carmen felé.*
~Én is tudnék mesélni, az egyszer biztos...~
*Néz vissza inkább a párosra és oldalra dönti a fejét.*
|
*Apja érdekes pillantással nézi a lányt, s lassan viszonozza az ölelést. Végül utána néz, és egy sóhajjal lehunyja a szemeit. Rövid összegzés után felnéz és fiát kezdi el figyelni, miközben elgondolkozik.*
~Remélem boldog leszel és nem kell semmilyen kudarctól félned..~
*Viktor megfogja majdnem felesége kezét, és ha Yama odaért, akkor átveszi a gyűrűt is és hálásan biccent neki. Naru szavaira elmosolyodik és csillogó szemekkel a lányra néz. Egy sóhajjal bele is kezd.*
- Igazából már kiskorom óta szeretem ezt a lányt itt mellettem. Amikor elszakadtunk egymástól nagyon fájt, de sajnos nem tehettem ellene.. viszont amikor újra találkoztunk, minden ugyanolyan volt, mint régen. A barátságunknak sok akadályt le kellett küzdenie, de leginkább magunkkal kellett tisztázni az érzéseket, meg azt, hogy képesek vagyunk-e kockáztatni.. hisz ha ez a szerelem nem jött volna össze, akkor a barátság sem lett volna ugyanolyan. Aztán még az elején volt egy zavaró tényező.. *sandít el Chris felé, de a mondatnak még nincs vége* ..vele is meg kellett küzdenem, de ez is sikerült. Nagyon elbizonytalanított egy kijelentésével, ezért próbáltam távolodni, de.. ez nem jött össze. Aminek örülök is.. az ikrek megszületése után kezdtem elhagyni magam, az imént helyrepakolt szituáció miatt *mosolyogva elnéz az apjára, de sietve visszanéz Cornira* Hála Justinnak és akik kiálltak mellettem visszaszereztem önmagam.. ugyan nem hiszem, hogy minta apa és férj leszek, hisz ez 18 évesen szerintem nem teljesen lehetséges, de majd meglátjuk.. egy biztos, boldoggá szeretném tenni Corneliát és a családomat!
*Zárja le, de őm.. xD Ez több mint 10 mondat.. azt hiszem. Remélem nem inti le Naru, mert ha igen, akkor nagyon morci lesz.. :( Megszorítja kicsit kedvese kezét, majd kihúzva magát Narumira néz*
|
*Nagyon figyelmesen nézi a szertartást, de közben meg sem moccan. Ugyan nehézkesen akarta elvállalni Corni kérést, de legyen.. a kis gubancra különösebben figyel, ahogy az apa felemelkedik, a szeme sarkából elnéz Kippei felé, de aztán sietve maga elé.*
~Ezért nem akarok férjhez menni..~
*Kicsit el-elüvegesedő tekintettel néz ki a fejéből, miközben gondolkozik, de az ölelésre meglepve fel is pillant. Szent a béke? Ez hogy lehet? Hitetlenkedve pislog párat, majd becsukja a száját és maga elé néz. Naru intésére összerezzenve felkapja a fejét, és a selyemkendőbe csomagolt gyűrűt elővéve barátnője mellé lép. Corni ragaszkodott ehhez a tároláshoz, neki semmi köze hozzá xD kicsomagolja a kendőből és átadja barátnőjének, egy pillanatra meg is szorítja a kezét, miközben biccent neki, de a kíváncsi tekintetre inkább lesüti a szemeit. Visszaballag a helyére, s ujjait összekulcsolja maga előtt.*
|
[49-30] [29-10] [9-1]
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
